Ha folyamatosan beszélünk, nem halljuk meg saját magunkat. A csendben érkeznek meg a válaszok, a csendben érkezik meg az Én. Őszinteség, tükörtartás, hazugságmentes, tiszta segítség – ez mind jellemzi Teuer Zsuzsi életvezetési konzulenst, akivel második alkalommal volt szerencsém beszélgetni.

Szerinted Zsuzsi, miért hazudnak maguknak az emberek?

Leginkább azért, mert nem akarnak szembenézni azzal, amit ők beleképzeltek egy helyzetbe, egy emberbe, de valójában nincs ott, mert sosem volt ott. Vegyünk példának okáért egy párkapcsolatot. A legnehezebb tény azzal szembesülni, hogy valójában nem kellek a páromnak. Szőnyeg alá söprünk helyzeteket, magunkat áltatjuk, hogy semmi baj, biztos én reagáltam túl. Nem. A valóság teljesen más. Ha egy hölgynek van például egy apa sebe, nagy eséllyel alul választ magának párt. Ahogy telnek múlnak az együtt töltött hónapok, évek, egyre többször hangzik el a kérdés, miért nem vagy olyan, mint az elején? De, valójában ő pontosan olyan, mint az elején, csak mást látott bele a hölgy, felruházta olyan tulajdonságokkal, amik a párjának sosem voltak. A hazugságok alapja, hogy az emberek nem őszinték saját magukkal.

Állítható az, hogy a valóságtól való félelem az, ami mindannyiunkat megbéníthat?

Szoktam volt mondani, hogy én minden esetben kő keményen beszélgetek önmagammal. A kérdés: Mi a jó francot csinálsz Zsuzsa? Ez a kérdés egyszerű, de a legtisztább. Soha nem kergetek senkit az erdőbe, így saját magamat sem. Fáj, mert tűpontos és egyenes, viszont hamarabb vezet eredményhez. Sokan eljutnak arra a pontra, hogy a felismerés elérkezik hozzájuk, viszont itt megállnak. A felismerés cselekvés nélkül a szemétbe való. Van egy olyan pólóm, melyre ez a felirat került: #deutánnemérdekel. Mert a „de” után nem lehet semmi. Az maga a kifogás, mely a cselekvésnek a szöges ellentéte. Összességében a kérdésedre válaszolva, igen a félelem megbénít, de még nagyobb probléma a kifogásokkal teli cselekvés hiánya. Mert ugye, majd, ha – szoktuk ezt is hallani.

Ha eljutnak az emberek a felismerésig, akkor mi a következő lépés, ami változáshoz vezet?

A cselekvés önmaga. Ha egész életedben úgy élsz, hogy megfelelési kényszered van – népbetegség, nagyon sokaknak van ez a problémája –, akkor, ha elkezdenének az emberek cselekedni, az visszaigazolná, hogy elég jók! Ezesetben elkezdenének megérkezni azok a dolgok, amikre ezelőtt vágytak, na és pont ez az, amit még nem tudnak az emberek befogadni. Mert ha lepakolják magukról a tengernyi negatívat, akkor ott van alul a valós én, amivel jelenleg még nem tudnak mit kezdeni. Mert eddig az élet abból állt, hogy másoknak feleltek meg, így fogalmuk sincs róla, hogy valójában kik ők maguk. Mindenki tudja, hogy merre kell menni, de túl nagy az ár, amit sajnos kevesen akarnak megfizetni ezért. A munkám nem csak az, hogy megérkezzen a felismerés és kitisztítsuk az elakadásokat, hanem az is, hogy a cselekvés során is fogjam a fejlődni vágyók kezét. Célokat állítunk fel, napi rutint változtatunk, segítek akár vállalkozásaik elindításában, tehát kísérem végig az úton az ügyfeleimet. Varázslatos látni, ahogy a traumákat levetkőzve kibontakoznak a valódi Ének, azáltal, hogy őszintén szembenéznek a valósággal.