Amikor a termékenységi problémák lelki hátteréről esik szó, mindig felmerül ugyanaz az ellentmondás. Amennyiben valóban van a meddőségnek lelki oka, hogyan eshet teherbe az, aki egyáltalán nem akart gyereket, miközben annak, aki nagyon szeretne, késik a gyermekáldás?

A választ két oldalról lehet és kell megközelíteni. Mindkettő hátterében az evolúciót találjuk, mint fő „irányítót”. Az evolúció képezi az evolúciós pszichológia alapját, amelynek mentén a termékenységi problémák mögött rejlő lelki okokat próbáljuk feltárni.

A modern társadalmak betegsége

Vannak betegségek, illetve szervezetbeli működési zavarok, amelyek a modern társadalmakban terjedtek el. Ilyen a meddőség is. Dédanyáink korában még nem volt ritka akár a 8-12 gyermek sem a családon belül, míg manapság már az első gyermek vállalása is sokszor akadályokba ütközik, és meddőségi kivizsgálást, illetve kezeléseket igényel.

Mi köze ehhez az evolúciós pszichológiának?

Az evolúciós pszichológia – amelynek a kereteit alkalmazva dolgozom én is – nem arra keresi a választ, hogy miért tud egy nő teherbe esni, hanem arra, hogy miért NEM tud.

Az evolúció úgy kapcsolható ide, hogy mivel modern kori működészavarról van szó, feltételezhető, hogy a probléma gyökere az, hogy az emberiség letért az ősi evolúciós útról. Így tehát Szendi Gábort idézve a meddőséget és minden modern társadalmakban elterjedt betegséget, csakis „evolúciós szemüvegen keresztül nézve” szabad értelmezni.

Ebből a szemszögből nézve a meddőség nem más, mint megfelelő válasz valamire a nő környezetében, életében. Nem betegség, hanem a nő szervezetének valamiért jó oka van nem teherbe esni, méghozzá az anya és a meg nem született utód védelmében.

A konzultációk során az élettörténet, a családi- és az aktuális érzelmi háttér áttekintése során arra keressük a választ közösen, hogy melyek lehetnek azok az okok, amelyek miatt nem jön létre fogantatás, vagy a várandósságot nem sikerül kihordani. Megpróbáljuk felderíteni és módosítani ezeket a tényezőket.

Ahol éheznek és szegénység van, hogyan születhet sok gyerek?

Itt szintén a sokat emlegetett fránya evolúció a „ludas”. Az evolúció lényege a szaporodás, a gének minél hatékonyabb elterjesztése. Mi magunk is azoknak a leszármazottai vagyunk, akik annak idején sikeresen szaporodtak.

Az evolúciónak két szaporodási stratégiája van, és a körülményektől függ, hogy éppen melyiket „használja”:

– sok gyermeket kell szülni, de kevés szülői ráfordítással

– vagy kevés gyermeket, de sok szülői ráfordítással.

A modern nyugati társadalmakban, ahol a szülő minden tekintetben sok ráfordítással neveli a gyermekeit, kevés utód születik, mert az utódok sikeres felnevelése a folyamatos szülői gondoskodásnak és a jó életkörülményeknek megfelelően biztosítva van.

A világ más részein azonban, ahol rosszak az életfeltételek, kifejezetten sok gyerek születik, mert ott sok gyermek meg is hal, és nem éli meg a szaporodóképes életkort, így a gének elterjesztése csak a sok gyermek születése által biztosított.

Ősi „kapcsolók”

Most térjünk át kicsit az emberekről az állatokra. Egy állat szaporodása az evolúció szempontjából szintén akkor sikeres, ha segíti a gének elterjedését. Ehhez az utódnak el kellene érnie a szaporodóképes életkort. Hogy ez minél sikeresebben menjen, az állat szervezete „mérlegel”a szaporodásnál.

Ha egy területen nő egy állatfaj népsűrűsége, kevesebb lesz az egy állatra jutó táplálék mennyisége. Ilyenkor az adott állatfaj szaporodása csökkenni kezd. Miért? Mert a cél az, hogy a mind az anyaállat, mind az utód túlélése biztosított legyen. Ha nincs elegendő élelem, az adott időszakban nincs értelme a szaporodásnak.

Az ember szervezete sem működik másképp… Háború esetén sok nőnek szünetel a menstruációs ciklusa. Bizonyos évszakokban nő a fogamzóképesség, és több baba születik.

Az evolúció tehát számos olyan „kapcsolót” épített belénk, amelyek nem megfelelő körülmények esetén „nem engedélyezik” a teherbeesést. Olyan szűrők alakultak ki a női szervezetben, amelyek tápanyaghiány vagy biztonsághiány esetén gátolják a megtermékenyülést, vagy a várandósság sikeres kihordását.

Hogyan kapcsolódik mindehhez a pszichológia? Úgy, hogy ezek a „nem megfelelő körülmények” minden nőnél egyediek. Amíg a világ más részein természetes az, hogy szegénységben élik le az életüket, nálunk viszonylagos jómódban is szoronghat a nő amiatt, hogy a gyermekvállalás miatt megszűnik az addigi önálló keresete, és kiszolgáltatottság érzését élheti meg.

Mindannyian egy saját, szubjektív szemüvegen keresztül szemléljük a világot, és ezen keresztül hozza meg a szervezetünk a saját döntéseit. Ha rossz hírt kapunk, összecsuklik a lábunk, elsápadunk. Míg egy olyan embernél, akinek semmit sem jelent az adott hír, nem jelennek meg ezek a testi reakciók.

Ez a bizonyos „szemüveg” gyermekkorunktól épül, a megszerzett élményeink, tapasztalataink, traumáink alapján. Az elvált szülők gyermekei például a biztonságérzet hiánya miatt a kutatások szerint akár kétszer gyakrabban vetélhetnek el. Náluk a partnerbe vetett bizalom hiányzik, hogy megfelelő részt vállal majd az utódgondozásban, és nem hagyja majd el őket.

Klinikai bizonyíték

A fentiekre a bizonyítékot a klinikai tapasztalatok jelentik. A nemzetközi szakirodalom szerint a meddőnek nyilvánított, sikertelen lombik kezeléseken átesett nők egy részét pusztán pszichoterápiával kezelve 65 százalékuk sikeresen teherbe esett.

Babahívogató Program

A Babahívogató Programban a meddőséget nem betegségnek, hanem egy aktuális állapotnak tekintjük. Rendszerszemléletűen közelítjük meg. Mi történik, vagy történt ebben a családban, vagy a nő élettörténetében, amelyre a megfelelő válasz most a meddőség?

Közös célunk, hogy mindezeket felderítsük, és módosítsuk, hogy mielőbb megvalósulhassanak a gyermekre vágyó pár álmai.