A valódi fejlődés nem ér véget a szakmai tudás bővítésénél – önismeret, tudatosság és folyamatos belső munka is kell hozzá. Szepesi Nikolett gyógytornász ma már a testi és lelki támogatást egységben szemléli, miközben saját határait és működését is egyre jobban megismeri. Vallja, hogy ahhoz, hogy másoknak egyre többet tudjunk adni, nekünk magunknak is folyamatosan fejlődnünk kell – többek között erről is beszélgetünk.
Korábban sokat beszéltünk a szakmai fejlődésedről. Miért tartod fontosnak, hogy a szakmaiság mellett emberileg is képezd magad?
Az önismereti képzések sokat segítenek abban, hogy jobban megértsem az embereket, felismerjem, kiben bízhatok, és megtanuljak egészséges határokat húzni. Jelenleg Sziklai Bence képzését végzem, ahol profilozást is tanulok. Empata vagyok, mindig fontos volt számomra, hogy a környezetem jól érezze magát. Sokszor megvédtem másokat, közben viszont gyakran én ütöttem meg a bokámat. A gyermekem megszületése után éreztem igazán, hogy ezen változtatnom kell. Nem szeretném továbbadni neki ezt a mintát, inkább arra szeretném megtanítani, hogyan húzza meg a saját határait.
Rengeteg végzettséged és módszered van, amivel támogatod a hozzád fordulókat. Hogyan tudod ezeket összehangolni?
Holisztikus szemlélettel dolgozom, és tulajdonképpen egyik képzés épül a másikra. Amikor valaki eljön hozzám, az állapotfelmérést követően elkezdjük a kezelést, de menet közben mindig az adott ember igényeihez igazítom a folyamatot. Előfordul, hogy olyan módszert vagy eszközt is beépítek, amelyre az elején még nem gondoltam, viszont az adott helyzetben nagyon jól alkalmazható, és rövid idő alatt látványos eredményt hozhat. Mindent összekapcsolok mindennel.
Milyen módszerekből épül fel jelenleg ez a komplex szemlélet?
Számos manuális technika van a tudástáramban, például masszázs, reflexzónás talpmasszázs, FDM és dinamikus manuálterápia. Használok többek között köpölyt, fascia kést és tape-et, emellett McKenzie-, sportrehabilitációs tréner- és mobility képzést is végeztem. A prevencióban a személyi edzés, a rehabilitációban a gyógytorna kap szerepet, de egyre fontosabb számomra a mentális oldal is. Coach vagyok, jelenleg pedig sportcoachnak tanulok a sportedzői és sportszervezői tanulmányaim mellett. Vezetői, kompetenciafejlesztő tréneri és sportigazgatói képzést is végeztem. A célom, hogy a beszélgetéssel történő segítségnyújtásban is egyre jobb legyek, illetve kombináljam a testi és lelki gyógyulást.
Mi változott benned leginkább a legutóbbi beszélgetésünk óta?
Megnőtt az önbizalmam, és úgy érzem, ezzel együtt az eredmények is folyamatosan érkeznek. Egyre több pozitív visszajelzést kapok, és a kommunikációs készségem is sokat fejlődött. Összekötöttem a testi és lelki támogatást, így ma már sokkal komplexebben tudok segíteni.
Mi az a cél, amely most leginkább hajt téged?
Szeretném az embereket minden lehetséges szinten hozzásegíteni a gyógyuláshoz. Nemcsak a megelőzésben és a rehabilitációban, hanem mentálisan is szeretnék támogatást nyújtani, a hétköznapi embereknek és a sportolóknak egyaránt. Ehhez pedig nekem is folyamatosan fejlődnöm kell – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.
