Interjú Lengyel Sándorral, az EOS alapítójával

Különleges atmoszférával átitatott programokon vehetnek részt a belső békét, megújulást és kiteljesedést keresők a Lengyel Sándor nevével fémjelzett EOS programokon. A megszokott módszerektől merőben eltérően, itt beszélgetés helyett érzékelés, oktatás helyett tudatosság növelés és az önmagunkkal, és környezetünkkel való egység harmóniájának megélése által történnek meg elképesztő mértékű átalakulások.

Én magam ICF minősített coachként (PCC) főként a tudatosság, az elköteleződés eszközeivel dolgozom, amikor az ügyfeleim céljainak megvalósulását segítem. Ennek során látom, tapasztalom, hogy bizonyos megtorpanások, motiváció vesztések mögött olyan okok húzódnak, amelyek túlmutatnak a coaching, vagy akár a pszichológia eszköztárán.

Ezért folyamatosan kutatom az olyan alternatív technikákat, amelyek a tudat megkerülésével oldják a felgyülemlett gátlásokat, blokkokat. Sokfajta módszertannal találkoztam már, és ezek egyes elemeit, ötvözetét, saját megéléseim, meglátásaim alapján szívesen alkalmazom, építem be mentor programjaimba is.

Sándort egyik barátnőm ajánlotta figyelmembe évekkel ezelőtt. Megfogott az, ahogyan a világot látja, bár be kell vallanom, a módszere nagyon furcsa, vagy úgy is mondhatom, hogy idegen volt számomra. Nem is nagyon értettem, pontosan mit csinál, és a színpadi tánc miatt különösebb késztetést sem éreztem arra, hogy kipróbáljam.

Beszélgetésünk apropóját most mégis az adja, hogy idén becsatlakoztam Sándor 10 hónapos EOS Mesterprogramjára, hogy élőben tapasztaljam meg, miként hat ránk a mozgás, az érzékelés fejlesztése általi változás. Motivált még a zenéhez, tánchoz való viszonyulásom átalakításának vágya is. Ahogyan erre fókuszáltam, szinte észrevétlen indultak útjára bennem a világrengető belső változások már az első napon.

Nehéz pontosan megfogalmazni, mit csinál Sándor. Azt meg pláne nehéz megragadni, hogy milyen eredményeket köthetünk ehhez a módszerhez. Hiszen éppen az a lényeg, hogy a tudat kikapcsolásával, energia mintázatunk megváltozásával éljük meg önmagunkat. Szavaknál beszédesebb talán, hogy sokan évek óta rendszeres, lelkes visszatérői a Mesterkurzusoknak.

Azért megkísérlem előcsalogatni az elmét stimuláló válaszokat, így át is adom a szót Lengyel Sándornak, az EOS alapítójának, vezetőjének, hogy saját szavaival mutassa meg, mi a célja, hogyan látja a világot, és hogyan kíván a bolygó tudatosságát növelve mindenkire hatni.

IDE MÉG KELL EGY KÖZÖS KÉP

MÁGUS VAGY TUDATOSSÁGGAL VARÁZSOLÓ?

Sándor, mi az, amit szeretnél átadni a programjaiddal az embereknek?

Az összes programom arról szól, hogy az emberek képesek legyenek kapcsolatot teremteni egymással. Ennek a kapcsolatnak viszont nem mindegy, hogy milyen a minősége, ezért célom, hogy a harmónia irányába haladjon, és az együttműködés legyen a fő szempont. Lehetséges persze, hogy az emberek boldogan együtt tudnak élni akár úgy is, hogy egyik ember utasítja a másikat, a másik meg elvégzi a kapott feladatokat, de hosszú távon mindenkinek szüksége van egy olyan társadalmi berendezésre, amiben szabadon, nyugodtan élhet, és a vágyai teljesülnek.

Én úgy gondolom, ideig-óráig, akár egyetlen napra is létrejöhet ez a közösség, ahol akár kisebb-nagyobb mértékben mindenki azt csinálja, ami neki jó, miközben nyer-nyer alapon együttműködik a másikkal. Meg kell tanulni, hogyan működhet ez.

Ez a képesség mindenki számára elsajátítható?

Tapasztalataim alapján ez a képesség fejleszthető. Mindenki rendelkezik ezzel a képességgel, csakhogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés gátolja ennek szabad használatát. Túlságosan el vagyunk nyomva a társadalomban, sokféle szempontból is: el vagyunk nyomva pszichésen, lelkileg, és el van a testünk is nyomva. Ezért a testünk nem képes úgy kommunikálni a külvilággal, ahogyan azt kellene.

