Egyre nagyobb az igény

Világunk folyamatosan változik. Változnak az életkörülmények, az egészségben megélt életkor, az aktívan, munkával töltött évek száma, a mobilitás és a gyermekvállalási szokások. Mindez a folyamat automatikusan magával hozta a pótnagyszülőkre/pótunokákra való igényt. Ausztráliától Amerikáig, Németországtól Franciaországig az ilyen jellegű, családokat sikeresen összehozó online felületek már legalább annyira hétköznapinak számítanak, mint a párkapcsolati partner-, ill. társkereső oldalak. Néhány éve Magyarországon is kialakulóban van – egyelőre még csak egy, a vezető közösségi média felületén működő csoport formájában – a pótunoka-, pótnagyszülő-közvetítés.

Miért?

Ahány ember, annyiféleképpen látja ezt a témát. A pótnagyszülőket keresők között vannak, akik nem tudnak bébiszittert megfizetni, és elsősorban azért keresnek egy megfelelő embert, hogy megoldják a gyerekfelügyeletet. Vannak, akik nem is szeretnének bébiszittert keresni, hanem olyan ízig-végig nagymama, nagypapa beállítottságú időseket keresnek, akik szívesen vigyáznának a gyermekeikre, amíg ők dolgoznak, vagy egyéb teendőik vannak. Tehát elsősorban a gyermekfelügyelet a nagyszülők feladata, de mindezt nem várják ingyen. S persze olyanok is vannak, akiknél ugyan megoldott a gyermekfelügyelet, mégis, csemetéik egészséges lelki-érzelmi fejlődése miatt szeretnének egy teljes mértékben a kölcsönösségre épülő unoka-nagyszülő kapcsolódást találni, mert a számtalan lehetséges okból kifolyólag nincsenek elérhető közelségben a vér szerintiek.

Akik viszont pótunokát keresnek, szinte kizárólag a családban megélt érzelmi töltődés miatt teszik ezt. Bár itt is előfordulhat, hogy az anyagi juttatások, a „rendelkezésre állási idő”, ill. a „feladatkörök” tekintetében keveredik a bébiszitter és a pótnagyszülő fogalma. Éppen ezért mindenképpen érdemes már a legelején nyíltan tisztázni, hogy ki mit vár egy ilyen kapcsolódástól, a későbbi félreértések, sértődések, kellemetlenségek elkerülése érdekében.

Mint ahogy bármilyen más partner-/társkereső felületen, itt is eltarthat egy ideig, amíg megtalálja az ember a számára minden szempontból megfelelő kapcsolatot. Azt hiszem, hogy a legfontosabb a bizalom. Az is előfordulhat, hogy meg kell tenni néhány „felesleges kört”, és hogy csak a személyes találkozásnál derül ki, hogy a felek elképzelései mégsem egyeznek a témában. Azonban azt gondolom, hogy ha kitartóan keres az ember, akkor – mint ahogy az élet egyéb területein is – a megfelelő igyekezetet itt is siker koronázza. S hogyan is végződhetne jobban egy ilyen pótnagyszülő-, pótunoka-kereső kaland, mint hogy kibővül a család, és gyermekkacajtól, kalácsillattól, futkározástól hangos, vagy éppen figyelmes mesehallgatástól csendes a ház.

Ha megérintett a téma, de még hezitálsz, akkor azt mondom, vágj bele! Csak, aki meg sem próbálja, az veszíthet. Hiszen a család, az család.