Nem működik- olvasta hangosan az idős asszony a liften a feliratot. Mi történt, alig mentem el fél órája, és elromlott a lift? Á, mindig ez van, ha csak kiteszem a lábam.  Miért is költöztem ebbe a házba? Most mehetek fel gyalog a negyedikre- morogta, aztán felnézett a magasba, az első fordulóra, majd le a kövezetre, a két nehéz cekkerére, az egyikben krumpli, répa, gyümölcs, a másikban liszt, cukor, tej, kenyér, sajt, meg miegyéb. Minden szépen megfelelő sorrendben, a krumpli a szatyor alján, nehogy agyon nyomja a paradicsomot vagy az őszibarackot, gyönyörűek, ínycsiklandó az illatuk.  Majd fent, ha felérek, megkóstollak, meg bizony- már észre se vette az asszony, mindent hangosan kimondott. 

Nett asszony volt, a XX. század elején született, polgári családban nőtt fel, úgy nevelték: egy nő adjon magára, legyen mindig fess, elegáns, és rendezett. Milyen jó sora volt akkor, bár akkor is sokat dolgozott az apja boltjában, de megérte, aztán ugyanígy később a férje mellett, csak jött az a háború, ami nem is lett volna akkora baj, de az államosítás, mindenüket, és még a férjét is elvitte. Akkor jött az igazi meló,  kvázi 14 óra fizikai munka naponta. Felnevelni a gyerekeket, dolgozni úgy, hogy mindegyiknek diplomája legyen. Büszke is volt rájuk.   

De most itt ez a négy emelet és a 76 éve. Nyári meleg volt, ő rövid ujjú keményre vasalt blúzt viselt, az utolsó gombig begombolva, a szoknyája pontosan térd alatt 10 cm-rel ért véget. Lesöpörte a blúzát a két kezével, nem mintha valami lett volna rajta, de mégis a nő legyen nett, végigsimította a szoknyáját is, felemelte a szatyrokat, és nekiindult. Az első fordulóig elég jól ment, de azért megállt, letette a terhét. Kis Anita a nyolcadikról futott lefelé. Kezit csókolom Gabika néni. Szervusz Angyalom, hát, hova ilyen korán reggel egyedül. Viccelni tetszik Gabika néni, nincs is korán, megyek a nagymamához, ma nála ebédelek, aztán együtt elmegyünk a strandra.  Jól van édes, Anitám, vigyázz magadra, jól megtörülközz a fürdés után, és húzd át a vizes fürdőruhád, nehogy megfázz. Rendben, Gabika néni, rendben, de szaladok is, ne tessék haragudni.  Menj csak- simogatta meg Gabika néni a kislány haját. 

Az idős asszony a második fordulóban is megállt, akkor jött szembe a nagydarab Erzsi az ötödikről, csodálkozott is, hogy fér be az hatalmas test ezeken a szűk ajtókon. Gabika néni világéletében vékonyka nő volt, most meg már egyre apróbb is.  Fodrásznál volt Gabika néni? Nagyon csinos ma délelőtt. Dehogy Erzsi, csak a piacon, a péknél, mutatott a szatyrokra az idős asszony. Pedig meg mertem volna rá esküdni, olyan jól néz ki ez a haj.  Csak vigyázok rá Erzsi, minden este felteszem a hálót, hogy megtartsa a formáját, kigyőzné azt, állandóan fodrászhoz járni. De hogy van a Józsi? Javul már Erzsikém? Ne is mondja Gabika néni, úgy el vagyok keseredve, semmi jót nem mondanak az orvosok, most is éppen hozzá igyekszem a kórházba.  Viszek neki házi levest, hátha attól erőre kap. Hanem Erzsikém, vidd be neki ezt a barackot, mondd, csókoltatom, és imádkozom érte, ne keseredj el, Isten megsegíti.  Köszönöm Gabika néni, nagyon kedves, nyomott Erzsi egy puszit Gabika néni arcára, nagy testével haladt tovább lefelé.  

