Egyre gyakrabban halljuk és látjuk a „belső gyermek” és a „gyermekkori traumák” fogalmakat. Maguk a fogalmak már ismerősen csengenek, de még mindig nem igazán tudjuk, mi van mögöttük valójában. Ha már egy ideje eldöntötted, hogy egyszer majd utána fogsz olvasni, akkor itt a lehetőség, hogy egy kis bepillantást nyerj.

A belső gyermek az a belső pszichológiai én, amely a személyiségfejlődésünk folyamán alakul ki.

A belső gyermeki ént gyakran nevezik egónak, igen, bizonyára te is hallottad már így emlegetni, de ez ennél jóval komplexebb. Én úgy tekintek a belső gyermekre, mint a tudatalatti elmének azon személyiségrésze, amely a gyermekkori benyomások és az azok értelmezéséből fakadó hiedelmek összessége. Ezen hiedelmekből alakulnak ki felnőttkori hitrendszereink, amelyek meghatározzák egész szemléletmódunkat, önmagunkkal és a világgal való kapcsolatunkat, és így az életminőségünket.

Amikor a sérült belső gyermekről hallasz, akkor arra az énrészre utalnak, amely gyermekkori traumákat szenvedett el fizikai bántalmazás, fizikai vagy érzelmi elhanyagolás, baleset, testi erőszak és egyéb sokkoló pszichés benyomások és fizikai tapasztalatok révén.

A gyermekkori traumák olyan lelki és mentális sérülések, amelyeket a felnőttkorba magunkkal hozva, azok egészségtelen vagy a jólétünkre hátrányos gondolkodási és viselkedésbéli diszfunkciókat vagy mentális zavarokat okozhatnak.

Bár a tudományos kutatások kimutatták, hogy a traumák neurológiai elváltozásokat okozhatnak az agyban, ugyanakkor számtalan kutatás azt is alátámasztotta, hogy ezekből fel lehet épülni.

Az agyi idegpályák átprogramozhatók

A gondolkodásmódjaink nem mások, mint szokások, és mint minden szokás, ezek is megváltoztathatók. Ha a tudattalant tudatossá tesszük. Erre ma már számtalan meditációs technika, holisztikus módszer és pszichoterápiás program (pl. kognitív viselkedésterápia) áll rendelkezésünkre, csakúgy, mint a mentális és a pszichés egészségünk helyreállítására. Akár tudományos, akár alternatív módszereket alkalmazunk, minden esélyünk meg van arra, hogy egy gyökeresen új szemléletmóddal átalakítsuk az életünket.

A „Belső Gyermek Munka” mint a személyes boldogság mágikus formulája

A személyes fejlődésem útján járva némi időbe telt, amíg megláttam magamban ezt a belső gyermeket és elismertem a létezését, de miután megtettem, gyökeresen megváltozott a kapcsolatom önmagammal és mindenki mással is!

Az életünk jobbításán dolgozva az első és legfontosabb lépés a belső gyermekkel való kapcsolatfelvétel. Ugyanis szenvedéseink nagy része ennek a sérült gyermeki résznek köszönhető!

Azon hiedelmeink és gondolkodási mintáink, amelyek még gyerekkorunkban alakultak ki, ma is meghatározzák viszonyunkat önmagunkkal és a környezetünkkel!

Ahhoz, hogy békében élhessünk másokkal, először önmagunkkal kell összebarátkoznunk. Ebben segít a Belső Gyermek Munka, amely megmutatja, hogy az önszeretet tanulható, az önbizalom újjáépíthető és a kapcsolataink harmonikussá formálhatók.

Önmagunk mélyebb megismerése és a Tudatos Jelenlét gyakorlása által ez a gyógyító folyamat életünk átalakításának eszközeivel gazdagít minket.

A Tudatos Jelenlét és az önismeret kapcsolata

Az öntudatosság az az önreflektív (önvizsgáló) képesség, amely segítségünkre van abban, hogy figyelemmel kísérjük belső és külső világunkat, hogy megfigyelhessük gondolataink és érzéseink felmerülését, vagy a környezetünkben zajló eseményekre adott mentális és emocionális reakcióinkat azok közvetlen visszahatásával együtt.

A Tudatos Jelenlét vagy angolul Mindfulness egy olyan meditációs és önvizsgálati technika, amely az önismeret és az öntudatosság fejlesztésében segít, lehetővé téve számunkra, hogy megismerjük gondolkodási és viselkedési szokásainkat és megváltoztassuk azokat.

