„Légy türelmes, minden nehéz, mielőtt könnyűvé válik.” – jött velem szembe többször is az elmúlt hetek során, én pedig mindannyiszor a fejemet csóválva mosolyogtam, hogy ’hát még mindig’? Meddig kell még emlékeztessen vajon rá az Élet, hogy mi az egyik legnagyobb tanulnivalóm? És amikor rájöttem, hogy valószínűleg mindörökké, ugyanakkor csak és kizárólag saját jól felfogott érdekemben, egyből mindjárt könnyebb lett a szívem.
Vettem hát egy nagy levegőt és leültem összeszedni a gondolataimat azzal kapcsolatban, mit sikerült könnyedén megteremtenem az elmúlt évek, hónapok, hetek során, amiről eleinte azt hittem, nekem aztán úgysem menne…
S ha már ezen Magazin hasábjain osztom meg tapasztalataimat és igyekszem ezzel bátorítani és inspirálni másokat is, mi lehetne jobb példa az itteni jelenlétemnél?
Amióta írni-olvasni tudok, a betűk szerelmese vagyok. Sosem hittem volna azonban, hogy lehetőséget kapok valaha is egy olyan jellegű megjelenésre a médiában, amivel olvasók ezreit érhetem el és adhatok számukra értéket, reményt és hitet arra vonatkozóan, hogy Ők maguk is megtanulhatnak könnyedén, játékosan teremteni a maguk életében. Legyen szó egy új munkahelyről, kreatív önmegvalósításról, avagy egy harmonikus, szeretetteli párkapcsolatról.
Sokáig nem gondoltam volna, hogy sikerül – aztán valahogy mégis megcsináltam. Rendhagyó módon, másképp, mint tanítják az „okosok”. Mert kaptam hozzá egy igen egyedi kincskereső térképet, melyet sokáig fejjel lefelé tartva olvasgattam. S bár azt hittem értem a lényeget, mégsem úgy haladtam, ahogy elvártam volna magamtól. Naná, hisz nem éreztem át és éltem meg mindazt, amiről tanultam évekig.
Mert mit hallunk-olvasunk folyton azzal kapcsolatban, hogyan lehetünk sikeresek és boldogok?
- Tűzzünk ki célokat!
- Rendeljünk hozzájuk határidőt!
- Készítsünk pontos lépésekre bontott tervet az elérésükhöz!
- Majd kitartóan, napról napra haladjunk előre a megvalósítás útján!
Nos, ez mind szép és jó és részben valóban igaz is. Faramuci módon azonban sokszor mégsem állja meg a helyét a megvalósítás során. Mégpedig mindazok esetében, akiknél a fentieket nem előzi meg nulladik, sőt mínusz 1. lépésként két dolog:
- Felismerni miben és hogyan érdemes változ(tat)ni, mielőtt nekiállunk célokat kitűzni, majd megkeresni hozzá azokat, akik inspirálni, utat mutatni, támogatni tudnak minket utunk során.
- Szokássá tenni, hogy napi szinten barátkozunk magunkkal választott segítőink instrukciói szerint. Tanulva elfogadni és szívből megszeretni azt, akik vagyunk és ahogy működünk.
Hosszú éveimbe telt eljutni odáig, hogy egyszer csak azt vegyem észre: jé, tudok könnyedén és játékosan teremteni. Élvezve az utat az eredményig, lazán teljesítve a feladatokat. Rácsodálkozva mi lakik bennem és hogyan tudok a szívemre hallgatva haladni mindazon céljaim felé, melyekre a lelkem vágyik. S amiket nem logikusan felépített agytornával tudok megvalósítani, hanem elengedve korábbi kontroll kényszeremet megtapasztalni, micsoda kreatív teremtő energiák képesek belőlem kiszabadulva szárnyukra kapni engem, mihelyst engedem történni a jó dolgokat.
Pár hónapja például kaptam valaki olyat az életembe, akivel kapcsolatban az első benyomásom az volt: hú itt aztán nehéz lesz ám megfelelni…
Pontosan éreztem, mennyire kell ez nekem, ráadásul már nem úgy, ahogy korábban kényszerként megéltem a kötelező előírások teljesítését. Tiszta szívemből mondtam igent a feladatra, mert tudtam, eljött az idő, hogy a szellemi tanulmányok és a lelki karbantartás után megértsem és átéljem, hogy a fizikai valóságban megnyilvánuló testemre is ugyanolyan fontos időt és energiát szentelni.
Mindegy milyen változ(tat)ás szükséges ehhez, mindegy mit érzek azzal kapcsolatban, akitől az instrukciókat kapom… Hisz, Ő csak azt teszi, amiben a legjobb, és amiben a leginkább tud segíteni a hozzá fordulóknak: megmutatja, mi zajlik bennünk sejtszinten, rávilágít ennek okaira és elmeséli, mi mindent tehetünk annak érdekében, hogy szervezetünk jelen helyzetét mielőbb az optimálishoz legközelebbi állapotba tereljük.
Én pedig vettem egy nagy levegőt, elhatároztam, hogy kitartok bármi is történjen, s végig csinálom az étrendre vonatkozó javasolt változtatásokat.
Legnagyobb meglepetésemre könnyebben ment, mint gondoltam. Hiszen folyamatosan tapasztaltam a pozitív változásokat: energikusabb lettem, jobban aludtam, kevésbé voltam fáradékony és még sorolhatnám. S néhány hónappal később, 16 kg-val könnyebben, két ruhaméretnyi fogyás után szívből hálás vagyok érte Dr. Bagi Gabriellának, hogy lehetőséget adott rá, hogy egy számomra korábban nehéz feladatra is másképp tudjak már tekinteni.
S tudjam azt mondani: ha tudom miért csinálom, bármi lehet könnyű. Hisz amikor tudatosul bennem, hogy nem lemondok valamiről, ami kedves számomra, hanem megismerem mindazt, ami jót tesz nekem, már át is léptem az árnyékosról a napos oldalra. Ahol bármit elérhetek, amire a lelkem vágyik: legyen az egy mértékadó, érték teremtő csapat tagjaként való kreatív alkotás, avagy életmódváltás és súlycsökkenés. A lényeg, ami közös bennük: a könnyed, játékos teremtés.
Nagy szeretettel ajánlom figyelmükbe ezen témához kapcsolódóan a következő oldalokon Dr. Bagi Gabriella írását csakúgy, mint a Magazinunk előző számában beharangozott Weitz Tercsi féle cikket.
