A nehezített fogantatás lelki hátterével foglalkozva a segítő beszélgetés során mindig érdemes ránéznünk a régi, gyermekkori karácsonyok emlékeire is. Ezek ugyanis fontos információkkal bírhatnak arra vonatkozóan, milyen értékeket hordoz a családi egység kapcsán a pár hölgytagja, vagy éppen milyen hiányokat tapasztalt meg gyermekkorában a biztonságérzetet, a családi légkört illetően.

Csendes éj

A karácsony az egyetlen olyan ünnep az évben, amikor a világ elcsendesedik, és az emberek többsége otthon tartózkodik a családjával. Ez az a különleges nap, amikor jó esetben a családtagok egymásra figyelnek, közös készülődés, öröm és izgatott várakozás jellemzi a hangulatot. A világon nem véletlenül várják mindenütt a gyerekek egész évben a karácsonyt. Nemcsak az ajándékok miatt, hanem azért is, mert ilyenkor van néhány óra, amikor a szülőnek végre nem kell dolgoznia, nem kell házimunkát végeznie, és legkésőbb a gyertyagyújtás után teljes figyelmével a gyermeke felé tud fordulni.

Mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol ez nem így történik? Vajon mit visz magával ilyenkor egy gyerek az ünnep kapcsán útravalóként a felnőttkorba? Nézzünk néhány gyakori példát.

A klasszikus karácsonyi cirkusz

Az anyák alkotják a karácsony szívét-lelkét, nélkülük nem lenne igazi az ünnep. Az ő munkájuk eredménye a ragyogó lakás, a feldíszített otthon, a levegőben terjengő sültek és a sütemények illata.

Ez azonban azzal jár, hogy az anyákat már az ünnep előtti napokban teljes mértékben lefoglalja a menü hozzávalóinak beszerzése, a nagytakarítás, az ajándékok csomagolása, a lakás díszítése. Nincs idejük arra, hogy időt töltsenek a gyermekükkel, nem marad idő a közös, békés ráhangolódásra, helyette van egy csapzott, agyonhajszolt, szétesett és ideges anya, és ez nem javul a Szenteste napjára sem. Aznap is reggeltől estig sütnek, főznek, rohannak.

Mivel az anya ilyenkor azt éli meg, hogy mindent ő csinál (egyébként tényleg), minden az ő felelőssége, ezért mire elérkezik a nagy nap, fáradt, kimerült és ingerült lesz. Ilyenkor már rendszerint nincs türelme sem a gyermekéhez, sem a férjéhez. Ilyenkor robbannak ki a klasszikus karácsonyi veszekedések.

„Apa és anya nem veszekedtek gyerekkoromban, de évente egyszer tutira: karácsonykor. Faragd már be a fát, mindent én csinálok, anya folyamatosan ideges volt, ingerült, apa meg kiabált, hogy ne kössön már bele mindenért.”

Ha egyébként anya és apa a hétköznapokban harmóniában él, de ilyenkor minden apróságon kipattan egy veszekedés, akkor bizony pont a lényeg veszik el, amiért az egész őrült rohanás történt: a békés, boldog karácsony. Az ilyen légkört megélő gyerekekben inkább szorongást kelt majd felnőttkorra a karácsony közeledte, mint jó érzést. Hiszen ez volt az a nap, amikor anya és apa tutira vagy tíz dolgon összevesztek, mire az ajándékok bontására került a sor.

Az ilyen karácsonyi légkört megélt férfiből grincs típusú apuka és férj lehet, míg a nőből nagy valószínűséggel ugyanolyan agyonhajszolt anya, aki a hátán viszi a karácsony minden teendőjét, és Szenteste hálát ad, hogy végre túl van rajta.

Mi köze mindennek a gyermekvállaláshoz? Egy nő általában hosszabb távon gondolkodik, és amikor még szóba sem kerül a gyermekvállalás, már akkor is következtetéseket von le a párja viselkedéséből, hozzáállásból arra vonatkozóan, hogy majd egyszer milyen apuka lesz. Amikor a nő karácsonyhoz közeledve azt tapasztalja, hogy a férfit az ünnep közeledte inkább menekülésre, mintsem meghitt ünneplésre készteti, lelki szemei előtt megjelenik egy grincs apa, akire nem lehet számítani abban, hogy a gyereknek egy boldog, kiegyensúlyozott gyermekkort biztosítsanak, amelynek az ünnepek is a részei. Nyilván nem ez fogja eldönteni, hogy jön-e baba vagy sem, de amikor megpróbáljuk feloldani a szorongást keltő tényezőket, akkor ez is egy olyan, amiről érdemes lehet beszélni, és csökkenteni a helyzet túlgondolásából fakadó esetleges stresszt.

Apa utálja a karácsonyt

Ez már a következő fokozat, ahol már nem arról van szó, hogy apa inkább autószerelős műsort néz, mert nem veszi észre, hogy a feleségének segítségre lenne szüksége, hanem utálja a karácsonyt, és teljes mértékben kivonul belőle.

Ilyenkor a gyerekekben az ünnephez közeledve nem izgatott várakozás, hanem csak szorongás jelenik meg.