Önmagunkat objektíven látva elkezdhetjük kiértékelni és átértékelni jelenlegi gondolkodásmódunkat, belső és külső reakcióinkat, és tudatosan megválasztani azokat saját normáink és értékrendünk szerint. Az objektív látás ítélkezésmentességet jelent. A Tudatos Jelenlét módszer alapja a gondolataink és érzéseink ítélkezés nélküli megfigyelése, amely segít önmagunk elfogadásában.

A félelmeidet nem legyőzni kell, hanem átölelni őket

A sokat hallott poszttraumás stressz szindrómával (PTSD) való munkában a cél nem az, hogy elkerüljük a szorongást, hanem, hogy odaforduljunk és átöleljük azt a belső gyermeket, aki bennünk szorong. Hiszen Ő éppen azért jelez nekünk a szorongás testi tüneteivel, mert remegve, és a zokogástól fuldokolva a figyelmünket és támogatásunkat keresi!

A személyes fejlődésbelső munkájában a cél szintén nem az, hogy soha többé ne érezzünk negatív érzéseket, a cél az, hogy megtanuljunk egy más módon reagálni rájuk.

A korlátozó hiedelmekkel vagy a trauma munkában sem az a cél, hogy többé ne érezzünk olyan „terhes” érzéseket, mint a bűntudat, szégyen vagy a félelem. A célunk az, hogy egy más módon legyünk együtt ezekkel az érzésekkel; az, hogy megengedjük azokat csak lenni anélkül, hogy a belső ellenállásunknak engedve elmenekülnénk előlük.

Ez a gyógyulás útja.

Ott maradni, amikor a megsebzett belső gyermek érzései előtörnek, és szembenézni velük, bátorság kell. Ugyanakkor leírhatatlanul felszabadító érzés! Szó szerint kioldódnak belőlünk a mentális és testi blokkok.

Ha úgy érzed, hosszú ideje semmi sem változik, hiába dolgozol magadon, ne add fel! Minden apró lépéssel közelebb kerülsz a vágyott állapotodhoz még akkor is, ha nem érzed vagy látod rögtön a változást. A fejlődésünk, átalakulásunk vagy a traumákból való gyógyulásunk nem egy lineáris folyamat. Van, amikor úgy érzed, egyet lépsz előre és kettőt hátra. A visszaesések normálisak és csak azt jelentik, hogy próbálkozol. Higgy magadban és a felsőbb vezetésedben, nevezd azt bárminek.

Az igaz szeretet nem a láncaidat, hanem a szárnyaidat erősíti

A felnőtt én levele a belső gyermeknek:

Nem fogok félni átmeneti fájó érzést okozni neked, ha tudom, hogy az arra motivál, hogy meghaladd minden korlátodat, ami elválaszt téged bármitől, amire a szíved vágyik!

Nem fogok megriadni attól, hogy emlékeztesselek, hogy a félelmeid csak a magányod falai között tartanak téged.

Nem fogom hagyni, hogy szeretetem elfogultságában megóvjalak az olyan motiváló érzésektől, mint a harag vagy a csalódottság, ha tudom, hogy ezek arra ösztönözhetnek téged, hogy legyőzd a saját belső démonaidat.

Sokkal jobban szeretlek annál, mint hogy hagyjam, hogy negatív belső hangjaid visszatartsanak valamitől, amiről hiszed és tudod, hogy Lelked céljának beteljesítéséhez visz közelebb téged.

Ha kéred, segítek leugrani abba a szakadékba, amit magadnak választottál, hogy megtanulj repülni. De ugyanebben a pillanatban ott fogok állni a szakadékod alján, hogy ha leesnél, elkapjalak, amíg meg nem tanulsz biztonságosan repülni.

És amikor felnősz, elmondom majd neked, miért tettem mindezt, elmondom, hogy a szeretet gondoskodása nem jelent mindig túlféltő karokat, és szorongva reszkető oltalmazást.

Az igaz szeretet csöndes figyelem, éber vigyázat és alázatos támasz, amely ott áll a háttérben és némán tudatja veled, hogy biztonságban vagy.

Az igaz szeretet nem akar mindentől megóvni, de megtanít, hogyan óvd meg önmagad, és emelkedj fel minden zuhanás után. Mert az igaz szeretet tudja, hogy csak a saját szárnyaid erejével lehetsz képes elérni a legtávolabbi horizontokat. Ezért ahelyett, hogy menedékedet börtönöddé változtatná, hagyja, hogy szabadon repülj, így erősítve szárnyaidat.

További írásokat olvashatsz a fenti témákban, ha követed Facebook oldalamat: @kiarahivatalos