Paulik Tamással, a Magyar Társasjátékosok Egyesületének elnökével beszélgetek a társasjátékok feléledéséről, a társasjáték kultúra megváltozásáról, a társasjátékok közösség,- és családformáló, összetartó, összehozó erejéről, a társasjáték klubokról, és egyáltalán arról a felmérhetetlenül sok, és lélekszinten beépülő örömlehetőségről, amelyet a közös játékban való elmerülés okoz, okozhat mindazoknak, aki belekóstolnak mindebbe.

Tettem ezt azért, mert két hónapja az a kósza gondolat fogant meg a fejemben – miután pár napot két kisebbik unokámmal töltöttem, és a társasjátékok jó szolgálatot tettek, kiváltva a számítógép, és a televízió vibrálását, megszépítve az együtt töltött időt, és vidámabbá téve azt –, hogy elindulok ezen az úton, és fókuszomat erre az új-régi hobbira irányítom.

Terveim szerint feltérképezem a társasjátékok, a társasjátékokkal eltöltött idő pozitív hatásait, és mindazt a jót, amelyet megélünk, miközben játszunk – és amely élményt meg kellene élnünk nap- mint nap – ráébredve, milyen, amikor családban, közösségben, örömben, szeretetben, vidámságban együtt játszunk.

Az előző havi számban már bevezetésképpen beszéltem a társasjátékokkal, és egyéb, pl. kártyajátékokkal való saját kapcsolódásomról, és persze, miközben írtam a cikket sokszor eszembe jutott az a rossz érzés, amikor a „Ki nevet a végén” nevű társasjátékban sorra kikaptam. Persze említhetném azt is, hogy az akkor 8 éves legnagyobb unokámat, nem tudtam megverni malomjátékban, de ez már a mai gyerekek logikai gondolkodásának másfajta fejlettségét támasztja alá. És igen, pont ezért van akkora sikere az újfajta társasjátékoknak, a nyomozós, kutatós, mesélős, kitalálós, logikai készséget igénylő,- és fejlesztő játékoknak.

• Kérem Tamás, meséljen magáról, a kapcsolódásáról a társasjátékokhoz és arról, hogyan telnek a napjai.

• Magam nem is tudom, milyen rég kezdtem el társasjátékozni, először alapvetően családon belül, viszont mindez a gimnáziumi éveim alatt fordult komolyabbra, amikor a gimnáziumi tanárom kitalálta, hogy a társasjátékoknak a gimnáziumunkban helye van. Nem kellett messzire mennie, hogy rálásson a társasjátékoknak olyan hatásai vannak, mint a logikus gondolkodás erősítése, a közösségi szellem stabilizálása, a csoportenergia megismerése által a saját önismeretünk fejlődési lehetőségei, és sorolhatnám mindazt a pozitív visszacsatolást, melyek kialakulhatnak játék közben a játékosokban, mind iskolai, mind baráti szinten. Így aztán lett egy társasjáték klubunk az iskolánkban, amely klub a mai napig regnál, sőt minden évben társasjáték versenyt is szerveznek, nagy örömünkre. Erre a társasjáték versenyre érkezett el a Társasjátékos Egyesület szponzorként, segítőként, és én így találkoztam az egyesülettel, amelynek egy pár év múlva tagjává, majd mostanra elnökévé váltam. Szóval nem volt ez egy nagyon kalandos történet, de egyik dolog követte a másikat. Az egyesületnek mindig célja volt, ami ma is, hogy a társasjátékozást népszerűsítse elsősorban Magyarországon, a családokra, illetve a fiatal felnőttekre fókuszálva, bemutatva ezt az egyre jobban terjedő hobbit. Célunk az, hogy minél többen jöjjenek rá arra, hogy ez milyen jó, hogy mennyi mindenre alkalmas, hogy mennyi mindent meg lehet élni a társasjátékon keresztül, és hogy mennyire nem igaz ma már, hogy a társasjáték gyerekjáték, sőt, vannak kimondottan felnőttek számára készült játékok, amelyeket csakis a fiatal felnőttek játszhatnak.

