A kívülállók számára általában azt a legnehezebb megérteni, hogy hogyan kerül be valaki egy szekta hálójába, és miért marad ott akkor is, ha ez a döntése már nyilvánvalóan rossz irányba viszi az életét.

A szcientológia esetében – mi visz rá valakit arra, hogy higgyen a meglehetősen irreális ígéreteknek és ezt követően a kudarcok, a család ellenkezése és a rossz sajtó ellenére kitartson emellett? A „rossz társaságba” keveredés megmagyarázható egy gyenge pillanattal vagy érzelmi hullámvölggyel, de azt már tényleg nehéz megérteni, hogy a nyilvánvaló figyelmeztető jelek ellenére miért marad ott valaki.

Sokszor elhangzik a szcientológiával (és más hasonló szervezetekkel) kapcsolatban az a vád, hogy „agymosásnak” vetik alá a hívőket. Én nem szeretem ezt a kifejezést, mert azt sugallja, hogy kényszerítéssel és erőszakkal veszik rá az embereket gondolkodásmódjuk megváltoztatására. A szcientológia sokkal kifinomultabb módszerekkel dolgozik, mint a testi erőszak. Nevezzük ezért inkább „mentális manipulációnak” azon módszerek összességét, amelyekkel a szekta fokozatosan átveszi az irányítást tagjai élete felett.

Tehát úgy marad valaki szcientológus, hogy áldozatul esik valamelyik alattomos befolyásolási technikának.

A befolyásolás 4 fő területe

A káros manipuláció onnan ismerszik meg, hogy célja a függőség kialakítása a szekta/csoport felé, valamint az, hogy engedelmességre kondicionálja az egyént egy eszme vagy vezető iránt. Ennek során igyekszik csökkenteni az egyén azon képességét, hogy önálló gondolatai legyenek a témáról (és ennek következtében ne is cselekedjen önállóan). A másik célpont pedig az egészséges kritikai érzék.

Az ideális szektatag gondolati szinten sem képes objektíven szemlélni a helyzetét és kritizálni a szektát vagy annak vezetőjét. Elhiszi a szekta összes hivatalos magyarázatát és megvédi a védhetetlent is. Immunis azokra a kísérletekre, amelyek eltávolítanák őt az eszmétől vagy a szektától.

A pajzson természetesen van rés. A manipuláció ellenszere a manipulációs módszerek ismerete, hogy azok hatását csökkentő vagy semlegesítő ellenlépéseket tudjunk tenni.

Steve Hassan nemzetközileg elismert szektaügyi szakértő „Releasing the Bonds: Empowering People to Think for Themselves” című könyvében 4 fő területet különített el, ahol manipulálják a tagokat.

Ezek a következők: viselkedés, információk, gondolatok, érzelmek.

Fontos megérteni, hogy egy-egy szektára nem feltétlenül érvényes a következő lista valamennyi pontja. Ez mindössze azon módszerek felsorolása, amelyet az ilyen szervezetek használnak tagjaik manipulálására.

Viselkedés

A szekták szigorú szabályokkal és előírásokkal szabályozzák be az egyén mindennapi életét. Meghatározhatják például, hogy hol, hogyan és kivel élhet és barátkozhat, milyen (színű) ruhákat viselhet, milyen lehet a hajviselete, mennyit alhat. (Nekem személy szerint állandóan kritizálták, ha pirosra voltak festve a körmeim.) Bizonyos esetekben teljes pénzügyi függésben tartják tagjaikat, és folyamatosan teendőkkel látják el, hogy kevés vagy semmi idejük ne jusson pihenésre és szórakozásra – és így a gondolkodásra sem a szektáról és az életükről.

A viselkedés szabályozásához tartozik, hogy engedélyt kell kérni a nagyobb döntések meghozatalához, és kérésre be kell számolni gondolatainkról, érzéseinkről és tevékenységeinkről a feletteseknek vagy arra kijelölt tisztviselőknek. Az ilyen szervezeteknél létezik a jutalmak és büntetések egy rendszere is, melynek végső célja a viselkedés módosítása, a csoport gondolatvilágának rákényszerítése az egyénre, az egyénieskedés és saját gondolatok elfojtása.

Információk

Az ilyen szervezetekre jellemző, hogy szándékosan megtévesztik tagjaikat; például azzal, hogy visszatartanak fontos információkat a szervezetről és tanairól (titkos, „bizalmas” szintek stb.), vagy elferdítik azokat, hogy elfogadhatóak legyenek a tagok számára (pl. a szekta alapítójának kozmetikázott életrajzával).

Közös vonás szintén a szektán kívüli információforrások használatának tiltása, illetve ezek minimalizálása. A médiából és az internetről való tájékozódást nem ajánlják vagy tiltják, a szektát kritizáló forrásokat tilos olvasni, a volt tagokat igyekeznek elhitelteleníteni az aktív tagok szemében. Az információkat kategorizálják, nem minden érhető el szabadon a szervezeten belül. A vezetőség dönti el, hogy ki miről tudhat.

