A mese a legősibb műfajok egyike. Fiktív időben és térben játszódik, valószerűtlen elemekkel átszőtt, csodás történetet mesél el, ami általában szerencsésen végződik.

A mese a gyerekek birodalma -gondolhatnánk- pedig, a modern mesekutatás már hosszú ideje bebizonyította, hogy eredendően nem gyerekeknek szólt, régen felnőttek mesélték felnőtteknek.

A XXI. századra a globalizáció megállíthatatlanul hatalmába kerítette az egész világot, napjainkban elsősorban az életmódra és a mentális egészségre hat, ezért különösen a gyerekekre veszélyes. Leginkább a javak megszerzése körül mozog, ami azt eredményezi, hogy a családok alig töltenek együtt minőségi időt, hiszen meg kell keresni a pénzt a megélhetésre, így a biztonságos és szeretetteljes együttlétek helyett, a családi élet kimerül az etetés, itatás, öltöztetés, játékok és igény szerinti technikai kütyük megvásárlásában. Fentiek szükségesek az életben maradáshoz, de a fizikai jólét megteremtése csak egy, a szülői kötelességek közül. Ugyanennyire fontos gyermekeink szellemi táplálása is, különben elmagányosodnak, és idejük nagy részét telefon nyomkodással, vagy a számítógép előtt töltik, és a virtuális valóság uralja életüket.

Téves elképzelés tehát, hogy gyermekeink egészséges fejlődéséhez elegendő biztosítani a stabil anyagi hátteret, ahogy az is, hogy a nevelés az oktatási intézmények feladata.

Mi nyújthat ebben a felfokozott világban cseperedő apróságoknak biztonságot és kapaszkodót az életben?

A mese.

A mesékben minden jóra fordul, a jó mindig győz, a rossz pedig megkapja a méltó büntetését…

Mesebeszéd, lárifári, az élet nem ilyen – mondhatnánk joggal.

…és mielőtt még tovább mennénk, fussuk át a Grimm testvérektől a Piroska és a farkast.

Agresszív farkas megeszi a nagymamát, majd a kislányt is, de jön a vadász, aki felvágja a hasát telerakja kővel és még össze is varrja, hogy miután az felébred kilehelje a lelkét. Ezután a vadász még meg is nyúzza…

…mit gondolsz felnőttfejjel erről a meséről?

Hasfelmetszés, állatkínzás, beszélő farkas, megevett nagymama és kislány, akiket egyáltalán, hogy nyelt le egészben, és hogy fértek bele a hasába…

…és mit gondoltál gyermekként, amikor ugyanezt a mesét olvasták Neked?

A gyerekek a mesehallgatása közben maguk teremtik meg azt a képzeletbeli világot, melyben a történet játszódik. A jó mese felkelti a gyermekek érdeklődését, szórakoztat, elvarázsol, távoli helyekre repít, ugyanakkor fejleszti a személyiségüket is. Gazdagodik fantáziájuk, szókincsük. Mindeközben lehetőséget kapnak, hogy megismerjék a hétköznapi emberi tulajdonságokat, a kedvességet, a jószívűséget, a szorgalmat, az alkalmazkodó képességet, a kitartást, a megbocsátást, a ravaszságot, az önzőséget, a kivagyiságot.

Mert a mesékben – ahogy az életben – történnek jó, és rossz dolgok is.

A történetek útravalóként szolgálnak nekik az életben, megmutatják, hogyan éljék meg a jó dolgokat, de segítséget kapnak a konfliktushelyzetek megoldásához. A mesében tapasztalt érzelmek megjelenése, a jóság és gonoszság, a rossz érzések leküzdése segít a gyermekeknek megérteni a valóságot, és a mesén keresztül történő megélés az érzelmi intelligenciájuk fejlődését segíti.

A mese időtlenül, ismeretlen utakon vándorol az üveghegyen túlról. Túl az Óperencián, hogy rátaláljon a lélekre, mert az embert -legyen az gyerek, vagy felnőtt- bárhol legyen is a világban, ugyanaz a vágy hajtja, élni akar, és vágyik egy jobb, egy igazságosabb létre. Így a mesében vándorló legkisebb királyfi küzdelmeiben a saját csatáit éli át, és a királyfi győzelme kicsit az övé is, mert erőt ad a hétköznapok „harcaihoz”.

A gyereklét nem csak játék és mese, nap mint nap konfliktusok hadával kell szembenéznie, meg kell értenie, és tanulnia, hogy hol van a helye, ebben a bonyolult világban. Ez időnként kétségbe ejti, és félelmet kelt benne. A mese segít párhuzamot vonni a saját életével, de nem vele történnek meg a dolgok, így nincs mitől félnie, mint a valóságban, mégis eligazítja érzelmeiben, és megoldásokat kínál a problémáira.

Mindig a jó győz? Happy End?