• Gyermekkoromban nem volt társasjátékunk otthon, mi édesapámmal kártyáztunk. Fekete Pétertől a Römiig sokféle kártyajátékot kipróbáltunk, és dominóztunk. A 60-as években divatos „Ki nevet a végén?” és a „Gazdálkodj okosan!” társasjátékokkal osztálytársaimmal, és az őrsi programokon játszottunk. Ez a két játék nagy valószínűséggel sok családnak megvolt. A férjem, ahogy a gyerekeink nagyobbacskák lettek előkotorta a padlásról a saját „Gazdálkodj okosan!” társasjátékát, s mivel nem volt meg már hozzá a játéktábla – de az összes egyéb kártya, pénz stb. megvolt a dobozban – ő maga rajzolt hozzá játékmezőt, és azzal játszottunk családilag. Manapság, lányaim családi ünnepekre családi társasjátékokat kérnek egymástól és tőlem, amelyekkel rendszeresen közösen játszanak. A „Gazdálkodj okosan!” szocialista változata volt a háború előtti „Monopoly” játéknak, de rendszerében követte azt. Pár hete, amikor vigyáztam az unokáimra, előkerült az újabb „Monopoly” játék, mely számomra egy teljesen másfajta légkört kölcsönzött, nem éreztem már azt a fajta drukkot, amelyet a másik játékban való játékkor, sőt kimondottan zavart egy-két új, szerintem oda nem illő szabály. Nem tudtam vele azonosulni, hiányzott belőle nekem a gyűjtögetés öröme. Ennek kapcsán jutott viszont eszembe, hogy a mai társasjátékok legnagyobb részében ott van az öröm. Nem az a cél, hogy mindenképpen győzzek, hanem, hogy elérjem ezt az örömállapotot, a ráismerés, az együttlét, és a gondolkodás örömállapotát.

• Igen. Az újabb társasjátékokat modern társasjátékokként szoktuk aposztrofálni. Ezek már legtöbb esetben szerzői társasjátékok, mert már meg lehet nevezni a szerzőket, mint a könyveknél, és vannak kimondottan neves társasjáték szerzők. Tudjuk, hogyha egyikőjük kiadott egy játékot a kezéből, akkor az várhatólag rossz nem lehet, de valójában az a lényeg a mai társasjátékokban, amit Ön megélt. Az, hogy a modern társasjátékok mit adnak a régiekhez képest, ezt tényleg kevesen ismernék föl csak úgy maguktól. Ha az előbb említett három társasjátékot vesszük elő, valójában, és nagyon sarkítva, ott nem mi játszunk a játékkal, hanem a játék játszik velünk, ugyanis abban a pillanatban, ahogy elengedtem a dobókockát, már vajmi kevés ráhatásom van arra, hogy mi fog történni, nem mi hozunk mély döntéseket a játékban, hanem a „szerencse” dönt. A szerencse hozzáadott értéke ezekhez a régebbi játékokhoz, és befolyása a játék egész menete alatt sokkal-sokkal nagyobb, mint ahogy azt sokan kívánatosnak, vagy egészségesnek ítélik is meg. A kisebb gyerekeknek ez még tetszik, ez a fajta verseny, a kockával való dobálás, de, ha az ember felnő, igenis megnyílik az igénye arra, hogy játék közben is döntéseket hozhasson, és ne csak az legyen, hogy pár ember leül egy asztalhoz, egy kockát dobálnak és a végén valaki nyer. Ahogy Ön is megfogalmazta, nem a győzelem a fontos, hanem maga a játékélmény, ebben az esetben a játékos tudatalatt érzi, hogy tehet a győzelemért. Ez egy nagyon fontos dolog, ettől lesz az élmény is közösségibb, hiszen nem én és a dobókocka játsszunk valamit, hanem döntéseket hozok, és a többiek is döntéseket hoznak, és ezért valóban hatunk egymásra. Van interakció a játékosok között, amit nem a kocka indukál, hanem a játékosok tudatossága. Ettől tudnak a mai játékok mélyebb élményt adni.

