Avagy külföldi munkavállalás bennfentes szemmel VII.

Előző havi írásomban azzal az ígérettel búcsúztam, hogy ezúttal megosztok Önökkel néhány konkrét tippet arra vonatkozóan, hogyan biztosítható tudatos felkészüléssel a külföldi BOLDOGulás hosszútávon. Mivel nekem sokéves, konkrét személyes tapasztalatom az osztrák szezonális vendéglátásban van, onnan veszek példákat az alábbiakban. Persze természetesen az ötleteim személyre szabhatóak bármely ország bármely pozícióját is kívánják megpályázni kedves Olvasóink.

Előre bocsátom, hogy van rá esély, miszerint akár több tanácsomra is már ismerősként tekinthetnek, hiszen én magam is a lehető legtöbb helyről igyekszem számomra hasznos információkat beszerezni. Ezért előfordulhat, hogy az általam leírtakhoz hasonló ötleteket már máshol is olvastak korábban. Mégis nagy tisztelettel arra kérem most Önöket, mielőtt legyintenének rá, hogy na itt sem találtam semmi újdonságot, vegyenek egy nagy levegőt és:

• Döntsék el, hogy nyitott szívvel és elmével (ÚJRA)olvassák írásomat

• Ismétlés esetén pedig második olvasás előtt átgondolják, a már ismert tanácsokból ALKALMAZTAK-E bármit a saját életükben adódó konkrét helyzetekben eddig vagy mindössze elraktározták az infot valahol jó mélyen…

Gyakran előfordul ugyanis, hogy könnyelműen legyintünk ismerősnek tűnő dolgokat olvasva: „ja én ezt már tudom”. És máris futunk is tovább azzal az elégedett érzéssel, hogy de jó, milyen tájékozottak is vagyunk. Ami még a jobbik eset – részben. Ugyanis ekkor legalább nem csalódottan konstatáljuk, hogy a fene vigye el, hiába olvastam már róla annyiszor nekem mégsem működik még ez sem, ami másoknak bevált.

Jó tudni, hogy az „én ezt már tudom” hozzáállás még pozitív érzésekkel körítve is magában rejti azt a veszélyt, hogy a kifejezés használatával egyúttal le is zárjuk úgymond agyunkat az adott információ és annak tényleges gyakorlatba ültetése előtt… Ahelyett, hogy ott és akkor frissen újra olvasva az adott dolgot átgondolnánk, hogy eszerint is élünk-e valójában?

Merthogy van az a jó kis mondás, miszerint a tudás hatalom. Ez azonban csak részben igaz, ugyanis egy nagyon fontos momentum maradt ki a kijelentésből. Merthogy egyes egyedül az ALKALMAZOTT tudás a hatalom!!! Amit beépítünk az életünkbe, részévé tesszük a napi rutinunknak és szokás szinten gyakorlunk rendszeresen. Tudni, de nem csinálni ugyanis sajnos egyenlő ’nem tudni’…

S már el is érkeztünk első és egyben legfontosabb tippemhez a külföldi munkára való tudatos felkészülésre vonatkozóan.

Ez pedig a minket támogató SZOKÁSOK megkeresése és beépítése a mindennapjainkba. S visszautalok itt most például legutóbbi írásomra is, ahol nem első alkalommal hangsúlyoztam a nyelvtudás fontosságát. Hiszen egy idegen nyelv használata is tulajdonképpen egy szokás, melyet kellő szorgalommal és kitartással ugyanúgy el lehet sajátítani, mint bármi mást. Két legyet pedig akkor tudunk ütni egy csapásra, amennyiben egy korábbi nem támogató szokásunkat cseréljük le például erre az újdonságra. Mondjuk ahelyett, hogy tök fölöslegesen a facebook üzenőfalát görgetjük hosszú perceken át, inkább megtanulhatunk naponta 10-15 új szót azon a nyelven, aminek az ismerete és folyamatos fejlesztése napról napra közelebb visz minket az általunk vágyott külföldi munka eléréséhez.

És akkor most egy tipp (két verzióban) arra vonatkozóan, hogyan tudjuk egészen egyszerű módon kivitelezni a minket támogató szokások megkeresését.

