Imádom a Magyar szólásokat, mert olyanok, mint a népmesék, az igazságot hordozzák. Persze most lehetne azt mondani, hogy az igazság mindenkinek más, de én még is azt hiszem, hogy az alapigazságok, az etika, az erkölcs, a tisztesség vonatkozásában ugyanazok.

Természetesen ott vannak még a láthatatlan, de életünket működtető igazságok. Ilyen például az, hogy minden hat rád és te is hatsz mindenre. Ha ezt elutasítjuk, lényegében azt utasítjuk el, hogy életünk alappillére a közösség, és annak a lehetősége, hogy egymáshoz kapcsolt érzelmeink, és azok megnyilvánulásai a legerősebb tanítóink itt, ebben a rövidke életben.

Ahogy hatunk egymásra az lehet, látható, vagy láthatatlan. Ennek felismerése a tudatosság, amikor is elsősorban elfogadjuk ezt, nem hisszük, hogy egy olyan magányos bázis vagyunk, amely érinthetetlen és megváltoztathatatlan. Minden benyomás lenyomatokat okoz, minden kapcsolódás hat rád és minden, amit magadba fogadsz, meghatározza az életed. Az, hogy mit választasz, az, hogy mibe keveredsz bele, annak a kérdése, hogy mennyire vagy éber magadra, másokra és a világra. Az éberség alapvetően azt jelenti, hogy el tudod dönteni azt, hogy az életben vannak építő és romboló minőségek, és képes vagy-e döntést hozni, hogy mit engedsz magadba és mivel azonosulsz.

Mert ne legyen kétséged azzal kapcsolatban, hogy azzá leszel, ami körülvesz, amiben hiszel, amire a figyelmed fordítod, és aminek energiát adsz. Ne legyen kétséged azzal kapcsolatban sem, hogy a mintáid és az, amiben a legtöbb időt töltötted meghatározza az egész életed! Az ideológiák, a szokásrendszerek, a környezeti hatások sejt szinten ivódnak beléd, és ha nem vagy tudatos ennek a működésére, ez lesz a te valóságod is.

Ezek a mély kódolások azt hitetik el veled, hogy ezek a helyes nézőpontok, mert alvó állapotban vagy, a világ más fajta megnyilvánulásaival szemben. Alszol, és ezt tartod az életnek.

Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók!

Ha te legtöbbet a fájdalom, a harag, a düh, a félelem energiájában vagy és a környezeted is ilyen, azzá válsz. Szétmar az a rabság, amiben ez tart, de még is igaznak hiszed, mert közösségi szinten is ezt éled. Ezért normálisnak értékeled.

Ezek olyan tudati drogok, amelyekről nagyon nehéz leszokni. Azért mert valójában ez okoz egy hamis biztonságérzetet. Ehhez szoktál hozzá és hiába szorongsz tőle, ez jelenti a biztonságodat.

Ez az, ami benne tart a bántalmazó környezetben, a bántalmazó ideológiákban, az önbántalmazásban és abban az életben, amely nem hoz igazi megszabadulást. Az tart benne, hogy ahhoz szoktál és természetesnek tartod, hogy nem jár neked több, szenvedned és elviselned kell. A rossz nagyobb biztonságot ad, mint a változás, mert azt már ismered. Inkább választasz újra és újra rossz kapcsolatot, mint építőt. Mert azt már ismered. Inkább hiszel egy mocskos ideológiában, mint a szabadságodban, mert azt már ismered.

Alapvetően ez az a minta, ami fenntartja az ideológiákat, a bántalmazó kapcsolatokat, a hierarchikus rendszereket. Nagyobb biztonságérzetet ad a múltban élés, a fájdalmak fenntartása, az ismert szabályok követese, mint ezek felül bírálata és elengedése. Inkább beledöglünk, de a börtönt már ismerjük! Pedig azon kívül van a te igazi életed!