• Mindkét lányomék családja nagy társasjáték kedvelő és bőven látszik mindezek hatása az unokáimon is. Látható, hogyan tudnak az unokáim egy-egy játék alkalmával logikusabban gondolkodni, megtervezni a következő lépést. Nagyon fontos lenne ebben a rengeteg információt ránk dobáló világban ez a fajta logikai gondolkodás, mert ez sokkal többet tud hozzáadni a gyerekek fejlődéséhez, nem beszélve a szociális érzékenységről, és a közösség formáló erejéről e társasok által. Hiszen, amikor egy karácsony esti vacsora és ajándékbontogatás után leül a család játszani, az egy fantasztikus összetartó élmény. Persze nem kell ehhez karácsony, bármely családi estén megvalósulhat az együttlét, a közös játék, az egységélmény öröme. Aki pedig a családon kívül, klubokban szeretné megélni ezeket az élményeket, azoknak hogyan alakulhat mindez, hogyan fogadják be az újonnan érkezőket a régi klubtagok, hogyan tudnak az újak akklimatizálódni, és közösen élményeket szerezni?

• Nagyon jól eltalálta. A társasjátékoknak nagyon nagy szerepe van és lehet a közösségek formálásában. Az egyik sík egy családi közösség, akik összejönnek, és eljutnak arra a pontra, hogy mit csináljunk, mindenki kibontotta az ajándékát, mindenki elmajszolta a bejglit, és most kéne valamit csinálni együtt. Ekkor ébred föl az igény bennük, erre van felépítve strukturálisan minden társasjáték, hiszen, pont úgy vannak megtervezve, hogy sok embernek tudjanak közös élményt nyújtani. Nagyon kevés másmilyen ilyen lehetőség van, amely több ember egyidejű szórakozását szolgálja, s a másik fele pedig az, hogy nemcsak, hogy meglévő közösségeket segít egyben tartani, szórakoztatni, hanem közösségeket formál. Én magam rengeteg embert látok a klubjainkban. Nem az van, hogy gyűljünk össze, és esetleg társasjátékozzunk, hanem A társasjátékért gyűljünk össze. Az embereknek igényük van arra, hogy együtt legyenek, és együtt játsszanak, ezért alakultak a klubok, ahol ez megvalósulhat. Ezek a klubok nemcsak az egyesület, hanem más kezdeményezők által is létesültek, és országszerte általában azok az emberek járnak oda, akiknek az a vágyuk, hogy játszani szeretnének, de azt nem tudják még, hogy kivel és hol tehetnék mindezt. Többféle klubkonstrukció is van ma már Magyarországon, vannak olyan játékosok, akiknek megvan a játék, nekik csak hely kell, ők bejönnek 5-en 6-an, megkérdezik, melyik asztalt foglalhatják el, eljátszanak annyi időt, amennyit szeretnének, aztán összecsomagolnak és hazamennek, vannak olyanok is, akik nem tudják mit, és kivel szeretnének játszani, nekik az a kérdés, melyik asztal fogadja be őket. Vannak, akik játszani szeretnének, de nem tudják, mivel. Ilyen értelemben az összes létező opció előfordul a klubokban, s mi azt látjuk, ezek a klubok nagyon jól működnek. A mi általunk üzemeltetett klubokban kialakult egyfajta törzsközönség, és a klubjainknak is van egyfajta speciális jellege. Van olyan klubunk, ahova inkább a környező épületekből, és a környékről jönnek családok, nagymamák, unokák, és együtt játszanak. Van olyan klubunk, ahova csak nagyon keményvonalas játékosok mennek, és igazán nekik csak a helyszínt biztosítjuk. Van olyan klubunk, ahol egy nagyon színvonalas nyugdíjas közösség alakult ki, ismerik egymást, ők csak játszani szeretnének, nekik helyszínre és játékra volt szükségük, s azt így találták meg. Azt kell mondanom, nagyon szerencsések vagyunk, mert ezekben a klubokban a közösségi élet egyrészt aktív, másrészt nincsenek konfliktusok, a társasjátékosok nagyon befogadóak. Természetesen, hiszen maga a hobbi a társaságról is szól, és nagyon furcsa lenne ez a hobbi, ha a társaság bárkit is kirekesztene. Ha valaki csak úgy betéved egy ilyen klubba, nagyon-nagyon ritka, hogy ne találjon partnert, vagy asztalt, ahova leülhet.

