A választás hatalma

Érdekes jelenségre lettem figyelmes mostanában. Nyilván azért látok ebbe bele, mert benne vagyok egy olyan korban Nőként, amihez tartoznak a világtól Nézőpontok. Házasság, Férj, Gyerek, Családi fészek, saját kertes ház egy kutyával stb., de minimum egy Párkapcsolat legyen, amit fel tudok mutatni.

Ha egyik sincs, akkor a világ furán néz rád és kínosan érzik magukat az emberek, hogy mit mondjanak. Izgulnak érted, hogy egyedül és magányosan maradsz, pedig mást érdemelnél. Szánnak, sajnálnak, amit persze lepleznek, és megpróbálnak a szingli barátokkal összeboronálni.

Úgy érzik mondaniuk kell valamit, biztatás gyanánt, de nem tudják mit.

“Jaj pedig te olyan szép vagy és okos, biztos találsz valakit.” Majd eljön az Igazi neked is egyszer, megérdemled”.

“Szerencse kell ahhoz, hogy találj egy normális társat. A mai világban annyi az idióta”.

Valamiért van egy olyan elvárás a világban, hogy ha te X éves vagy, akkor addigra meg kell, hogy legyenek a fent említett dolgok, vagy ha nem, akkor Vesztesnek számítasz.

Akinek van párkapcsolata, az mindegy, hogy csak kirakat, jó-e a kapcsolat vagy nem, de van, ez számít – Ők a Győztesek, akiknek sikerült megállapodni, akik kifogták a tuttit. Akik tudnak valamit.

Akinek nincs kapcsolatuk, ők meg rosszul érzik magukat, meg azt hiszik baj van velük. Hogy Ők Vesztesek.

Kicsit menjünk bele ebbe, hogy valójában ki a Győztes és ki a Vesztes.

Szeretném leszögezni, hogy nem minden Kapcsolatban lévő emberre igaz, amit írni fogok lentebb, ez csak általánosítás, szóval azért, mert kapcsolatban vagy, nem feltétlenül vonatkozik rád minden, vagy akármi is. Vannak csodás, őszinte kapcsolódások. Van az, amikor tényleg valakinek az a Hívása, hogy Édesanya legyen. Van az, amikor valakik tényleg együtt élnek le egy Életet harmóniában és szerelemben. De szeretek ironikus lenni, na. Te pedig magadhoz legyél őszinte! Ne hozzám! Magadhoz! Ha valami megnyomja a gombodat, akkor érdemes ránézned.

Sok kapcsolatra igaz, amit írok, meg inkább a társadalom nyomására igaz, amit írok. Energetikai ítéletek veszik körül az embereket, aminek a mélyben meghúzódó igazságait, valamint a felszínen látott igazságait szemléltetem.

A “Győztesek” beleragadnak egy kapcsolatba, amiben talán nem is boldogok, amiben megalkudnak, mert rettegnek a magánytól, hogy mi lesz velük egyedül. Beleragad, mert azt gondolja, jaj a Józsinál úgysem lesz jobb és az ő hülyeségeit már legalább megszokta, az lényegtelen, hogy érzelmileg és fizikailag sem kielégítő a kapcsolat. Beleragad, mert már nincs kedve elölről kezdeni, meg mert már annyi energiát és időt fektetett bele. Jó lesz a Józsi, majd megváltozik. Az mindegy, hogy a Józsi titokban a szomszédasszonyt fűzögeti, meg még másik háromnak írogat… nem, nem, afelett szemet hunyunk, sőt még a szomszédasszony a Kurtizán, amiért szemet vetett a Józsira. Józsi nem tehet róla, a nők a hibásak. Csak mert ha bevallanánk, hogy Józsi nem kerek mégsem, akkor be kéne vallani magunknak, hogy ez nem működik mégsem és kilépni. Ami rémes, szörnyű, egyenlő a halállal és megsemmisüléssel. Elönti a pánik, a rettegés és az elme játéka Győztesünket, aki inkább elveti gyorsan ezt az egész gondolatmenetet és hozzámegy Józsihoz, hogy bebiztosítsa magát egy hamis biztonságérzettel, hogy még erősebb legyen a kötelék, a belehelyezkedés – magyarul menekülés a valóság elől.

Miért gondoljuk vajon azt, hogyha van egy saját házunk, akkor biztonságba vagyunk? Vagy ha valakihez hozzámegyünk, akkor biztonságban vagyunk?

Mindegy, térjünk vissza a példánkhoz. Szóval az illúzió folytatódik:

Igen, de a Józsival olyan jó kirándulni, meg őt is érdeklik a hajómakettek… mást nem jó vele csinálni, de ez az egy Piedesztálra van emelve. Ez az Önámítás netovábbja. “Támaszkodhatunk egymásra” – Kialakul egy függőségi kapcsolódás, egy ragaszkodás. Tér nélküliség.

No de menjünk tovább. Győztesünk felveszi az elvárt hiteleket. Amiket a társadalom megkíván.

Babaváró, Csok, ház. Várandós lesz, amivel még jobban elhiteti magával, hogy mostantól még nagyobb biztonságban van, legalább lesz célja az életének és lesz mivel foglalkoznia. Szül gyerekeket Józsinak, aztán amiatt marad benne a kapcsolatában, mert hát a gyerekek…meg hát a ház, hitel… meghát annyira nem gáz a Józsi, néha iszik, meg néha sokáig dolgozik a titkárnőjével, de MÁS kapcsolatban is vannak hullámvölgyek meg gondok. Meg amúgy is, mit szólnának a szüleim, a szomszédok, a barátok, akikkel együtt járunk össze. Áh jó ez, a gyereknek kell a megszokott környezet, meg hogy legyen apja és anyja. “Nehogy csonka családban nőjön fel.” – inkább játszmában nőnek fel, amiből azt tanulják, hogy így kell ezt csinálni.

“Egyedülálló anyaként munkát szerezni? Kapcsolatot szerezni?” Áááh, jó ez.

Ő az Igazi tudom.”

ÉN ANYA vagyok, valaki ezt választja, valaki meg karrierista, mint te. Jönnek a megjegyzések Győztesünktől, aki valójában el van veszve a világban, azt sem tudja mi az életcélja, de meggyőzte magát, hogy anya. Pedig sok anya csak az anyaság mögé bújik, hogy fontosnak érezze magát, mert valójában nem tudja mit kezdjen magával. Fogalma sincs, ő ki. Mi a jó neki, mit szeretne valójában. Vagy így éli le az életét a bizonytalan önértékelésből még lejjebb süllyedve, vagy amikor már nagyon fáj, “Feláldoztam érted az Életem” címszó alatt, tányérok csapkodása közben, végképp megsemmisülve elválik. A megsemmisülés tárgya az a szemét Józsi lesz, miközben Ő is és mindannyian tudjuk, hogy a megsemmisülés tárgya Önmaga elárulása volt a kezdetektől fogva.

Na, és akkor vegyük egy kicsit górcső alá a Veszteseket is.

Itt is nyilván általánosítok, hogy szemléltessem a dolgokat, nem minden egyedülállóra igazak ezek a lent említettek, csak hogy értsétek.

Veszteseink nincsenek kapcsolatban, ellenben valószínűleg tudják, mire van szükségük, végig mentek az Önismeret azon szakaszain, ahol felismerték mi a jó nekem, mi nem jó nekem és ami nem jó, abból mer lépni. A vesztes tudja, hogy az Önhűség a legértékesebb dolog, amit, ha elárul, na az a megsemmisülés. Tudja, hogy a legértékesebb kapcsolat, az Önmagával ápolt kapcsolat és ahelyett, hogy mások mit gondolnak, fontosabb az, hogy Ő hogyan érzi magát. Tudja, hogy a biztonság nem egy házasságban, meg egy kapcsolatban, vagy akár egy lakásban van, hanem Önmagában. Nem arról van szó, hogy nem talál partnert, hanem nem VÁLASZT “akárkit”. Meg tudja fogalmazni mit akar és nem alkuszik meg olyanban, ami nem kielégítő csak azért, hogy legyen valakije és a világ ne sajnálja. Kifelé figyelés helyett, befelé figyel.