A harmadik fordulóban érte utol Ádám, aki a mérnöki szakra járt. Gabika néni, nem érek rá felkísérni, de felviszem a cuccát, leteszem az ajtaja elé.  Nem is tudom, édes fiam, de hogy tudom én ezt neked meghálálni. Nem kell, és már meg is ragadta Ádám a két szatyrot és szaladt fel velük a negyedikre. Gabika néni hallotta, amikor a fiatalember felért a negyedikre és lerakta a holmit az ajtaja elé, és rohant tovább fel a 10 és feledikre. De jól bírja- sóhajtott Gabika néni és megindult a negyedik forduló felé immár terhek nélkül. Még el se érte a fordulót, amikor Anna a három gyermekes anyuka jött felfelé, a hatodikra ment. Belekarolt Gabika nénibe, és szép lassan megindultak felfelelé a negyedikre.  Közben mindenféléről csacsogtak, hol a gyerekekről, az elkövetkezendő új tanévről, az időjárás viszontagságairól, Gabika néni betegségeiről, gyerekeiről, unokáiról esett szó. Észre se vette Gabika néni egyszer csak ott volt a két szatyor a lábuk előtt. Megérkeztünk, nem jössz be Ágikám, csak egy kis sütire, almás most sütöttem? Ágika nem jött be, a gyerekek várták fent, hogy ebédet adjon nekik, huha, de hiszen már egy óra.  

Gabika néni kirámolta a két szatyrot, közben feltett egy kávét. Gondosan bezárta az ajtót, mert ki tudja, még bejöhet valaki váratlanul.  Finom porcelánba öntötte a kávéját, kockacukrot és kiskanalat tett a csészealjra, letelepedett a szobában, a fotelba. Egy szobás lakás volt, mindenütt tisztaság, a jobb oldalon egy pianínó, a balon kanapé – ott aludt az idős asszony -, fölötte Krisztus az Olajfák hegyén, középen a két fotel a fal mellett a kanapé, a fotelok és a kanapé közt dohányzó asztal. Ide ült le az idős asszony. Elegánsan rágyújtott. Ez a hozzátartozott a kávézás szertartásos rendjéhez. Szívott egyet a cigarettából, majd hörpintett a teából. Az erkélyajtót már előtte szélesre tárta, nem bírta elviselni, ha cigiszag marad a szobában. Maga mellé tette a telefont, nagy fekete telefon volt, látható számokkal és tárcsázta a számát.   54389. Hangosan mondta, hogy el ne rontsa- ez még abban az időben volt, amikor tárcsás telefonok voltak- és mást hívjon fel véletlenül.  Sokáig csörgött. Gabi néni számolt. A nyolcadik csörgés után letette a kagylót. Alig tette le csörgött az öreg jószág.  Itt vagyok Anyukám- lihegett a hang a túl oldalon – csak a konyhában, éppen főztem, tudod, ma jönnek a gyerekek. Mondjad, Anyukám!

– Képzeld édes Jolánkám, már megint mi történt?!

– Hm, elgondolni sem tudom, ugye nem lett bajod, rendben van minden? 

– Nem, nem de, de csak a Jóisten kegyelméből.  Már megint elromlott a lift, és én a két szatyorral jöttem fel a négy emeleten keresztül. Képzelheted, hogy hogy milyen fáradt vagyok. 

– De anyukám, miért kellett neked lemenni. Tegnap bevásároltam neked mindent.  Megbeszéltük, összeírtuk. A főzés után akartam hozzád szaladni. 

– Persze, persze, de ha jönnek az unokák, hogy én is tudjam őket mivel megkínálni, Jolánkám.  

– Anyukám, gondoskodtam mindenről. Nem kellett volna.

Jolánkám, mindenképp jöjjenek fel, olyan magányos vagyok én itt, ebben a nagy tízemeletes házban, mindig a négy fal között. Senki nem törődik velem, te is csak felugrasz, aztán sietsz tovább, Jóci, csak elalszik a fotelba, szegénykém, annyira hajtja magát, András külföldön, alig látok embert. És kire számítsak, mondd meg Édes Jolánkám, én kire számítsak, ha nem rátok- Hüppögött bele Gabika néni a telefonba. 

– Azonnal ott vagyok, Anyukám. Bontott a vonal.  Gabika néni pedig hátra dőlve a fotelban szívta tovább a cigarettáját és iszogatta a kávéját.