„Apámról tudtuk, hogy gyűlöli a karácsonyt. Anyu mindig mondta, hogy értsük meg, rossz emlékei vannak gyerekkorából. De mi ezt nem értettük. Mi csak azt láttuk, hogy ilyenkor apám mogorva lesz, rosszkedvű, anyu meg szomorú egész este. Nem szerettük anyut így látni, ezért nem is rajongok a karácsonyért, nem kelt bennem jó érzéseket.”

A segítő beszélgetés során ilyenkor általában kiderül, hogy a nő bár nagyon szeretne gyermeket, de gondot okoz neki, hogy úgy érzi, nem fog tudni minden téren megfelelni az anyai szerepnek, amelynek részét képezik az ünnepek körüli teendők is. Úgy érzi, hogy nem tud majd boldog, csillogó karácsonyt biztosítani a gyermekének, hiszen ő maga a háta közepére kívánja az ünnepet, és mindent, ami vele jár.

Karácsony az alkoholista szülővel

Általában nehéz karácsonyok emlékeit őrzik az alkoholista szülő mellett felnövő gyermekek.

Sok olyan alkoholfüggő szülő létezik, aki legalább Szentestére félreteszi a poharat, és aznap nem iszik. A gyerekek számára ettől ez egy különleges nappá válik, mert apa vagy anya (vagy mindkettő) másképp viselkedik, és végre teljes mértékben helytállnak a szülői szerepükben, ami egyébként a hétköznapokban sajnos az alkoholista szülőkre nem jellemző.

A másik véglet is gyakori azonban, hogy karácsonykor sincs változás az alkoholfogyasztásban.

„Apa soha nem segített karácsonykor semmit. Még aznap is a kocsmában volt délig, aztán hazajött, és jó esetben bedőlt részegen az ágyba, rosszabb esetben mindenért belénk kötött, minden zavarta, és volt, hogy meg is verte anyámat. Ha végre kidőlt, onnantól szép volt a karácsony. Anyával ültünk a fa alatt, társasoztunk, kártyáztunk.”

Bár nagyon fájdalmas hallgatni ezeket az emlékeket, természetesen ilyenkor nem ez az egy este, hanem a szülő rendszeres alkoholfogyasztása az, amellyel később a már felnőtt nőnél a termékenységi problémákhoz kapcsolódóan dolgoznunk kell. Bűn nélküli bűntudat, teljesítménykényszer, önértékelési zavar, magányosság-kívülállóság érzése, kapcsolati problémák – csak néhány azok közül, amelyeket az alkoholista szülők gyermekei hordozhatnak, és amelyekkel érdemes még a baba megfoganása, megszületése előtt dolgozni. Sajnos sokszor az ilyen felnőttek, ahogy egykor a szüleik tagadták a saját függőségüket, ők maguk is tagadják saját maguk számára, hogy mennyi megterhelés érte őket gyermekkorukban.

„Anya zugivó volt. De én már a szemén láttam, hogy ivott. Gyűlöltem látni a tompán csillogó tekintetét, mikor hazamentem az iskolából. Minél több felest hajtott le főzés közben, annál inkább kezdett akadozni a beszéde, és egyre ingerültebb is lett. Karácsonykor is ivott. Volt, hogy félbehagyta a főzést, kidőlt, és nekünk kellett a tesómmal 10 éves gyerekként befejezni a tűzhelyen hagyott, félig főtt ételt.”

Fontos foglalkozni a gyermekkori traumákkal, hiszen egy kutatás szerint az is számít, hogy milyen nemű volt az alkoholista szülő, mert ettől függően különböző hatása lehet a családalapításra.

Családi karácsony

Egy család egységéhez hozzájárulnak a családi szokások, rítusok. Azt főzzük, amit annak idején anyukánk, összegyűlnek nálunk a nagyszülők, jó hangulatban beszélgetünk, kiszakadva a hétköznapok mókuskerekéből. A gyermekünknek akkor adhatjuk a legtöbbet, ha ezeket a családi hagyományokat közösen megtartjuk, és jól megéljük.

Sosem az a fontos, amit egy szülő szavakkal mond a gyerekének. Mindig az a fontos, hogy a saját életével, a saját hozzáállásával milyen mintát mutat, mert ezt szívja magába aztán a gyerek, mint egy szivacs, és viszi magával aztán a felnőttkorba.

Ha az apa nemcsak a fafaragást érzi a magáénak, hanem felismeri, hogy mennyi teher hárul már az ünnepek előtt a feleségére, és a gyerekekkel együtt, közösen bekapcsolódik ő is az ünnepi készülődésbe, egy kevésbé fáradt, és nem elhasználódott, hanem ragyogó szemű feleség ülhet mellette az ünnepi asztalnál. Érdemes arra törekedni, hogy nyugodt, derűs, ne agyonhajszolt karácsonyunk legyen, hogy aztán a gyermekünk is képes legyen majd ugyanezt később a saját családjában megteremteni.

Békés, Boldog Karácsonyt kívánok minden Olvasónak és a családjának!