• Ebben a mostani, lassan már két éve tartó helyzetben, ahol minden arról szól, hogy ne kapcsolódj, ne menj a másik közelébe, félj, ha valakivel kontaktusba kerülsz. Ahol minden, ami emberi, és alapvető létkérdés valamilyen szinten tiltva van, mekkora ereje, és mekkora vonzásköre van az ilyen lehetőségeknek! Egy hely, egy új lehetőség, ahol kapcsolódni tudunk, ahova el tudunk menni játékért, az örömért, a másik ember öröméért is – még, ha kénytelenek vagyunk maszkban ülni az asztalnál –, hiszen a cél a játék, a kölcsönös örömszerzés. Az embereket kapcsolódásra teremtette a lét, nem lehet őket attól elriasztani, hogy megéljék a közösségi élményt.

• Ezt természetesen észrevettük. Az elmúlt másfél, két évben mi is látjuk, hogy minden klubunkban alapvetően kisebb az érdeklődés, bár tulajdonképpen a betévedő vendégekből lettek kevesebben. Nyilván ebben a helyzetben kevésbé nyitottak az emberek arra, hogy számukra ismeretlen emberekkel üljenek le játszani – még, ha maszkban is, –, de az, hogy a másik asztalnál ki játszik, az már nem érdekli a játékosokat. Mintha étterembe mennénk, ott sem számít, ki ül a szomszéd asztalnál.

• Ránézésre, ön az a korosztály, ki lányaimmal, vejeimmel egyidős, visszatekintve az ő gyermekkorukra, megkérdezem önt, gyermekkorában hogyan kapcsolódott a játékhoz, a társasjátékokhoz, hogyan élte meg a közösségi játékokat, a közösségi élményeket?

• Valójában az én életemben a gimnáziumban jött el a közösségi élmény, 13 éves koromig a klasszikus korosztályommal lazábban kapcsolódtam. Nagyon jól elvoltam egyedül is akár, magamnak való gyerek voltam. Otthon a családomban egyébként rengeteget játszottunk, társasjátékokat, és egyéb játékokat is. Számomra a közösségi játék, a közösségi élmény a gimnáziumi évek alatt vált igazán láthatóvá, nyíltak ki a lehetőségek, ott viszont a társasjátékozás válfajai kerültek túlsúlyba. Nyilván nem lehetett elkerülni a számítógépes játékokat, mely a gimnáziumi korosztálynak az alapjátékot jelentette, de mindezekbe csak a gimnáziumi közösségben tudtam igazán belemerülni.

• Volt-e igénye, hogy készítsen maga is társasjátékot?

• Egészen biztos vagyok benne, hogy mint minden gyerek, én is rajzolgattam kisgyerekkoromban valamilyen társasjátékot, de az nem hagyott bennem mély nyomot. Lehet, hogy a szüleimet kellene erről megkérdezni, hogy vajon hány társasjátékot rajzoltam, és hányat dobtunk ki. Felnőttebb korban kezdett el jobban érdekelni a társasjáték-készítés, nyilván, ahogy jobban megismertem, belekerülve ebbe a hobbiba, meglátva, hogy milyen lehetőségek vannak benne. De aztán nem lett belőle semmi, hiszen arra is ráláttam egyidejűleg, hogy egy jó minőségű társasjáték elkészítése olyan horribilis mennyiségű idő és munka, hogy végül úgy döntöttem, nincs annyi időm, hogy egy társasjátékot megalkossak. Természetesen távolról benne vagyunk, az egyesület rendszeresen odafigyel arra, hogy milyen társasjátékok kerülnek, kerülhetnek a piacra. Bár az elmúlt két év eléggé megtépázta, de minden évben – és nagyon remélem, idén őszön is – megrendezzük a Társasjáték Fejlesztők Napját. Erre az egész országból várjuk azokat, akiknek van társasjáték ötlete. Ezen a napon a megjelentek együtt tesztelhetik az általuk hozott játékokat, eszmét cserélhetnek, megvizsgálhatják egymás prototípusait, tanácsokat adhatnak egymásnak, igyekszünk ilyenkor olyanokat is meghívni, akik már adtak ki társasjátékot, hogy ők is nyújtsanak ebben segítséget a tervezőknek. Nagyon sokszor egyik-másik magyarországi kiadó képviselői is megérkeznek ezekre az eseményekre, hogy ők maguk is megnézzék a társasjátékokat. Volt már arra példa, hogy később sikeres, nemzetközileg elfogadott társasjáték prototípusát ott mellettem tesztelték, ilyen értelemben, az egyesületnek fókuszában van a társasjáték fejlesztés. Ezen belül is a magyar társasjátékok fejlesztésének támogatása, még akkor is, ha én konkrétan személy szerint ki is maradtam belőle. Az előző ilyen rendezvény 2018-ban volt, később áttettük 2019-re, majd 2020-ra, remélem, idén meg tudjuk rendezni.

