21. Század Kiadó 2020.

Soha nem tudhatjuk, honnan jönnek azok az inspirációk, amelyek mélyen bent a szívünkben, aztán valahol a gyomrunk táján, és a könnycsatornáinkban is rendet vágnak.

Elfelejtettem talán, hogy milyen bekuckózni, egy nagy pohár forró teával az asztalon, a mély, unokáim által rendkívül kedvelt fotelben, betakarva anyámtól örökölt finom érintésű piros plüss takaróval, és falni a betűket, nem törődve az internetes médiában történő dolgokkal, csak száguldani együtt a főhőssel, együtt izgulni, lélegezni, lihegni, majd felszabadultan kacagni, és megpihenni.

De most megtörtént velem. Másfél napig lázban égtem, amíg végére nem értem Matthew McConaughey Zöldlámpa c. önéletrajzi könyvének, mely tavaly jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában, s amelyet Matthew úgy jellemez: „szerelmeslevél az élethez…”

Valami mérhetetlen mély szeretet árad minden sorából, az a fajta szeretet, amelyre talán születni kell, talán a szülőktől ragad, vagy csak egyszerűen van.

A könyv letehetetlen, több esetben csordult ki a könnyem, faltam, a történet olyan szinten hajtott, hogy az első napon 8 órás olvasási ciklusom végén, szinte ki akartak esni a szemeim a helyükből, égtek és fájtak.

Mint ahogy gyermekkoromban Jack London és Karl May könyveinek olvasása közben úgy éreztem magam, az idén 52 éves, Oscar és Golden Globe-díjas amerikai színész visszaemlékezéseit, cédulkáit olvasva, egyre jobban és jobban vágyva beleereszkedni a történeteibe.

Matthew naplókat írt 32 éven át. Jegyzetelt és tett el kis cédulákat, szalvétákat, poháralátéteket, rajta számára fontos mondatokkal, versikékkel, ezek szolgáltatták az alapot, amikor a késztetés megérkezett, hogy leüljön és 2019-ben összerendezze ezt az életrajzi könyvet. A könyv hőse egy EMBER. Egy olyan ember, aki végtelen szeretettel meséli, miért a legfontosabb érték életében a család. Miért kellettek az elvonulások, miért a kihágások, hogyan is lett színész, s hogyan lett olyan színész, aki be tudja magának és a világnak bizonyítani azt, hogy érdemes várni arra a szerepre, amelyet az Univerzum nekünk szánt, vagy, hogy akkor is szükséges felvállalni a birkózást, ha az ellenfél háromszor akkorra, mint mi. Azt is megtudhatjuk, hogyan lehet végtelen szeretettel szeretni egy olyan apát, aki nem feddhetetlen, és egy olyan anyát, aki nem igazán gyengéd, de mindig igazat mond, és tesz.

Egy életút, egy tiszta, ragyogó szem, amelybe belepillanthatsz a könyv olvasása közben.

Igen, volt ital, volt drog, volt kihágás, de nem lehet haragudni rá, mert ezt is bevallja, és ugyanakkor tudjuk, ez is kellett az életéhez, és a belátásához.

A Zöldlámpa szimbólum. Matthew szerint a piros és a sárga lámpák kiváltója, ez a kettő szükséges ahhoz, hogy aztán a lámpa zöldre váltson.

Az anyja hasában daganatnak hitték, megszületése után vállalta mindazt a feladatot, amelyért megszületett, bár sokszor a saját taknyán csúszott előre, de elérte mindazt, amire vágyott, s amit egy cetlire felírt még 1992-ben, 23 évesen, 14 nappal imádott apja halála, és 2 nappal első filmje forgatásának befejezése után.

„Mindig hittem, hogy az elégedettség tudománya abban áll, hogy megtanuljuk mikor és hogyan boldoguljunk az életben felbukkanó kihívásokkal. Amikor mi tervezhetjük meg a saját időjárásunkat, fújjunk a széllel. Amikor elkap a vihar, imádkozzunk szerencséért. Mindnyájan megsebesültünk már és még fogunk is…”