Covid után szabadon

A bőrünk csoda… mutat mindent. Jelenleg rettentően vágyom rá, hogy eljussak saját kolléganőmhöz, hogy végre eltüntesse a megvastagodott felhámom, kitisztítsa a bőröm és jól feltöltse, kicsit megmasszírozza. Nem emlékszem utoljára mikor volt ilyen állapotban, mert hát most extrán kapta belülről a terhelést a szervezetem. Így kezdődött ugyanis a karácsonyom és végződött az évem… Covidos lettem. A kedves olvasók nem biztos, hogy tudják, de aromaterapeuta is vagyok, ezt követően lettem csak kozmetikus. Tehát az idei évben szeretném jelezni, hogy írni fogok az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról is. A coaching jelen pillanatban nem aktív részem, nem gyakorlom, de végeztem. Hogy kerül ez ide? Szeretném mindösszesen jelezni, hogy amikről írni fogok idén, több területet is érinthetnek. Facebook oldalamon (ide esetleg be lehet tenni a linket hivatkozás gyanánt, ha igen köszönöm) írtam egy posztot, ahol egy előtte-utána képet is feltöltöttem. Jelenleg nem is az előtte-utána képen van a hangsúly, hanem amit adott. A cikk végén vissza is térek erre a kis konklúzióra, de előbb térjünk vissza a Covidra, és amin átmentem. Nem utolsó sorban megemlítek hatóanyagokat is, melyek segítségemre voltak gyógyulásomban.

Mindenki azt kérdezte, nagyon rossz volt? Igen, nagyon rossz. Egyéb egészségügyi okokból nem voltam oltva. Így nyilván végig ott volt bennem a kérdés – nyilván az elmúlt két év látottjai alapján, hogy túl fogom-e élni. A legrosszabbra gondoltam. Kimerültem teljesen már decemberben a sok munkától, mind lelkileg, mind testileg. Szóval, szédülés, fejfájás, gyengeség, test fájdalom, hőemelkedés, orrdugulás, szaglás-, ízlelés vesztés, hányinger, étvágytalanság, felborult emésztés, depresszió 13 napot fekve végig egyedül eltölteni nyilván nem volt kellemes. Amolyan kontrollvesztés érzésem volt. Hogy semmit nem tehetek, várnom kell. Türelem és pihenés. Ez a kettő dolog egyáltalán nem volt jellemző eddig rám. Alapvetően a vitaminok közül, C, D3, néha multi fogyasztása volt jellemző, kurkumát szedtem mellette vérhígítás céljából, feketekömény olajat – ami egyszerűen zseniális. Ezen kívül Cistus komplex cseppet. Illóolaj keverékkel fokoztam a kórokozók számát a szervezetemben, enyhe köptető hatással. Sós fürdő, napi 3x. Próbáltam sok folyadékot inni – néha nem sikerült. Volt olyan nap, amikor azt hittem jobb lesz, aztán jött más. Néha az arcom bekenni nem volt erőm… szóval itt akkor mindenkinek egy úton megbocsátom, ha néha ilyet tesz. Viccet félre téve, nyilván tudom, mikor nem ez a prioritás. Nyilván, nem ezek jelentik a problémák okát többségében.

Szóval abban a mélységben egyedül megtapasztalva magamat, nem volt egy túl derűs érzés. Fogalmam sem volt, mi lesz, hogyan tovább, mikor épülök fel… meg nekem dolgoznom kell, vállalkozó vagyok. Minden napos félelmeink, amikor is túlságosan azonosulunk. Azt éreztem, nem vagyok értékes, hasznos tagja a társadalomnak. A karantén feloldása után még egy hetet pihentem, akkor kezdett csak az erőm visszatérni. A szabadság, ahogy megjelent az életemben, máris könnyebb volt pihennem még, nyilván addigra a tünetek is javultak. Na de depresszió… sokunkat érint. A Coach tanárom Lilli szerint, ezek természetes érzelmi reakciói az embernek az ilyen helyzetben, a terapeutám pedig nem mondhat semmit, ő csak az okos kérdéseivel segít meglátni magam a helyzeteimben, szóval maradtak még azok a barátok, akik igazán ismernek és sokat beszélgettek velem.

Az egyik ilyen mély beszélgetés után, amikor is egy igen is valós dologra hívta fel az egyik barátom a figyelmem, valami „átkattant” bennem. Azóta pedig folyamatosan látom meg a különböző okokat, összefüggéseket az életemben. De ami a Covid kontroll vesztettség érzésének legnagyobb tanulsága, amit talán Edit Eger élete példáz, Pál Feri atya szavaival: „Hogyan sikerült Edith Eva Egernek létrehoznia azt a változást, ami segítette az életben maradásban nemcsak őt, hanem általa a fogolytársait is? Az a fiatal lány, akit bevagoníroztak, és elhurcoltak Auschwitzba, nem tudta volna túlélni a haláltábort – de az az ifjú nő, akivé a gondolkodása, majd a döntése nyomán lett, már nem ugyanaz az ember volt, mint aki leszállt a vonatról. Ő még másokat is képes volt segíteni a túlélésben. Az életben ugyanis vannak olyan helyzetek, amikor alapvetően nem megoldásra van szükség, hanem átalakulásra. Arra, hogy fölismerjük: az a valaki, aki az adott helyzetben elakadt, ezt a problémát sohasem oldja meg – de az a valaki, akivé válhatunk, már boldogulhat vele. Néha okosba’ szeretnénk a változást, ami azt jelenti, hogy minden forduljon jóra, de nekünk ne kelljen változnunk. A valódi fordulat az, amikor én magam megváltozom, és ilyenkor tulajdonképpen nem megoldom a problémát, hanem kinövöm, és túljutok rajta.”

Így sikerült letennem egy erős szenvedésprogramot magamban, ami kezdete lett nagyon sok mindennek.

A poszt pedig, amit ma este írtam, úgy érzem megmutatta az utat újra a szakmámon belül is. Miért érdemes csinálni… igazából bármit is csinálni. Hogy örüljön a lélek… másnak aligha van értelme, másra aligha van idő. Nekem ezt a tanulságot hozta a Covid! Hálás vagyok, hogy maradtam.