Veszteseink szembenéznek a legnagyobb félelmeikkel és hajlandóak megengedni azt a lehetőséget is. Inkább, minthogy fejvesztve meneküljenek egy “csak legyen valakim” kapcsolatba. Megengedik annak a lehetőségét is, hogy mi van, ha nem lesz családjuk, ha nem lesz társuk. Amint megengeded a legnagyobb félelmed is, hogy megtörténhessen, már nem lesz feletted ereje. Hajlandóak megengedni a legrosszabbat is és észrevenni, mi más lehetséges akkor még itt.

Lehet, később talál partnert, de az tényleg egy tudatosságon alapuló minőségi partner, akivel tudják, hogy nincs ilyen, hogy Igazi, csak Választás van minden nap.

Ez a kapcsolat hosszú ideig tart, mert Önálló mindkét fél és stabilan áll. Ezért van tér a kapcsolódásban, hogy Önmaguk lehessenek és a másik is. Tudják, mit akarnak, tudják, hogy belőlük ered minden. Tudják, hogy a biztonság bennük van, ezért nincs nyomás a másikon, nincs ragaszkodás, függőség.

Ha együtt vannak, akkor az azért van, mert most ebben az időszakban, amit megélnek, minden nap egymást Választják, játszmák, érzelmi zsarolás nélkül. Tudják, hogy a kapcsolat egy tánc, ahol van fent, van lent, van közel és távol, van izgalom és béke.

Akkor kérdem én, most ki is az igazi Vesztes?

Amíg egymást választják az emberek, addig tart egy kapcsolat. Nem azért működik, mert Ő az Igazi. Több igazi van. Ahogy tanulunk, fejlődünk az Életünk során, úgy alakulnak az Igazik is. Van, akik gyerekkoruktól kezdve tudnak együtt haladni az úton, vannak, akik szétválnak, külön fejlődnek aztán újra találkoznak, vannak, akik szétválnak és külön fejlődnek örökre.

Én nagyon hittem sokáig az Egy Igaziban, mint a mesékben, de sokkal jobb érzés az, hogy nem teszünk egy valakit ilyen jelentőségtelivé, ha pedig nem működik, akkor magunkat egy pár nélküli nyomivá, hanem Az az Igazi, akit aktuálisan választunk. Akivel tudunk haladni egy úton, amíg tart. Ha meg másfelé visz az utunk, akkor ott is lesz lehetőségünk.

Ha elengedjük a világ kliséit, mi marad nekünk? A gondolataink, nézőpontjaink kihez tartoznak? Kinek az életét másoljuk? Mi szerint élünk? Nekünk az igaz egyáltalán? Nekünk az a vágyunk? a Hívásunk? vagy “Ez az élet rendje” szöveggel belemegyünk, elfeledve, hogy van Választásunk mindig.

Az öregedés is egy nézőpont, amit másolunk, ezért öregszik meg az ember, nem azért, mert valóban 50 évesen őszülnöd kell.

A nézőpontunk hizlalja meg a testünket, nem az ételek.

A nézőpontunk tud valakiből félistent csinálni. Három dolog passzol és mi Megszépítjük, felhatalmazzuk a másikat olyan dolgokkal, amiket beleképzelünk, de valójában nem rendelkezik vele. Aztán amikor leszáll a fátyol, csalódás ér minket, de nem a másik miatt, hanem a saját elvárásaink miatt.

A nézőpontunk magunkról alakítja, hogy mit tapasztalunk a világból.

Amikor Cozumelen voltam egy szobában egy lánnyal, pont erről beszélgettünk. Elmondta, hogy ő tele volt szégyennel 3 évvel ezelőtt. Kisebbségi érzése volt, csak azt látta magában, hol nem olyan vékony, hol narancsbőrős, hol elutasítandó és hol kéne még ahhoz fejlődnie, hogy Érdemes legyen egy jó kapcsolatra és jó pasira.

Aztán amikor már sehogy nem sikerült (pedig zsírleszíváson is járt, meg plasztikán), akkor rájött, hogy ez a fejében dől el. Azért látunk jó csajokat olyan pasikkal, hogy nem értjük, és fordítva is.

