Talán sosem volt még annyira időszerű a téma, mint most, amikor évek óta nyomás alatt létezünk. Sok minden változott a Világban az elmúlt években, és sajnos nem előnyére, mintsem inkább óriási  – látszólag véget nem érő – problémává nőtte ki magát.

Ilyen körülmények között jogosan vetődik fel az emberekben a kérdés egyre gyakrabban: Ki vagyok? Mit is szeretnék? Hogyan tovább? Ennek is köszönhető, hogy talán soha nem virágzott még ennyire az önfejlesztés, mint az utóbbi időben. Ugyanakkor, ezzel szinkronban, talán még soha ennyi önértékelési problémával rendelkező ügyféllel nem találkoztam.

Minél több a kérdés, annál kevesebb a válasz!

Az, hogy „ki vagyok?” téves kérdés. Ugyanis vagyok, aki vagyok! Már alapjában is azt jelenti a feltett kérdés, hogy nem fogadom el magamat olyannak, amilyen vagyok. Talán összehasonlítom magamat másokkal, és ezért keletkezik bennem a gondolat, hogy nem vagyok elég jó! Mert mások máshogyan csinálják. Pedig a Földön élő több milliárd ember mind más és más. Más utakat járunk és máshogyan reagáljuk le. Más tanulságokat szűrünk le és másképpen oldjuk meg a nehézségeinket. Mindezek után, lehetnék-e jobb? Na de kihez képest? Nyilván semmi értelme másokhoz hasonlítanom magamat.

Az önelfogadás épp ezért nem más, mint minősítés nélküli létezés.

Mindazt, ami Te vagy, rengeteg minden alkotja. Rögtön vissza is ugorhatunk a gyermekkorra, amikor is a szüleid megadják a kezdő pontot. Vajon a kommunikációjuk feléd azt sugallta-e számodra, hogy önmagadban véve is szerethető vagy? Esetleg feltételekhez kötötték? „Ügyes vagy, ha megeszed mindet”, „Ha nem sírsz, kaphatsz csokit”… Ezek a nevelő célzatú mondatok azt erősítik egy gyerekben, hogy csak akkor „jó”, ha megfelel valamilyen követelménynek. Később az iskola tovább erősíti ezt a feltételhez kötést, hiszen nemcsak a tanulmányi munkádat osztályozzák, hanem a magatartásodat és szorgalmadat is. Pedig lássuk be, lehet, hogy Te megpróbáltad megtanulni az adott feladatot, csak egyszerűen valamiért nehézségekbe ütközött. Amikor ilyen visszajelzéseket kapsz, hogy csak bizonyos esetekben vagy szerethető, akkor értelemszerűen elveszíted az önszeretetedet.

Mindez oda vezethet, hogy mire felnőtt leszel, nem úgy cselekszel, ahogy szeretnél, hanem ahogy mások azt elvárják. Csupán csak azért, hogy szeressenek. Mert azt hiszed, csak akkor vagy szerethető, ha másokat magad elé helyezel.

Ha másoknak akarsz megfelelni, mindig boldogtalan leszel.

Vajon hogyan lehet elfogadni mégis önmagunkat akkor, ha belénk van kódolva, hogy csak bizonyos esetekben vagyunk jók?

Ismerd fel a saját értékeidet!

Írd össze magadnak, milyen erősségeid vannak, mik azok a területek, amikben jól teljesítesz, milyen pozitív tulajdonságaid vannak, miket értél már el az életben (akár az érettségi vizsgád is óriási siker, hiszen teljesítettél). Természetesen attól, hogy nem ismered fel a saját értékeidet, még értékes vagy. Ha nem megy, kérj segítséget a családodtól, barátaidtól. Kérd meg, hogy írják le, mi az, ami szerintük pozitív tulajdonság benned, mi az, amit a legjobban szeretnek a személyiségedben.

Bocsáss meg magadnak!

A legtöbb ember, aki nem tudja szeretni önmagát, egyúttal önváddal is küzd. Kevésnek érzi magát, azt gondolja, mások sokkal jobban tudnák kezelni az adott helyzetet. Természetesen ez is egy téves gondolat. Hiszen mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, és azt is tudja a legnehezebben megoldani. Éppen ezért fogadd el, hogy minden csak egy tapasztalás. Nincs jó vagy rossz. Csak élethelyzetek vannak, amelyeket mindannyian megpróbálunk a lehetőségeinkhez képest a legjobban megoldani.

„ A kegyelem kényszerről mit se tud,

Az, mint az ég szelíd esője, hull

Alá a földre: s kétszer áldva van, –

Megáldja azt, ki ád, – és azt, ki vesz. „

William Shakespeare

Fejleszd magad!

Ne hiánynak éld meg, ha úgy érzed, valamiben jobb is lehetnél. Inkább fejleszd a képességeidet. Erre soha nincs késő. Például bármikor tudsz megfontoltabb lenni, vagy bármikor befejezheted a lustaságot és elmehetsz sportolni. Nem kell mindent negatívan látnod, vedd észre, hogy csak rajtad múlik, hogyan reagálsz le egy eseményt.

És végül a legfontosabb:

Élj úgy, ahogy szeretnél!