Múltkori írásomban meséltem róla, hogyan látom én MÁSKÉPP a világot s milyen formában igyekszem ezt a látásmódot minél többeknek átadni. Akik ezáltal másképp nézve a munkájukra bárhol képesek lehetnek BOLDOGulni. Határon innen és túl, alkalmazottként, avagy vállalkozóként, az általuk választott szakmában netán valami igazi újdonságot kitalálva, ahogy én is tettem nemrégiben.
Na de ennyire ne szaladjunk még előre!
Előző cikkem írásakor utolsó vendéglátós munkahelyemen dolgoztam. Elégedett voltam nagyjából mindennel, szerettem a munkámat, jó fej kollégám volt, normális fizetést kaptam és heti 3 napot kellett csak dolgoznom. Ez a kombináció így számomra az első időkben ideálisnak tűnt, hiszen a szakmámban korábban ennél jóval megterhelőbb kondíciókkal találkoztam hosszú évek során.
Ezért mertem akkortájt kijelenteni, hogy a pesti belvárosi kávézó, ahol melóztam akkortájt egyike a legjobb munkahelyeknek, ahova az elmúlt lassan 25 évnyi vendéglátós pályafutásom alatt kerülnöm sikerült.
Igen ám…
Csak ahogy telt-múlt az idő, ráébredtem, hogy a három nap alatt ledolgozott óráim számát + a heti 4 szabadnapomból testi-lelki-szellemi regenerálódásra szükséges időt összeadva kb. ugyanott tartottam, mint bármelyik korábbi munkahelyen. Csak már nem 25-30 éves voltam, hogy ugyanúgy bírjam a gyűrődést és be akarjam bizonyítani, milyen nagyon keményen vagyok képes dolgozni.
S minél többet gondolkodtam azon, megéri-e nekem továbbra is úgy abban a formában túlhajtani magamat, egyre közelebb kerültem ahhoz a pillanathoz, hogy döntést kelljen hoznom a ’hogyan tovább?’ tekintetében. Mivel pedig alapvetően jól átgondolós típus vagyok, és ki tudja meddig lehettem volna képes húzni-halogatni az elkerülhetetlent, történt valami, ami komoly válaszút elé állított és még a szükséges gondolkodási időt is biztosította ahhoz, hogy a számomra hosszútávon leghasznosabb döntést hozhassam meg.
Egy szép hétfői napon, 2019. május 13-án munkába menet ’padlót fogtam’ a Nyugati téren munkába menet. Ezúttal is a jobb bokaszalagom bánta – mint korábban a pályafutásom alatt már három másik alkalommal is… 6 hét táppénz, tengernyi szabadidő és agyalási lehetőség.
Melynek köszönhetően hamarosan megfogalmazódott, hogy bármilyen szép és jó is volt, amit teremtettem magamnak, még mindig nem a saját utamat jártam és nem azt csináltam, amire hosszú idő óta vágytam a szívem mélyén.
Nem volt más hátra, mint előre, a táppénz lejártával közös megegyezéssel megváltunk egymástól a főnökséggel és én elkezdtem intézni a saját vállalkozásom beindításához szükséges tennivalókat.
Október 1-jétől egyéni vállalkozóként dolgozom, megvalósítva régi nagy álmomat. A magam főnökeként, saját időmet beosztva, azt csinálva, amit imádok, és amivel sokaknak segíthetek, megválogatva kikkel dolgozom együtt.
Hosszú út vezetett idáig s be merem vallani, nem kis komfortzóna átlépés volt részemről fejest ugrani valami igazi újdonságba. Azóta viszont minden egyes áldott nap hálát adok érte, hogy volt bátorságom megint MÁSKÉPP csinálni valamit lehetővé téve, hogy bárhol BOLDOGulhassak. Hitelesen képviselve a saját magam által kreált szlogent, jó példával elöl járva és megmutatva másoknak, honnan hová juthatunk el, ha merünk igazán nagyot álmodni. Aztán kitűzve azokat a bizonyos célokat és megkomponálva az elérésükhöz vezető terveket bele is vágunk azok megvalósításába.
S röviden visszautalva múltkori cikkemre, íme, nekem miben segítettek a célkitűzések legutóbb:
- Irányt mutattak: tudtam mik az első lépések a vállalkozóvá válásomhoz, amiket meg kell tennem, hogy elinduljak a megvalósítás felé
- Felismertették velem a prioritásaimat: hónapok óta úgy kelek és fekszem minden nap, hogy az lebeg a szemem előtt, mit tehetek érte, hogy képes legyek eltartani magamat
- Motiváltak: ha esik, ha fúj, tudom, hogy miért dolgozom, hisz végre megléptem azt, amire hosszú évekig vágytam, de féltem is tőle képes lehetek-e rá
- Megkülönböztet: értelmet ad annak, miért csinálok mindig mindent MÁSKÉPP
- Segít változni: naponta tanulok azért, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból vállalkozóként is, ahogy azt tettem 25 évig alkalmazottként
Legközelebb arról mesélek, pontosan mik azok a gyakorlati lépések, amiket megtéve el tudunk kezdeni MÁSKÉPP nézni a munkánkra, hogy ezáltal képessé váljunk bárhol BOLDOGulni. Addig is kívánok mosolygós hétfőket és minél pontosabban körvonalazódó célokat.
Kapcsolódó cikk:
