Az október hónapról az amerikai befolyásra sokunknak a Halloween jut eszünkbe. Tudjuk, miről beszélek; amikor minden kisgyerek beöltözve járja október utolsó éjszakáján az utcákat a híres “csokit vagy csalunk” mondatot rikácsolva, házról házra járva, hogy minél több édességet zsebelhessen be magának. Na persze ez nálunk ennyire nem népszerű, vicces is lenne elképzelni, hogy a zsémbes szomszéd néni hogyan lenne képes eltűrni a kis csintalanságokat. Ez volt a “gyerek verzió”, ugyanis a Halloween nem egy kis, vidám, napsütötte fesztivál, pont ellenkezőleg, itt a borzongásé a főszerep, évente egyszer belőlünk is előbújhat az igazi sötétség. A véresebb verzió több ijesztgetéssel, rémisztgetéssel és horrorral jár. A horrorfilm-kedvelők ilyenkor élik fénykorukat, mivel több film közül is válogathatnak, amit ekkortájt a mozik vetítenek. Illetve mindenki kedve szerint beöltözhet valami ijesztőnek, vámpírnak, zombinak, ördögnek, filmes karaktereknek, hogy csak a klasszikusokat említsem.

Azonban most nem az amerikai borzongós hagyományról szeretnék beszélni, hanem egy egészen más ünnepélyről.

Merően furcsán hangozhat számunkra, hogy valaki boldogan ünnepli a Halottak napját, mely a Halloweent követi. Elképzelhetetlen, hogy a családdal felkarolva, színes jelmezekben, énekelve és táncolva menjünk ki a temetőbe már nem élő szeretteinkhez.

Ez azonban teljesen normális, sőt hagyomány a mexikóiak számára. Mielőtt bárki félreértené, ez nem egy Halloween 2.0 mexikói módra, ez a Día de los Muertos, a mexikói halottak napja.

Honnan is ered pontosan?

Az ünnep lényege ugyanaz; az elhunytakról való megemlékezés, csak sokkal kifejezőbb módon. Ez a hagyomány évezredekre nyúlik vissza, a latin-amerikai kultúrában a halál természetes szakasza az életnek. A halottak még mindig a közösség tagjai, az emlékezetben továbbélnek és a lelkek ideiglenesen visszatérnek a Földre ezen a napon.

A fesztivál fő szimbóluma az ofrenda, vagyis oltár elkészítése annak érdekében, hogy méltón várják a lelkeket vissza. A narancssárga szín dominál ezeken az oltárokon, hiszen flor de los Muertos bársonyvirággal terítenek be mindent, az élet szépségét és törékenységét szimbolizálva. Emellett gyertyákat, közös fényképeket, az elhunyt kedvenc ételét, italát helyezik rá. Maguk a megemlékezők is megadják a méltó módját a lelkek visszatérésének várakozásában.

Egy másik fontos szimbólum a calavera, vagyis a koponya és csontváz motívuma, mivel, ha belegondolunk, mindannyian csontvázak vagyunk. A motívumot mosolyogva ábrázolják ezzel is jelezve, hogy ez egy boldog ünnep és csak nevetnek a halálon. Nyalókákon, bábukon, maszkokon, jelmezeken és kézzel készített dekorációkon is visszaköszön a koponyaminta. A családok csontváz jelmezekbe bújnak, ami az ünneplés és a szórakozás része, emellett színesre festik az arcukat is.

Az egyik legnépszerűbb csontvázfigura Catrina, aki a halál szimbóluma.

Miután mindent sikeresen előkészítettek, jöhet az ünneplés. Mexikóban egész héten át tart a fesztivál, majd október 31-e a gyermekek napja, ilyenkor az elhunyt gyerekeknek állítanak emléket. Majd november 1-je csakúgy, mint nálunk is, a mindenszentekké. És végül november második napján a „mindenlelkek” ünnepe van, ekkor az összes család kivonul a temetőbe díszes ruhákban és együtt énekelnek, táncolnak, esznek és buliznak. Az ételnek nagy jelentősége van, hiszen a föld, a víz, a szél és a tűz elemeire épülnek. A gyümölcs a föld termékenységének jelképe, a víz az élet forrása, a gyertyák a reményt és a hitet szimbolizálják, míg a tömjén füstje a rossz szellemektől való megtisztulást jelenti.

Az ünneplés államonként és családonként is más és más lehet. Ez a fiesta a családok számára az újratalálkozás lehetőségét jelenti, mellyel erősítik a rokoni szálakat és kötődést.

A mi kultúránktól ez teljesen eltérő, de szerintem pont ezért érdekes belegondolni, hogy mennyire más az élethez és a halálhoz való viszonyuk és hozzáállásuk. Mennyire pozitívan élik meg, ünneplik az életet. Sokunknak ez elképzelhetetlen, számomra is, azonban érdekes látni, hogy mások hogyan vélekednek kultúrájukból adódóan a világról.

Ha pedig egy picit bele szeretnénk látni, milyen is a mexikói Día de los Muertos, akkor egy aranyos kis Disney mesén keresztül bepillanthatunk.

A 2017-es Coco mese főszereplője a 12 éves Miguel, aki imádja a zenét, azonban Halottak napján váratlanul megnyílik előtte a holtak kapuja, innen követhetjük végig a történetét.

Végül pedig egy mexikói idézettel zárnám: „Az elhunyt szeretteink számunkra csak akkor mentek el végleg, ha már az emlékezetünkben sem élnek tovább.”

-Bálint Anita-