Ebben biztos, hogy szerepet játszik az is, ahogyan étkezünk, ahogyan mozgunk, ahogyan nem a természettel harmóniában élünk. Még ha mára csak nyomokban lehet felfedezni a tavasz-nyár-ősz-tél ciklusát, de még ha meg is jelenne ez a külvilágban, azt akkor is kompenzáljuk a berendezéseinkkel, így olyan, mint hogyha egy évszakban élnénk. Ennek következtében a szervezet nem változik. Márpedig a kapcsolatteremtéshez, a kommunikációhoz változásra van szükség, és annak lekövetésére.

Lelkileg pontosan ugyanez a helyzet: be vagyunk zárva valamilyen világba, akár a munkahelyünkre, akár egy olyan házasságba, ami tele van mindenféle felesleges erkölcsi határokkal, és mindenféle ideológiákkal.

Szellemileg is teljesen korlátozva vagyunk. Ebben a világban már muszáj szelektálni, mert a minket elhalmozó információ özön lehetetlenné tesz bennünket a kapcsolatteremtésre.

A válaszom tehát az, hogy biztos, hogy mindenki képes egy olyan szintű kommunikációra, amivel boldogan élhetne. Ez fejleszthető, tanulható, újraépíthető, és a ma emberének már tanulnia és fejlesztenie kell ezeket a képességeket.

A KÉPESSÉGEK TANULHATÓK

A régi világ emberének ez könnyebb volt? A természettel harmóniában élve automatikusan követte az ösztöneit?

A régi ember a természettel jobban harmóniában tudott élni. Ez nem jelenti azt, hogy a régi kor emberének az akkori társadalmi kihívások ne lettek volna ugyanakkora kihívások, mint nekünk, mai embereknek. Ez arányaiban ugyanakkora. A probléma inkább az, hogy nem vagyunk ma előrébb, mint a régi ember. Pedig messze-messze jobban kommunikálunk, több információt vagyunk képesek feldolgozni, viszont az életünk pont ennyivel nehezítettebb, pont ennyivel zártabb, mint a régi ember világa.

Milyen formát választottál ahhoz, hogy átadd ezt a fajta tudást a ma emberének?

Használom a coach nevet, azért, hogy megértsék az emberek a termékemet, ami már több mint konzultáció vagy egyfajta segítség arra, hogy az életükben valamit tegyenek. Szimpatikusnak tartom és alkalmazom a klasszikus coach technológiát, kérdésfeltevést, hiszen nem ideológiákat oszt, hanem rávezeti az embereket arra, hogy a saját életükben, a saját szituációjukban megtalálják, merre, miként lépjenek.

Ebből a szempontból ugyanezt az utat járom, mint egy coach, mégis teljesen másképpen. Én a test, a lélek és a tudat fejlesztését végzem. Felteszek kérdéseket, elvezetem az embereket megoldások felé, és bemutatom nekik azokat a modellezésen keresztül. Valós példákat hozok fel, és ahogy behelyezem őket valós szituációkba, abban születik meg a megértés.

MODELLEKET ÉPÍTÜNK

Ahogy én ezt most megélem, nagyon erősen az energiákkal dolgozol, ezáltal nagyon mélyreható változások történnek. Nem kérdezel, hanem hagyod, hogy mindenki a maga útján menjen, és a saját energiájából tudjon fejlődni, változni. Ezt megtanultad, vagy ez a Te képességed, amit utána módszertanná fejlesztettél?

Ez már olyan hosszú és széles folyamat, hogy magam sem tudom, mi az, ami belőlem származik, csak fel kellett hozzá nőjek, és mi az, amit megtanultam.

A gyerekből felnőtté, a felnőttből férfivá, a férfiból meg valamilyen tapasztalt társadalmi elemmé alakultam. És mint oly sokan, én is azt csinálom felnőttkoromban, amihez hasonlókat gyerekkoromban tettem.

Megfigyeltem egyrészt azt, hogy érdekel, én hogyan érzem magam, és az is mindig számított, hogy mellettem mások hogyan érzik magukat. Engem nagyon zavart, ha más rosszul érezte magát, akkor annyira nem tudtam nyugodtan lenni. Ebből következik, hogy most főként a kapcsolódások vannak a fókuszomban.

HOGY ÉRZED MAGAD?

Hogyan találtál rá erre az útra, amivel most fejleszted az embereket?

Találkoztam egy orosz emberrel, aki áthozott ide Magyarországra egyfajta tudást. Elkezdtem járni a szemináriumaira, majd később rendszeresen kiutaztam hozzá Oroszországba (akkor még Szovjetúnióba). Onnantól kezdve, hogy találkoztunk, egészen addig, amíg élt, nála tanultam.

Ha azt nézem, hogy mi az, amit Zolotov professzortól kaptam, akkor nem tudom konkrétan felsorakoztatni ezeket a dolgokat, amiket most alkalmazok. Energiával, információval, struktúrákkal, az ember felépítésével, a társadalommal, a gondolkodásmóddal kapcsolatos tanítások nagyon széles körűek voltak nála, de mint ahogy nálam is, ezek nem konkrét lexikális tudásban fejeződtek ki, hanem a képességek fejlesztésében és átadásában.