• Most, hogy szóba kerültek a kiadók, azt szeretném kérdezni, önök bekapcsolódhatnak-e, beleszólhatnak-e abba, vagy bármibe, például, hogy hogyan terjesztik, hogyan jut el a lakossághoz ez és ez a társas, vagy ebben a hatalmas választékban melyik társasjáték milyen áron kerül az üzletekbe?

• Nemcsak nálunk ilyen elképesztő a választék. Az elmúlt 15 évben ez a hobbi kinyitott a világ felé, és ebből kifolyólag hihetetlen mennyiségű társasjáték ömlik a világra. Ez egyrészről rossz, hiszen rengeteg társasjáték van, de azért azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a választék nagysága nem ront a minőségen. Nyilván rosszabb minőségű társasból törvényszerűen több van, de alapvetően el lehet mondani, hogy az átlagos társasjátékok színvonala folyamatosan emelkedik, és ez egyre több jó játékot eredményez. Maga az egyesület nem piaci szereplő, nyilván nem szólhatunk bele a kiadók döntéseibe, alapvetően a hatást úgy tudjuk gyakorolni a piacra, hogy a saját klubjainkba viszünk játékokat, és például kitelepülünk minden évben Kapolcsra. Az egész rendezvény ideje alatt az egyesületnek Kapolcson sátra van. Viszünk oda társasjátékokat, nyilván olyanokat, amelyeket elég értékesnek tartunk ahhoz, hogy az embereknek megmutassuk. Ezen keresztül vissza tudunk valamennyire hatni a kiadókra, de dőreség lenne azt gondolni, hogy ennek piacformáló jelentősége van, hiszen nem valószínű, hogy bármelyik kiadó annak alapján hoz döntést a forgalomba hozatalról, hogy az egyesület mit gondolt róla. Illetve ennek margójára létezik a Magyar Társasjáték Díj is, mely az előző naptári évben kiadott társasjátékok közt válogat, és tüntet ki néhányat tavasszal. Ez két dolog, amelyek nyilván, alapvetően nem befolyásolják a kiadók döntését, de az általunk értékesnek ítélt játékok díjazása, kiemelése, és mivel ajánlásunk a dobozra is rákerül, azt eredményezi, hogy ezek a játékok jobban fogynak. Azt látjuk tehát, hogy a mi oldalunkról „befolyásolt” vásárlók több általunk preferált játékot vesznek meg, tehát azért tudunk hatni a folyamatra. Épp most folyik a Magyar Társasjáték Díj éves nevezésének első fordulója, épp értékeljük a játékokat, és azt látjuk, hogy rengeteg nívós játék lett kiadva tavaly is. Maguk a kiadók is a mívesebb játékok irányába mennek. A piac önszabályozó ebben az esetben, valójában ezért szükségtelen is lenne, hogy mi ebbe bármilyen formában beavatkozzunk. Végignézve a tavalyi évet, és annak felhozatalát, meg kell állapítanom, a kiadók nagyon jó döntéseket hoztak, és nagyon-nagyon nehéz éve lesz idén a zsűrinek, mert rengeteg nagyon értékesnek tűnő játékot hoztak ki. A mi célunk kiválasztani, amelyik szerintünk a legjobb, de most átfutva a listán megállapíthatom, ha valaki bármelyiket hazaviszi, nem fog csalódni.

• A témát ezzel folytatjuk a következő havi számban. Szó lesz arról, hogy mi alapján folyik a nevezés, van-e különbség gyerekeknek, családoknak, fiatal felnőtteknek szóló játékok erősségei között, ha a minőséget nézzük, és még sok egyébről.

Olvassatok minket, és játsszatok minden nap, mert játszani öröm, a játék a szeretet egyik kifejezési formája!