Hogyan ne azonosuljunk a problémákkal?

Ez egy rettentő nehéz kérdés. Az azonosulás egy pillanat alatt megtörténhet, mikor eggyé válunk a helyzettel, így mi leszünk önmagunknak az akadály.

Lefojtani az indulatokat nem jó, belülről roncsol, de dührohamot kapni vagy napokig beleszippantva lenni sem visz előre. Minél jobban beszippant minket a megoldandó helyzet vagy sima történés, annál nehezebben tisztulunk ki, nehezebben figyelünk másokra és a környezetre. Erősebb lesz a félelmünk, aggodalmunk, idegességünk. Ebben az érdekes az, hogy Mi magunk ragaszkodunk ehhez az érzéshez, problémához; így ha semmi gond nincs egy ideig, akkor az elmének találnia kell valamit, amibe beleköthet, elégedetlen lehet. Viszont az ember érzelmi, fizikai állapota is változó, így ugyanazon hír kapcsán másképp reagál egészségesen, vidáman; mint fáradtan vagy depressziósan. Minden esetben akkor vagyunk képesek hátrább lépni és tisztán megfigyelni a dolgokat, ha Feladatnak tekintjük, nem pedig problémának, bajnak. Minden rosszban van valami jó és minden jóban van valami rossz. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. A pánikba esés emiatt értelmetlen. Gondolhatunk arra is, hogy idáig is volt rengeteg problémánk és mégis túljutottunk rajtuk, elmúlt, megoldódott, így már lazábbak lehetünk.

A nagyobb belső változások, átalakulások viszont összeomlással járnak, sok-sok azonosulással és ezekből jövő felismerésekkel. Normális esetben mindenkinek vannak életszakaszai, mely tartósan a lélek sötét éjszakáiba visz; természetesen ilyen állapotban mindent túlreagálunk vagy közönyösek leszünk. A hozzáállásunk és tiszta szándékunk a felismerésekre képessé tesz minél gyorsabban kijönni ebből az állapotból vagy bele se kerülni a problémákkal való azonosulásba. A lehetséges megoldásoknak és ötleteknek nagyobb tér lesz, így hamarabb és akár gördülékenyen el lehet rendezni a dolgokat.

Kapunk egy nagy számlát, egy rossz hírt, egy kezelhetetlennek tűnő szituációt? A látásmódom szerint, ilyenkor kell egy kis önkontroll, ha olyan helyen vagyunk, hogy nem engedhetjük ki a gőzt. Otthon, meg muszáj kiadni. Elfojtani nem szabad. Valakinek a kibeszélés a megnyugvása, valakit ugyanez még jobban felidegesít. Sírni szabad, tombolni is biztonságos keretek között, hogy a harag kimenjen. Sok esetben hasznos, ha hagyunk magunknak 5 percet csak lélegezni mélyeket és csak Egy kérdést feszegetni, Mi Van Most Ebben a Pillanatban? Hol vagyok Most? Hol a probléma? Amint ezt átérezzük, ki is kerülünk a játszótérről.

A napokig való görcsölés nem segít, de ha tudomást sem veszünk róla az sem. Tényként kezeljük a helyzetet, ha tudunk éppen tenni valamit, nem halogatjuk, meglépjük. Amennyiben éppen semmit nem tehetünk, akkor elengedjük. Hiszen, ha a hivatalban lenne fontos elintézni valamit, de az zárva van és mondjuk ünnep miatt így is marad pár napig, attól hogy pörgetjük magunkban a témát, nem tudjuk hamarabb lerendezni. Legfeljebb okozunk magunknak és másoknak pár kellemetlen órát.

Az embernek 7 perce van, hogy felébredjen, észrevegye a beszippantott állapotot, avagy kikerüljön az azonosulásaiból. Utána az elme története, kitalációi, vetítései elvisz jó messzire. 7 perc nem annyira sok idő, de nem is kevés. Bizonyos munkakörökben veszélyes is lehet, ha éppen teljesen máshol járunk fejben. Kaphatunk egy kellemetlen üzenetet, felidegesíthetnek, de ott akkor nincs időnk, alkalmunk megbeszélni, ez is elindíthatja a belső vitát, ami balesetekhez vezethet. Ezen okok miatt nekem sokszor némán vagy rezgőn van a telefon, értesítések kikapcsolva, szinte nincs olyan dolog, ami ne tudna pár órát várni.

Ahogyan megfigyeljük embertársainkat az utcán, utazás közben, ugyanazzal a figyelemmel tudjuk fogadni és kezelni a helyzeteket. Persze a figyelem tisztasága, minősége nem mindegy. A mai emberek többsége figyelemhiányban szenved, semmit nem vesz észre, egymásnak mennek, össze-vissza közlekednek, egymás szavába belevágnak stb. Emiatt sokkal több az azonosulás szerepekkel, helyzetekkel, énképekkel, ezért hasznos néhány mondatot, kérdést megjegyeznünk, mondani magunknak, amelyek segítenek hátrább lépni, segítenek felismerni a folyamatokat. Amikről írok az lényegében a meditáció gyakorlása a gyakorlatban. A meditáció „újra tanulása” és alkalmazása a hétköznapokban teljesen átalakítja az embert, látásmódot, mindent. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szeretne jobban kapcsolódni önmagához és másokhoz, a természethez.