Amit te elhiszel magadról belül, a világ azt kezdi vissza tükrözni rád.

Most, amikor én megismerkedtem vele, már akárkire rámutattam volna, hogy azt a pasit szedd fel, az a pasi az est folyamán tuttira odajött hozzá. Pedig a külseje nem változott meg.

Volt már veled olyan, hogy azt gondoltad most kicsit felszedtél a hasadra? Azon a héten csak erre kaptál tutti megjegyzéseket. Mert ahol a figyelmed, ott a fókuszod.

Ha azt gondolod magadról mától, hogy csodás vagy, képes vagy rá, gyönyörű vagy, akkor a világ ezt fogja neked tükrözni egy idő után.

A nézőpontunk alakítja a valóságukat.

Láttátok az I feel Pretty – Túl szexi lány című filmet? Ahol beveri a fejét és megváltozik, ahogy látja magát a nő. Magabiztos lesz, pedig a külseje mit sem változott. A világ pedig magabiztosan kezdi kezelni őt. Elismeri Önmagát, ezért elismeri őt a világ is.

Az, hogy mit érdemelsz sosem a külvilág dönti el, hanem te. Amiben vagy, azt te választottad, azt érdemled most magad szerint. Mindig van választásod mást érdemelni és megváltoztatni a valóságod.

A párkapcsolat mindig az Önismerettel kezdődik. Első lépés, nézz rá, ha felidegesített akármi is az írásomból, akkor ott mi nyomódott be? Kezd ott. Mi irritál, minél kezdtél tagadásba, ellenállásba menni? (Ne bántsd magad ezek miatt, ezek tök jó lehetőségek a fejlődésre. A lehetőséget látsd meg mindenben.)

Ha a nézőpontjaidat megváltoztatod és mást választasz, akkor egy 10 éves párkapcsolat utáni szakítást, nem feláldozott éveknek fogod tekinteni, hanem egy 10 éves tapasztalásnak, aminek a végén megtanultad meghúzni a határaid, kiállni magadért stb. Érted?

Vagy minél érezted az írásomban azt, hogy hű igaz. Ezeknél elismernéd-e magadnak a felismeréseidet, éberségeidet?

Mit tudsz Önmagadról? Te rendelkezel-e a keresett tulajdonságokkal, amiket a párkapcsolatban szeretnél megélni? Hogy állsz hozzá helyzetekhez? Mi a nézőpontod magadról?

Tudsz-e kapcsolódni a forrásodhoz, az Ősbizalomhoz. A helyeden vagy-e és a megfelelő úton jársz-e aszerint, ami benned van. A szíved vágya szerint?

Hátra tudsz-e lépni a tanult és hozott mintáktól és kapcsolódni azzal, ami neked igaz, ami neked könnyed, ami a te valóságod?

Mi az az Élet, ami Élni akar benned?

Hajlandó vagy-e elveszíteni mindenkit, hogy megtarthasd Önmagad?

Hajlandó vagy nagyobb választásokat hozni nap, mint nap?

Tudsz-e elcsendesülni és befelé Önmagad felé figyelni?

Mi az, amiben boldog vagy? Miben leled örömöd? Mennyire vagy Önazonos az Életeddel?

Milyen választásaid vannak itt?

Hajlandó vagy-e Őszinte lenni igazán saját magadhoz?

Nyitott vagy-e olyanoktól is befogadni, akik nem az eseteid?

Hajlandó vagy-e birtokolni az Életedet?

Dobd le a világ szemüvegeit, hogy már hol kéne tartanod, meg mivel kéne rendelkezned ennyi idősen.

Egyáltalán ezek neked igazak? Vágysz családra? Férjre/Feleségre? Gyerekre? Vagy csak utazgatnál? Vagy mindkettő egyszerre?

Kezdj el Önmagadként létezni. Mi a te valóságod? Mi igaz neked?

Ehhez nem kell iskolákat végezni, csak figyelned a légzésed és bemenni a csendedbe, ahol a mély intuíciód súgja, merre kell menned. Túl az elme harsogásain, bent a Forrásodban minden válasz ott van benned.

Válassz magadért! Válassz Mást! Válassz nagyobbat!