Fontos eszköz továbbá a tagok arra való bátorítása, hogy besúgóként segítsék a vezetőséget. Ennek részeként előfordulhat, hogy egy tapasztalt „segítőt” állítanak az új tag mellé megfigyelési célzattal. A hivatalos irányvonaltól eltérő gondolatokat, érzéseket és cselekedeteket pedig jelenteni kell a vezetőségnek.

Az ilyen szervezetek nagy mennyiségű információs és propagandaanyaggal árasztják el a világot, rengeteg hírlevelet, magazint, újságot, audio- és videókazettákat, DVD-ket gyártanak tanaik terjesztésére.

Az információ területéhez tartoznak az etikátlan visszaélések a meggyónt bűnökkel, melynek része a „bűnökkel” kapcsolatos információk használata a saját identitás és az önálló személyiség feladásának elősegítésére, illetve a meggyónt bűnök manipulációs célzatú felhasználása; nem létezik a megbocsátás vagy a felmentés intézménye, újra és újra előveszik a tagokat ugyanazokért a hibákért.

Gondolatok

A gondolkodás befolyásolásának célja elérni, hogy az egyén a csoport tanításaira a végső és egyetlen igazságként tekintsen. A végletekben történő (fekete-fehér) gondolkozást erősítik és van egy pontos ellenségkép, amely ellen az adott szervezet harcol.

A szektán belüli speciális szóhasználattal pedig a további gondolkodást kísérlik meg leállítani. A kívülállók vagy bizonyos típusú emberek felcímkézésével irtják a kétkedést, és speciális belső szakszavakkal szűkítik le a világ megértését és korlátozzák a szervezet tanaira a megismerhető igazságot. Ezeknek az a szerepük, hogy az élet összetett és bonyolult dolgait egyszerű közhelyekre és jelzőkre lehessen redukálni.

Igyekeznek azzal erősíteni a rendszerbe vetett hitet, hogy a negatív gondolatokat leállítják, csak jó gondolataik lehetnek a szervezetről. A racionális elemzést, a kritikus gondolkozást és a konstruktív kritikákat elvetik és támadásnak állítják be, azok megfogalmazóját pedig bűnösnek.

Ezekben a szervezetekben tilos a vezető, a tanítások és az irányelvek megkérdőjelezése, és nem létezik szerintük olyan más eszmerendszer, amely hasznos vagy jó lenne.

Érzelmek

A szektákra jellemző az egyén érzelmi tartományának szűkítése, érzelmeinek manipulálása. Megpróbálják elérni, hogy problémák esetén az illető úgy érezze, hogy azokért kizárólag ő a felelős, sosem a vezető vagy a csoport. Gátlástalanul rájátszanak a bűntudatra, és adott dolgokkal kapcsolatban felkeltik azt – ilyen bűntudatkeltés például az identitással kapcsolatos bűntudat felélesztése: ki is az illető (azt érzékeltetve, hogy nem a képességeinek megfelelően teljesít), milyen a családja, a múltja, milyen csoportoknak volt tagja, hogy gondolkodott és cselekedett.

Gátlástalanul rájátszanak továbbá a félelmekre is. Ilyen félelmek lehetnek: félelem az önálló gondolatoktól, félelem a „külső” világtól, félelem az ellenségektől, félelem az „üdvözülés” v. „megváltás” lehetőségének elvesztésétől, félelem a csoport elhagyásától vagy az onnan történő kiközösítéstől és a félelem a rosszallástól.

Előfordulnak továbbá a szélsőséges érzelmi állapotok, és a tevékenységek része a „bűnök” rituális és gyakran nyilvános meggyónása, szintén érzelmi manipulációs célzattal.

Ilyen eszköz még a fóbiák beültetése, irracionális félelmek programozása az elmébe, amelyek célja a csoport elhagyásának vagy a vezető megkérdőjelezésének megakadályozása. A manipulált személy képtelen elképzelni egy olyan jövőt, ahol pozitív és teljes életet képes élni a csoport nélkül is.

Elhitetik vele, hogy a csoporton kívül lehetetlen boldognak lenni, és rettenetes következményei vannak a csoport otthagyásának. A csoportot elhagyókat megbélyegzik és kiközösítik. Szerintük nem létezik elfogadható indok a csoport elhagyására és akik mégis távoznak, azok a csoport szempontjából a következő kategóriába esnek: „gyenge”, „fegyelmezetlen”, „nem elég spirituális beállítottságú”, „világias”, „a család vagy egy tanácsadó által végrehajtott agymosás áldozata” stb.

Ha Ön vagy hozzátartozója szcientológiával kapcsolatos problémás helyzetbe keveredett és segítségre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a Clarus Animus alapítvány munkatársaival: www.clarusanimus.eu oldalon.

Ha a szcientológiával kapcsolatos személyes történetemet szeretné megismerni, szeretettel ajánlom Az én szcientológia sztorim című könyvemet, mely elérhető a Libri, Líra és Anima könyvesboltokban, illetve a www.dudasdiana.hu weboldalon.

-Dudás Diána-