„Egy angyal szállt Isten mellé, amikor a nőt teremtette, s ezt kérdezte:

– Miért töltesz ennyi időt a nő teremtésével?

– Sok időt igényel, amíg tökéletes formát tudok alkotni. Szépnek kell lennie, képesnek kell lennie, hogy egyszerre több gyereket is a karjában tarthasson, akiket meg is tud gyógyítani, vigasztalni, de minderre csak két kéz áll rendelkezésére.

– Csak két kezet kap? – kérdezte az angyal – Ennyi feladat elvégzése lehetetlen két kézzel! Várni kellene még ezzel – szólt az angyal.

– Nem lehet várni – válaszolt Isten. – Közel vagyok ahhoz, hogy befejezzem, amely a szívemnek is legkedvesebb lesz. Ő majd gyógyítani fogja a betegeket, segít az elesetteken és napi 18 órát is képes lesz dolgozni.

Az angyal megérintette a testet, majd ezt kérdezte:

– Miért csináltad ennyire puhának és finomnak? – kérdezte.

– Lágy és finom. De ez a nagy erőssége, mert hihetetlen munkabírással, kitartással áldottam meg.

– Gondolkodni is tud? – érdeklődött az angyal.

– Eszes, és képes racionális döntéseket hozni, és remekül tud alkudozni is – válaszolt Isten.

– Valami csorog a szeméből!

– Azok a könnyei.

– Mit jelentenek?

– A könnyek a fájdalma, a kétségei, a szerelem, a magány, a szenvedés érzésének kifejezésére szolgálnak.

– Uram, te zseniális vagy, mindenre gondoltál. A nő egy csoda lesz!

– Igen, egy csoda. A nő erősebb lesz a férfinál. Könnyebben megoldja a problémákat, és jobban bírja a terhelést is. A nő boldogságot, szerelmet, szeretetet jelent. A nő teljes szívéből, lelkéből tud nevetni, mosolyogni. Mikor úgy érzi, hogy sírnia kell, sír, mikor boldog, akkor örömteli, mikor fél, az látszik rajta. A nő harcol az álmaiért, az igazságtalanság ellen, mindig jobb megoldásokon töri a fejét, mindig kész áldozatot hozni a gyerekeiért. Egy nő sír, ha boldognak, sikeresnek látja a gyerekét, örömkönnyek csordulnak ki a szeméből. Egy nő szíve összetörik, ha egy fontos embert, személyt elveszít, de mégis képes felállni, és folytatni az életét. Egy nő tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyítja az összetört szívet.

Csak egy dolgot felejt el mindig, és ez az egy hibája van: megfeledkezik arról, hogy mennyire értékes is valójában – szólt Isten.”

Ismeretlen szerző

Mindenki szereti a telet.

Én is.

Persze nem határidőtlenül, úgy nagyjából december huszonhatodikáig. Ha addig nem képes megmutatni a havazós énjét, a továbbiakban már sokkal inkább vágyom melegebb éghajlatra. (Az engem odakívánóknak üzenem, hogy legyenek kedvesek még erősebben koncentrálni, mert idén sem jutottam oda. Köszönöm.)

De, mint minden, természetesen a tavasz sem a kívánságkosárban, hanem a maga idejében érkezik, így, ha tetszik, ha nem, a január és a február elkerülhetetlenül telik a gyönyörű napfelkeltéivel és az unalmas szürke hétköznapjaival. De a március már az a hónap, amikor látom a fényt az alagút végén, és kezdem elhinni, hogy a tavasz idén sem marad el. Maximum -ahogy tavaly is-, egy kedd délutánra esik majd, az éjszakai hó és fagy előtt, ami kinyírja az aranyesőt és a magnóliafa virágozni akarását. IS.

De hagyjuk a meteorológiai előrejelzéseket, az időjárás mindig olyan, amilyen, túl meleg, túl hideg, túl száraz, túl esős, de változtatni nem tudunk rajta -és rövid távon befolyásolni sem-, így el kell fogadjuk úgy, ahogy van. Koncentráljunk arra, hogy a körülöttünk lévő környezet egy nagy kifestőkönyv, és most következik a legnagyobb varázslat, újraéled a természet, és színes lesz a világ. Minden, ami eddig szürke volt, fakó és színtelen, megtelik élettel.

Színes virágok helyett ma egy gyönyörűséges süteménnyel készültem. Persze nem véletlenül pont ezzel. Örökérvényű alapigazság, ha egy nőnek rossz napja van, akkor neked is az lesz, így időben jelzem, hogy -Zoltán barátod mellett- idén se felejtsd el a környezetedben élő hölgyeket.

A „vigyél virágot március nyolcadikán, mert úgy illik” mozgalomnak nem vagyok híve több okból sem, de az odafigyelés, a törődés az mindig jól jön.

Süti alakban, cukormentesen duplán!

Almarózsás vaníliás pite

Hozzávalók

A tésztához

1 csomag Friss tönkölyös leveles tészta (Tante Fanny)

A krémhez

2 tasak vaníliás pudingpor (nálam most hagyományos dr Oetker, ezzel is számoltam)

6 dl tej

5 dkg negyedannyi édesítő

A rózsákhoz

7 db nagy alma (mutatósabb, ha kétféle – más-más színű -almával készítjük)

citromlé

Szóráshoz

Fahéj

Porcukorhelyettesítő

Elkészítés

A gyönyörűséges (ijesztő) külső szelíd belsővel párosul, így bármennyire bonyolultnak is tűnik, igazából csak türelem kell hozzá.

Leveles tésztát kicsomagoljuk, linzer tortaformába helyezzük, néhány helyen villával megszurkáljuk, és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig elősütjük.

Almákat félbevágjuk, a magházukat eltávolítjuk, éles késsel a lehető legvékonyabb szeletekre vágjuk. Forrázásig citromleves vízbe tesszük! Vizet feltesszük főni, édesítőszerrel édesítjük. Amikor forrni kezd, beledobjuk a szeleteket. 2 percig forraljuk, majd szűrőlapáttal, papírtörlőre szedjük.

5 dl tejet feltesszük főni, hozzáadjuk a negyedannyit. A pudingporokat a maradék tejjel csomómentesre keverjük. Amikor a tej felforr, félrehúzzuk, belekeverjük a pudingporos tejet, majd a tűzre visszatéve besűrítjük, ha kész, levesszük, és kevergetés közben hűtünk rajta. A krémet az elősütött tésztára simítjuk, majd hirtelen rózsás kedvben találjuk magunkat.

Miután kézzel foghatóak (kihűltek) a szeleteink elkezdjük megformálni a rózsákat: a kisebb, rövidebb darabokból indítjuk a közepét, majd a nagyobb szeleteket köré igazítva rózsát formázunk. Elsőre talán nem lesz tökéletes, de könnyen bele lehet jönni.

A pite formánkat (kívülről haladunk befelé!), szorosan kirakjuk az almarózsákkal.

Visszatesszük a forró sütőbe, és 35-40 perc alatt készre sütjük.

Ha kész, fahéjas porcukorhelyettesítővel megszórjuk.

Ch teljes mennyiségben (12 szelet): 266 g

Ch 1 szeletben: 22,2 g

Ha tetszett a recept, kövessetek a Diab Diéta a la Panka Facebook oldalon is.