Az idő bölcsebbé tesz. Az élettapasztalat sok mindenre tanít, megtanít. Idővel átalakulnak a fontos és kevésbé fontos dolgok, amiről korábban gondoltunk valamit. Harminc év alatt a legtöbben nem gondolkodnak hosszabb távon, ma van és ez mindent felülír. Mint a tücsök és a hangya meséjében.

Az a fiatal korosztály, aki jó szülői mintával és felelős(ebb) gondolkodással kezdi el a nagybetűs életet és bátran vállalkozik, céget alapít, másként, felelősségteljesebben gondolkodik.

Az USA-ban egy felnőtt életet megkezdő fiatal az első időszakban a jövedelméből egy un. „nem érdekel“ pénzt halmoz fel, ami 6-12 hónapra megfelelő biztonsági tartalékot jelent arra az időre, ha esetleg munka nélkül marad, és új munkahelyet kell keresnie. Ennek az az oka, hogy nem attól függ egy határozott idejű munkaszerződés meghosszabbítása a munkahelye részéről, hogy mennyire jó munkaerő, semmi garancia nincs a hosszabbításra. Ezt az átmeneti időszakot hivatott biztosítani ez a tartalék.

Ezt követően kezdenek el hosszabb távon megtakarításokban gondolkodni. Nem életszerűtlen, mert egy több mint 250 éves, töretlenül fejlődő gazdaságban annyi a pozitív minta, hogy meg sem kérdőjeleződik egy 30-40 éves megtakarítás indítása akár biztosítási alapon is. A jövedelmük 5-15 százalékát ilyen hosszú távú befektetésre fordítják.

Nem véletlen, hogy a fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező országok állampolgárainak nyugdíjas életükbe az utazás teljesen természetes igény és gyakorlat. Életük aktív időszaka alatt mindent megteremtettek, amire igényük volt – ház, autó, nyaraló –, és sok esetben a biztosítási alapon kapott nyugdíjkiegészítésük több, mint a tényleges nyugdíjuk. Nem tudják elkölteni az így rendelkezésükre álló összeget, megtehetik, hogy világot járnak.

Mi a helyzet nálunk?

Amíg egyedül éli életét egy fiatal, addig haverok, buli, fanta. Más lesz a nézőpont, ha hitelt vesz fel – ingatlan vásárlására vagy bármire – vagy házasodik, gyermeke születik. Hasonló a helyzet, ha vállalkozik és nem egyedüli tulajdonos, hanem többen vannak a cégben.

A hitel nagy csapdája, hogy ha egy rendkívüli helyzet okán egy olyan baleset, betegség, netán haláleset történik, a hitelt tovább kell fizetni. A pénzintézetet nem érdekli az egyéb körülmény, neki a követelése akár végrehajtásig jogilag is érvényesíthető. Számos példát ismerünk erre.

Alap kiindulás, hogy egy halálesetnél mi része a hagyatéknak. Minden, azaz a kötelezettségek (tartozások) és a megtakarítások, azaz a vagyoni értékű jogok. Persze erre senki nem gondol, mindenki hallhatatlannak gondolja magát, életkori sajátosság és teljesen érthető. De mi van akkor, ha mégsem? Hogyan lehet minimalizálni vagy megszüntetni ezt a horror forgatókönyvet?

Egy kockázati életbiztosítással, amit a szakma embercascónak is hív.

Ez a legolcsóbb és viszonylag nagy biztonságot adó megoldás az ilyen élethelyzetekre. Minél fiatalabb korban köttetik, annál olcsóbb. 22-25 éves kortól viszont exponenciálisan emelkedik a díja és annak a valószínűsége, hogy… ezt egy un. halandósági görbe mutatja meg, amelyből a biztosítók dolgoznak.

Lakáshitel, mely 10-30 évre komoly fizetési kötelezettséget jelent, egy váratlan halálesetnél nem mentesít a hátralévő törlesztőrészletek megfizetése alól. Ezzel szemben egy ún. kockázati életbiztosítás arról szól, hogy én „fogadok“ a biztosítóval arról, hogy a szerződés tartama alatt, ha meghalok, akkor kifizeti az általam megjelölt kedvezményezettnek a szerződött összeget és eltekint a hátralévő időre járó és fizetendő díjaktól, Ő pedig arra, hogy ez nem következik be.

Mi a helyzet a vállalkozásoknál?

Ahol több tulajdonos van a cégben, rendszerint bizalmi és/vagy szakmai alapon döntöttek az érintettek arról, hogy közösen alkotnak és dolgoznak. Mi a helyzet akkor, ha valamelyik tulajdonos kiesik egy nem várt haláleset miatt? A kieső üzletrésze vagyoni értékű joggal bír, ami hagyatékának része. Ha az örökös, házastárs stb. úgy gondolja, akár be is léphet, vagy jogosan követelheti az elhunyt üzletrészének kifizetését – jogilag jogosan.

Ha a tulajdonosok mindegyike egy kockázati életbiztosítást köt – akár a cég nevében, mint szerződő is lehet – és kedvezményezettként a többi tulajdonostársát jelöli meg, akkor nem okoz gondot az örökös üzletrészének kifizetése és annak megakadályozása, hogy valaki olyan kerüljön a kieső helyére, aki teljesen alkalmatlan vagy nem kívánatos a cégben.

A biztosító szolgáltatása ugyanis nem része a hagyatéknak és ez fontos!

Vajon kiszámolható-e, hogy mennyi egy ember értéke? Van-e felső korlátja annak, hogy mekkora értékű szerződést köthetek?

Az ember értéke folyamatosan változik, attól függően, hogy hogyan alakul az élete.

Ha számszerűsíteni kellene, akkor az ember annyit ér, amennyi tőke az éves jövedelmének a hozamával egyenlő. Egy példával élve, ha valaki minimálbérre van bejelentve – nettó jövedelme mondjuk 150 ezer Ft – akkor mekkora az a szám, amely évi 1.800.000.- Ft. hozamot ad, termel? Banki befektetésben nem tudja kitermelni a kamat az évi jövedelem összegét.

Más szóval nincs olyan nagy összegű biztosítás, amely ebben a minimálbéres élethelyzetben megoldást ad. És itt válaszolok arra a kérdésre, hogy túlbiztosítható-e az ember.

A válaszom határozott NEM.

Bármennyi szerződése lehet akár az összes társasággal szerződve, mert ez csak pénz kérdése.

Szándékos volt ez a megközelítés. Ma hazánkban véleményem szerint egyetlen olyan kockázati életbiztosítás nincs, amely a most vázolt gondolatmenetnek megfelelne, de ezzel nincs is semmi baj.

A célom egy szemlélet másként megközelítésének átadása volt, hiszem, hogy sokakban elindít egy „újratervezést“.

Ehhez kívánok sok sikert és jól átgondolt döntést egy biztonságosabb jövő megalapozásához.