A polgári peres eljárást ismertető korábbi cikkeimben már szót ejtettem a peres eljárás megindításáról, az ügyvédi képviselet szükségességéről, a keresetlevél szükséges tartalmi elemeiről, az eljárás perfelvételi és érdemi szakaszairól és az eljárás során kérhető ideiglenes intézkedés jogintézményéről, valamint az érdemi tárgyalási szak tartalmáról.

Ezen cikkemben az érdemi tárgyalási szak során alkalmazható egyes bizonyítási eszközöket ismertetem.

Az érdemi tárgyalási szakban a bíróság a jogvitának a perfelvétel során meghatározott keretei között bizonyítást folytat le és eldönti a pert.

A bíróság számos bizonyítási eszköz igénybevételével jut mindazon ismeretek birtokába, melyek alapján megalapozott döntést hozhat.

Bizonyítékaikat a peres feleknek már az eljárás elején benyújtott perirataikban (keresetlevél, ellenkérelem, viszontkereset) meg kell jelölniük, a bíróság bizonyítást hivatalból (saját hatáskörben) csak akkor rendelhet el, ha azt a törvény megengedi.

Az eljárás során felhasználható bizonyítási eszközök közül a Polgári perrendtartás csak néhányat nevesít (úgy, mint: tanúk, szakértők, okiratok, szemle), azonban ezeken kívül a peres felek által bármilyen bizonyításra alkalmas és jogszabály által nem tiltott eszköz alkalmazható.

Tekintsük át elsőként a nevesített bizonyítási eszközöket.

A tanúk igen fontos bizonyítékokkal szolgálhatnak az ügy kapcsán. A tanúvallomások természetesen abban az esetben esnek igazán nagy súllyal latba, ha a tanúk közvetlen információkkal rendelkeznek a per tárgyával kapcsolatosan. Ha a tanú csak közvetetten (pl. magától a felperestől, vagy az alperestől tud az esetről, a bíróság minimális súllyal tudja értékelni a vallomást.

Kiemelendő, hogy a tanúvallomás megtétele állampolgári kötelezettség, azt megtagadni, csak a törvényben meghatározott esetekben van mód (pl. rokoni kapcsolatok esetén, de bizonyos ügycsoportokban még ez esetben sem, titoktartási kötelezettség esetén, illetőleg, ha a tanú vallomásában magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná).

Szintén fontos megemlíteni, hogy a hamis tanúzást a törvény igen szigorú – szabadságvesztés – büntetéssel fenyegeti. (Arra természetesen van lehetősége a tanúnak, hogy ha nincs tudomása arról a tényről, melynek bizonyítására beidézték, esetleg már nem emlékszik pontosan, azt a bíróság felé jelezze.)

A tanúk meghallgatása egyebekben úgy zajlik, hogy először a bíróság, majd felek jogi képviselői, illetőleg a felek személyesen is kérdéseket intézhetnek a tanúhoz.

Szakértőt alkalmaz a bíróság a peres eljárásban, ha a perben jelentős tény megállapításához, megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. Szakértőként vagy a felek által indítványozott magánszakértő, vagy a bíróság által – a hivatalos névjegyzékből – választott szakértő rendelhető ki. A szakértők esetében is igaz, hogy mind a bíróság, mind a peres felek intézhetnek kérdéseket a szakértőhöz.

A szakértői vélemény költségeit annak a félnek kell előlegeznie, aki a szakértő kirendelését a perben indítványozta. A költségek nagy többségében igen borsosak…

A szakvélemények értékelése kapcsán elmondható, hogy – bár a polgári perrendtartás alapján – az nem köti a bíróságot, mégis nagy többségében elmondható, hogy a bíróság ítéletének meghozatalakor súlyozottan veszi figyelembe a szakvéleményt, hiszen, ha a szakértő kirendelése a perben szükséges, az feltételezi, hogy a bíróságnak és feleknek az adott témában nincsenek mélyreható ismeretei.

