Egy új globális jelentés szerint évente 2,5 milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe a mezőgazdaságban, körülbelül 1,2 milliárd tonnával több, mint a korábban becsült 1,3 milliárd tonna. Az összes megtermelt élelmiszer körülbelül 40 százaléka megy kárba a korábban becsült 33 százalékkal szemben – olvasható a Driven to Waste: Global Food Loss on Farms című jelentésben, amelyet a Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Tesco rendelt meg.

A jelentés a mezőgazdasági üzemekben, a betakarítással és a vágással kapcsolatos élelmiszer-veszteségekre összpontosít. 2011 óta ez az első számszerűsített adat a gazdaságok teljes élelmiszerveszteségéről.

Az ellátási láncok veszteségére, valamint a kiskereskedelemben és a fogyasztás során keletkező pazarlásra vonatkozó frissített adatokkal kombinálva világosabb a kép az élelmiszerveszteség és -pazarlás mértékéről a gazdaságtól a fogyasztóig. Ez is azt jelzi, hogy mennyire fontos az élelmiszerveszteség és -pazarlás felére csökkentése a teljes ellátási láncban, és nem csak a kiskereskedelemben és a fogyasztásban –  emelték ki a wwf.panda.org honlapon közzétett jelentés szerzői.
Az élelmiszertermeléshez rengeteg földet, vizet és energiát használnak, ezért az élelmiszerhulladék jelentős hatással van az éghajlatváltozásra: korábbi becslések szerint az üvegházhatású gázok 8 százalékáért felelős. Az új jelentés adatai szerint a számok még ennél is magasabbak, és az összes károsanyagkibocsátás mintegy 10 százaléka köthető élelmiszerhulladékhoz. Ez az Egyesült Államokban és Európában egy év alatt közlekedő összes autó által okozott  karbonkibocsátás mintegy kétszeresének felel meg.

Világszerte 4,4 millió négyzetkilométer mezőgazdasági területet és 760 millió köbméter vizet használtak fel annak a korábban becsült 1,2 milliárd tonna élelmiszernek az előállításához, amely a betakarítás előtt, alatt és után elvész, vagy más célokra, például állati takarmányként és bioüzemanyagként kerül felhasználásra. Ez az indiai szubkontinensnél nagyobb földterülettel és 304 millió olimpiai

úszómedencének megfelelő vízmennyiséggel egyenértékű – és ebben még nincsenek benne az élelmiszer előállításához felhasznált további erőforrások, amelyek az ellátási lánc más szakaszaiban vesznek kárba.
A jelentés cáfolja azt a régóta uralkodó nézetet, hogy a gazdaságokban az élelmiszerveszteség kizárólag a kevésbé jómódú, alacsonyabb iparosodottsági fokú régiókban jelent problémát. Sőt kiderül belőle, hogy az egy főre jutó veszteség a mezőgazdasági üzemekben általában magasabb az iparosodott régiókban. A globális terményhulladék 58 százaléka a magas és közepes jövedelmű országokban keletkezik.