Régen nagyon támadták azt az elképzelést, hogy a képességeket lehet fejleszteni. Mostanra már kiderült, hogy ez mindig is lehetséges volt: az ember élete során genetikailag is tud fejlődni. Én ezt közvetlenül megéltem a tanulásom során: egyik nap semmi közöm nem volt egy tudáshoz, és utána – ugyan nem másnap, de egyszer csak – hirtelen ugrásszerűen minden megváltozott bennem, és teljesen más képességekkel néztem a világot.

A KÉPESSÉGEINK FEJLŐDNEK

Hogyan érzékeled ezeket a képességeket?

Zolotov tanítása által más lettem. Másképpen nézek, más tudást szereztem, és ezáltal önmagamban fejlődtem. Nem tudom lépcsőzetes fokozatokban bemutatni ezt a folyamatot, mert ugrásszerűen következik be, hogy – általában valamilyen szükség okán – egyik napról a másikra egy teljesen más világból, teljesen új képességekkel, teljesen másképp látok mindent.

Megfogalmazom magamban a saját életem kihívásait, azt, ahogyan építem a céges struktúrámat, vagy egy adott célomat, amit épp el akarok érni, és előbb-utóbb ez realizálódik. Így születik meg egy új képesség bennem, amiket a programjaimon átadok.

Biztos, hogy eredendően magamban hordozok valamifajta tudást, mert egészen mást csinálok, mint amit tanultam Zolotovtól. Már régebben is mindig átbeszéltük, hogy amit ő csinál, azt csak ő tudja, amit én csinálok, ahhoz meg ő nem ért. Ezért aztán nem is a konkrét tudást kaptam tőle, hanem az utat ahhoz, hogyan aknázzam ki a legjobbakat.

Ez a módszer teljesen eltér a mai oktatási rendszertől. Itt a legbelső énünket fejlesztjük, és abból majd lesz valami speciális, amiről nem lehet tudni, hogy pontosan mi lesz az. Ma sem tudom megmondani, hogy mondjuk tíz év múlva ki-mi leszek.

KIBŐL MI LESZ?

Ezt az analógiát folytatva: amikor bejön hozzád 50 ember a csoportba, akkor rögtön tudod, hogy az egyes embernek mivel van dolga, vagy szabadon hagyod, hogy fejlődjenek és majd alakul valami?

Hagyom, hogy én szabadon fejlődjek ahhoz, hogy ők kicsodák. Csak így működhet.

Mi az, ami számodra legerősebben visszaható eredmény?

Ha az egyedi eseteket nézem, akkor nekem azok egyedi esetek, egyedi eredményekkel. Sokkal fontosabbnak tartom a folyamatot, hogy akár én, vagy más eljutott odáig, hogy ilyen eredmények megszülethessenek. Ez alatt nem konkrétan az eredmények elérését értem.

Sokkal értékesebbnek tartom azt, amikor két teljesen különálló világú ember képes beszélgetni egymással. Ennek nem az az értéke, hogy két ember beszélget egymással, hanem az, hogy létrejött a világban két ellentét pólus, amely harmonikusan tud egymással kommunikálni.

Számomra a szemináriumok, az ott lévő emberek a világunk, a civilizációnk nagyon egyszerű, lekicsinyített másai és példa értékű modelljei. Az ide széles körből érkező emberek nagy valószínűséggel az életben még csak egy kerületben sem lennének, nemhogy egy fedél alatt beszélgessenek egymással. Itt viszont kommunikálnak, játszanak, szórakoznak, jól elvannak együtt. Nekem ez a legnagyobb eredmény, mert ebből tudom, hogy ha itt ez létrejöhet, akkor ennek hatása kell legyen a világra. Tehát a világban a különböző emberek, különböző nemzetiségek, eltérő gondolkozások képesek lesznek egy irányba, az együttműködés irányába menni.

Ez nagyon nem látványos, nekem mégis ez a célom, és ezt tartom legnagyobb eredményemnek is.

Lehetséges, hogy az eredmény 5-6 hónap után, vagy akár 5-6 év után nyilatkozik meg, amikor éppen arra a képességre van egy embernek szüksége, ami itt és most benne előjött?

Igen, persze. Nehéz elmondani két mondatban, hogy meggyógyítottam valakit, gazdag lett valaki, boldog lett valaki, hiszen ez csak sok év elteltével derül ki, amikor felnőnek a gyerekei, és maga mögött tudhatja az előző évek, évtizedek munkájának gyümölcsét.

Olyan is van, akinek nem volt gyereke, mostanra van gyereke, vagy olyan is, akinek például beindítottuk a veséjét és azóta is remekül működik. Vannak ilyen eredményeink, de ezek egy emberre ható eredmények, a civilizáció egészére nézve nem értékesek.