Okirati bizonyítás legegyszerűbb módon köz-, vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal történhet. A közokirat olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon állított ki. A teljes bizonyító erejű magánokirat az aláírások igazolhatósága által válik teljes bizonyító erejűvé (ilyen pl., ha annak készítője saját maga írja kézírással, s alá is írja, vagy az aláírást tanúk, ügyvéd hitelesíti). Az ilyen okirat az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy az okirat aláírója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el.

Az okiratok kapcsán kiemelendő, hogy az emberek nagy része – sajnálatos módon – még manapság is igen gyakran ír alá olyan okiratot, melynek tartalmát nem olvassa át, nem ismeri. Ezen okiratok azonban ugyanolyan kötőerővel rendelkeznek, mint bármely más hivatalos dokumentum, így igen fontos, hogy a jogkereső közönségben erősödjön a tudatosság ezen a téren.

Fenti két okirati típushoz a jogszabály igen erős bizonyító erőt fűz, míg az egyszerű magánokiratok esetén csupán azt említi, hogy a bíróság a bizonyítékok között figyelembe veszi őket, s mérlegeléses alapon dönt azok súlyáról.

A polgári perrendtartás által kiemelten nevesített bizonyítási eszközök közül utolsó a szemle, melyre akkor kerül sor, ha a perben jelentős tény megállapításához személy, tárgy, helyszín vagy esemény közvetlen megvizsgálása, illetve megfigyelése szükséges.

Amennyiben a szemle tárgya egy ingóság, a bíróság felhívja annak birtokosát, hogy a tárgyat mutassa be a bíróság számára. Ingatlan esetén a bíróság (az eljárást lefolytató bíró) kiszállhat a helyszínre megtekinteni a kérdéses ingatlant. (Személyes élményként részt vettem pl. olyan helyszíni szemlén, melynek során a saját magát igen rossz helyzetben lévőként beállító személy ingatlanának minden szobájában – a mellékhelyiséget is beleértve – igen nagy értékű televízió volt megtalálható, a kerti tóban pedig hattyúk úszkáltak. Ezek után könnyen kitalálható, hogy a bíróság mennyire vette komolyan a tulajdonos költségkedvezmény iránti kérelmét…)

A bíróság a szemle sikerességének érdekében alkalmazhatja egyebekben valamennyi rendelkezésére álló kényszerítő eszközök, szükség esetén a rendőrség közreműködését is, melynek költségét későbbiekben a szemlét akadályozó személy köteles megtéríteni.

A polgári perrendtartásban nevesített bizonyítási eszközökön kívül természetesen számos más bizonyítási eszköz is figyelembe vehető a peres eljárás során (pl. környezettanulmány készítése, hatóságok, intézmények megkeresése állásfoglalás beszerzése végett, fényképfelvételek bemutatása, stb.).

Egyre gyakoribb pl. a közösségi médiában közzétett fényképelvételek felhasználása pl. az érintett személy életkörülményinek igazolására. Ismét kiemelném azonban, hogy a bizonyítékok beszerzésének és bemutatásának törvényes úton kell történnie, ellenkező esetben a bíróság kirekeszti azokat a bizonyítékok köréből. Leggyakoribb vonatkozó példa a manapság igen könnyedén elkészíthető hang-, vagy videofelvételek felhasználási problematikája, ezek közzétételéhez ugyanis az érintett személy gyakorlatilag sosem járul hozzá. A bírói gyakorlat szerint ilyen felvételek kizárólag olyan esetben használhatóak fel, ha a bizonyíték bemutatásához erősebb érdek fűződik, mint amekkora jogsérelmet okoz a másik fél számára. Ennek eldöntése természetesen igen nehéz, s nem kevésbé szubjektív…

Valamennyi bizonyíték beszerzését követően, a bizonyítási eljárás végén a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak eredményeit egybeveti, egyenként és összességében értékeli, s mindezek alapján a pert – határozatával – meggyőződése szerint dönti el.