Ugyan már… a valóság nem ilyen…

Hercegnőnek lenni anya magassarkú cipellőjében, vagy szuperhősnek, egy lepedővel a vállukon az nem játék. Az az Ő valóságuk.

Mert mindannyian hősök vagyunk a saját történetünkben!

A gyermeki lélek érzékeny, megerősítésre van szüksége. Lehet, hogy az élet nem mindig igazságos, vagy nem úgy igazságos, ahogy szerintünk lennie kellene, de nem szabad a gyerekeket megfosztani az illúzióktól. A mesében alakot öltő jó és a rossz jelen van a mindennapi életünkben is.

Rossznak lenni is jó lehet, a gonoszságnak is van vonzereje, a mesében csellel, ármánnyal a jó fölé kerekedhet a rossz, de a végén általában elnyeri méltó büntetését.

A gyerekeket nem a büntetéstől való félelem riasztja el a gonoszságtól, hanem az a meggyőződés, hogy előbb vagy utóbb mindig a rossz az, aki pórul jár.

„A mesék nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem arról, hogy mindent rendbe lehet hozni.” (Boldizsár Ildikó)

Miért jobb a színház, mint egy rajzfilm a tévében?

Talán a fenti bevezető után nem is kérdés, hogy gyermekeknek szóló darabokat ajánlok ebben a hónapban. Ha gyermekkel készülünk színházba az első és legfontosabb, hogy tájékozódjunk, hogy milyen korosztálynak szól a darab. Meglepő, vagy sem, ma már vannak csecsemő, gyermek és ifjúsági előadások is. A gyermekszínház akkor jó, ha adott életkori szintnek megfelelően „gyermeknyelven” ötvözi a mesét, a játékot, miközben szórakoztat, hat az érzelmekre, és megmozgatja a fantáziát. Felfedezheti a történetben a saját életét, a problémáit és útmutatót talál benne a megoldásokra is. A gyerekek igénylik a figyelmet, és fontos számukra, hogy elmondhassák a véleményüket, így az interaktívvá tett előadások még jobban lekötik a figyelmüket, azáltal, hogy részeseivé válnak a történetnek.

A színház szabadságot ad nekik: annyit fogadnak be a látottakból, amennyit ők szeretnének.

A képzelet, a fantázia világa a gyermek fejlődésének fontos része. A színházban ez a mesevilág képi megjelenítést kap, látja, érzi, tapasztalja, ezzel kézzelfoghatóvá válik számára.

A nézőtéren gyerekek veszik körül, lehet beszélgetni, barátkozni, együtt izgulni és örülni, ezáltal fejlődik a szociális érzékük is.

A színházi élmény maradandó.

Lehet, hogy évek múlva nem fog pontosan emlékezni, hogy mit látott, de hogy milyen érzéseket váltott ki belőle, arra egészen biztosan!

“Akkor lesz igazi a gyerekirodalom, ha azt tehetséges emberek írják. Az, hogy különböző stílusok léteznek, technikai újdonságokkal megtűzdelt szövegek, az érdekesnek érdekes, de a lényegen nem változtat. A lényeg mindig az, hogy jól kell írni. Ehhez most rögtön hozzá kell tennem, hogy úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban. Mégpedig azért, mert a gyerekek érzékenyebb közönség, az irodalom szinte szó szerint épül be a fejükbe, a lelkükbe, az életükbe.”

Csukás István

Ajánló

KOLIBRI Színház

Gimesi Dóra – Emma csöndje

A hétéves Emma épp két hete, három napja és tíz perce jár iskolába. Más, mint az osztálytársai: különösen érzékeny a zajokra, és retteg, ha meg kell szólalnia mások előtt. Az emberekkel nehezen kommunikál, ám a tengeri állatokat megérti. Szülei munkahelyén, a tengerbiológiai kutatóközpont állatkórházában barátja lesz a sebesült cápa, a narvál, a lamantin, a rája, a polip. Emma úgy képzeli, hogy a világ egy nagy akvárium, ő pedig egy pici tengeri uborka az akvárium fenekén. A tengeri uborkák ugyanis nem zavarnak senkit. A tengeri uborkák láthatatlanok. Egy nap végletesen legyengült, kicsi kardszárnyú delfin érkezik a kórházba. Egyedül Emma képes megérteni őt, de ahhoz, hogy segíthessen, muszáj másokkal is megértetnie, mi a baj. Ehhez pedig le kell győznie önmagát. Nem lehet többé kicsi, láthatatlan tengeri uborka az akvárium fenekén.

Az előadás – amellett, hogy érinti a környezetvédelem és a klímaváltozás égetően aktuális kérdéseit – egy különös kislány történetén keresztül mesél az egyén felelősségéről, a barátságról és a bátorságról a kisiskolás korosztálynak.

Az előadás időtartama 75 perc egy szünettel.

További gyermek előadások 4 éves kortól, májusban a Kolibri Színházban: 

A színház oldalán előadásonként jelzik a korhatár besorolást!