• Aki az alapoktól szeretne indulni, annak javaslom, hogy szánjon rá legalább egy órát az első lépésre. Keressen olyan időpontot, amikor nyugodtan egyedül tud lenni egy csendes helyre elvonulva. Lehet ez akár otthon a lakás egy nyugodt zugában vagy valahol szabad téren is. Aki hozzám hasonlóan szereti a kellemes zenét bátran keressen magának egy szimpatikus youtube videót, amire el tud lazulni. Papír és toll mindenképp legyen kéznél, hiszen fontos, hogy a felbukkanó gondolatokat frissiben rögzíteni tudjuk. S amikor mindezek az előkészületek megvannak, indulhat a felfedezőút.

Gondoljuk át, pontosan mi a cél, amit el kívánunk érni. Pl. havi nettó 1500 eurót keresek Ausztriában dolgozva szobalányként 2020. december 10-től. Fontos, hogy kijelentő módban, jelen időben fogalmazzunk és mérhető, konkrét adatok szerepeljenek a megfogalmazásban (dátum, pénzösszeg). Agyunk egy szuper számítógép, mely a beletáplált adatokat tudja feldolgozni és amint ezzel megvagyunk elkezd minket segíteni a megvalósításban.

Vizsgáljuk meg, mire van szükségünk ahhoz, hogy a fenti célt el tudjuk érni. És itt kezdődik a munka legjava, ugyanis mostantól az a feladat, hogy a fantáziánkat felhasználva megalkossunk egy képet magunkról, mint ideális munkavállalóról, leendő munkáltatónk szemszögéből nézve. Aki úgy érzi ez túl nagy falat számára egyedül, annak érdemes keresni valakit, aki már dolgozott hasonló területen és segíteni tud pár ötlettel. Amennyiben nincs ilyen ember a környezetében, akkor a blogi.hu@gmail.com címre, az én részemre küldött emaillel megtehető az első lépés egy ilyen ismeretség irányába. Örömmel adok személyre szabott tippeket legjobb tudásom szerint.

Aki pedig egymaga létre tudja hozni saját ideális változatát gondolatban, annak a következő lépés végig venni, hogyan, milyen szokásokat kialakítva tud azzá az emberré válni, akit szerinte örömmel alkalmaznak a külföldi munkáltatók.

• Aki már kicsit rutinosabban alkot saját képzelete által, annak pedig a következőket javaslom: lehunyt szemmel képzelje el a szerinte ideális munkanapot, az általa vágyott pozícióban, számára szimpatikus helyen, kedves kollégák és jó fej főnök társaságában. Álmodja meg minden apró részletre kiterjedően, hogy fest az a hely, ahol örömmel dolgozva tölti el az elkövetkező pár évet. Bátran engedje szabadon a képzeletét, hisz itt és most dől el, mi az, amit elkezd megteremteni saját maga számára.

Igen, tudom, hogy némiképp furán hangzik az álláskeresésnek ezen módja. Na de mi van, ha működik? Szépen kérem Önöket, kedves Olvasók, nehogy higgyenek nekem csak azért, mert a korábbi írásaim alapján esetleg szimpatikusnak találnak! Sőt! Kételkedjenek bátran a szavaimban, de tegyék meg, hogy követik a fent leírtakat! Hogy alkalmuk lehessen megtapasztalni annak következményeit, mi történik, mikor tudatosan veszünk részt leendő munkahelyünk megteremtésében – MÁSKÉPP, mint eddig bármikor.

Aki elég bátor ahhoz, hogy IGENt mondjon a fentiekre és ezáltal olyasmiben lehessen része, amiről korábban álmodni sem mert, az biztosan merem állítani, hogy egy olyan világ kapuján nyit be, ahonnan esze ágában sem lesz többet visszatérni a korábbi unalmas, hagyományos mókuskerékbe. Ahol az ember százszámra küldözgeti az önéletrajzokat, melyeket a legtöbb esetben válaszra sem méltat a címzett, vagy maximum udvarias sablon elutasításban részesíti az egyre csalódottabb és csüggedtebb munkakeresőt…

Persze természetesen itt is ér NEMet mondani. Egy szebb és jobb életre, amely ugyan nem a mások által mindig helyeselt és jóváhagyott módszerek szerint működik, de éppen ezért sokkal izgalmasabb, pezsgőbb és összességében szórakoztatóbb alternatívát nyújthat az eddigi szürke hétköznapokhoz képest.

Hogy honnan TUDOM? Mert számos alkalommal a saját életemben teszteltem! Aki nem hiszi járjon utána! S térjen vissza hozzám következő hónapban is, mikor folytatom a tudatos munkakeresési tippeket.