Az érték az, hogy a civilizáció együtt képes emelkedni, ezért a szemináriumokon figyelembe veszem az emberek egyéni érdekeit, mert ezért jöttek, és ez mindenképpen fontos. De azt a célt viszem végig, hogy az egész csoport együtt tudjon emelkedni, mert az a társadalomra és a civilizációra nézve fontos eredmény. Még akkor is, ha ez hosszú távon fog csak érvényesülni.

SZÍNPAD AZ EGÉSZ VILÁG

Ez egészen más, mint amit megszoktunk a jelenlegi társadalmunkban. Ha jól értem, számodra az a fontos, hogy az ember egyénileg, a belső magja által fejlődjön, és abból építkezzen tovább?

Igen, egyértelműen ez a cél, hogy így történjen. Vannak, akik már rögtön érzik, hogy valami változott bennünk, és ez eredményeket hoz számukra. Nekem az eltelt 30 évben bőven megadatott, hogy többen visszajöttek 5-10-15 év múlva, hogy kellett ez a pár év, hogy megértsék, mi történt akkor velük. Addig nem is találkoztunk, és mostanra érkezett meg az az eredmény az életükbe, amit akkor gondoltak. Minden eredmény nem jöhet meg másnap, mert át kell rendeződnie sok mindennek belül.

Ha valakinek az a vágya, hogy boldog családja legyen, ahhoz lehet, fel kell nőjön mindhárom gyereke, hogy ez érvényesíthető legyen. Akkor jön rá arra, hogy 15 évet élt együtt a családjával, tehát megvalósult a boldog család iránti vágya. Az, hogy épp vasárnap boldogok, még nem jelenti azt, hogy boldog a család, csak hogy volt egy jó napjuk. Ezért az eredmények meglátásához sokszor idő kell.

A középpontból indulunk, hogy a résztvevők úgy fejlődjenek, és olyan eredményeket kapjanak, hogy rám utána ne legyen szükségük. Ne egy kiszolgáltatott helyzetben legyenek, hogy megtanultak valamit, de csak a mester tudja megoldani a helyzetet. Mindenki legyen a saját maga mestere!

HATNI A VILÁGRA

Hány emberhez szeretnél eljutni?

Csak azokhoz az emberekhez szeretnék eljutni, akik elegendőek egy cél eléréséhez. Nem kívánom azt, hogy tízezrek, vagy százezrek kövessenek.

Mivel a társadalom hat rám, város-, ország- és globális szinten, ezért az a cél, hogy ezt a globális hatást változtassam olyanná, ami nekem, a szomszédaimnak, a családomnak, a barátaimnak, ismerőseimnek, és kiterjesztve az embereknek olyan hely, ahol élvezettel, örömmel tudunk élni.

Hány emberre szeretnél hatni?

Nehezen megfogalmazható, hogy ne hangozzék bután. Mindenkire akarok hatni, aki a világon létezik. Ez nem ember központú, hanem inkább univerzum központú. Nyilván, ha ilyet mondok, hogy az univerzumra akarok hatni, nemhogy nagyképűnek, hanem kezelendőnek tűnök. Mégis, ha egyszer meglátja valaki azt, hogy ha a hold mozgása hat a menstruációra, akkor minden mindenre kihat, és nem ott van a határunk, ahol a szavazókörzetünk, hanem az egész világ egy rendszer, és a változás által az egész rendszer fog változni.

Ez nem azt jelenti, hogy át szeretném rendezni a bolygónkat, hanem azt, hogy szeretném, hogy az elemekkel együtt tudjak működni, és pont úgy éljek, ahogyan ez harmonizál az univerzummal. Ha ez nekem sikerül, és másnak is sikerül, akkor mindenki élheti a saját életét. Nem olyan bonyolult dolog, csak nem könnyű megvalósítani. Nehezen tudom megfogalmazni, hogy egyébként ez egy egyszerű, és nem nagyratörő gondolat.

EGYÜTT, HARMÓNIÁBAN

Ha jól értem, ezzel az energiával akarsz átharmonizálni mindent és mindenkit, aki ezzel kapcsolatba kerül?

Valami ilyesmi. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ha ez megtörténik, az onnantól úgy marad, hanem a világ mozog és hol ez, hol az jelenik meg benne. Ezért törekszem a belső tudás felélesztése által a harmóniára, mert a harmóniában minden benne van.

Ezért amikor összegyűlünk egy teremben ötvenen, attól egyedileg lehet, hogy semmi nem változik az életünkben, mégis, ha jól érezzük magunkat, és létrejön a harmónia, akkor a világot is megváltoztattuk, mert harmóniába kerültünk a világgal.

Sándorról bővebben: https://www.sandorlengyel.com/