Tóth Nórával, testbeszédet- és neuropszichológiát kutató coach-csal és vezetőfejlesztővel beszélgettem, aki a coaching mellett fizioterápiás, manuálterápiás, szupervíziós és kommunikációs eszközöket is alkalmaz, hogy minél teljesebben segíthesse klienseit. Az interjúban arról is mesélt, hogyan alakult ki benne ez a sokrétű, „integrált” megközelítés, és miként kapcsolja össze a test, a lélek és az elme jelzéseit a mindennapi munkájában.
A honlapodon olvasható, hogy a coaching mellett alkalmazol fizioterápiás, manuálterápiás és kommunikációs eszközöket is. Hogyan alakult ki benned ez a sokrétű megközelítés — mi volt az a pont, amikor elkezdtél „integrált” módon dolgozni?
Az első szakmám gyógytornász, amely a mai napig a szívem csücske. Idővel azonban úgy éreztem, hogy szeretnék még több eszközt a kezemben tartani, hogy komplexebben, teljesebben tudjak segíteni az embereknek. Egy ismerősöm által fedeztem fel a coaching világát, amely azonnal magával ragadott. Tetszett, hogy nem irányít, nem manipulál, hanem kérdések mentén segíti az embert abban, hogy saját belső erőforrásait mozgósítsa. A folyamatban az ügyfél marad a főszereplő – én pedig támogatóként kísérem az útján, és abból a gazdag eszköztárból választok, amellyel a legjobban tudom segíteni az adott személyt.
Coaching ülés során mikor és hogyan jelenik meg a neuropszichológiai szemlélet?
Vegyünk egy napjainkban sajnos nagyon gyakori jelenséget: a szorongást. Egy ülés során a testbeszéd, a hanghordozás és az ösztönös reakciók sok mindent elárulnak. Ezekből pontosan látom, hogy a polivagális elmélet alapján a kliensem éppen melyik állapotban van – a biztonság, a stressz, a szorongás, a „standby”, vagy a lefagyás-lekapcsoltság szintjén. Ahogy figyelem, hogyan beszél, milyen a tempója, mennyi érzelem van a szavaiban, apró jelekből rá tudok érezni az állapotára. Ezek segítenek abban, hogy a kliens visszataláljon a normalizált, biztonságos állapotába. Fontos, hogy megértse: nincs egyedül, és a reakciói teljesen természetesek – csak épp nem mindig a jelenre reagál. Amikor ez a felismerés megszületik, kezdődhet az igazi munka: hogyan lehet a jövőben másképp cselekedni, új megküzdési módokat találni. Összességében a neuropszichológia szemlélete ebben hatalmas segítség: támogatom az ügyfeleimet, hogy felismerjék, hol tartanak most, és el tudjanak mozdulni a biztonság, a stabilitás felé.
Milyen testi vagy lelki jelek alapján lehet korán felismerni, ha valaki túlterhelt, kiégés felé halad, vagy egyensúlyát veszti?
A másik oldalról közelítem meg a kérdést: amikor valaki nincs kiégve, hanem a biztonságos, nyugodt, homeosztatikus állapotban van. Ezt a testbeszéd is elárulja: a test kényelmes, ellazult, a mimika természetes és harmonikus. Ettől eltér a szorongásos, stresszes állapot – amiben sajnos az emberek nagy része él –, amikor a gondolatok túlpörögnek, folyamatosan fejben létezünk, nem engedünk magunknak pihenést vagy feltöltődést. Az értékes és a hasznos szavaink jelentése napjainkban gyakran összemosódik: hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy csak a folyamatos pörgés tesz minket értékessé, és ezért nem engedjük meg magunknak a feltöltődést, az önmagunkkal való kapcsolódást.
Mire számíthat az, aki elkezdi veled a közös munkát?
Minden együttműködés egy díjmentes, online konzultációval kezdődik, ahol közösen feltérképezzük, miben tudok segíteni, és hogy megvan-e közöttünk az a kapcsolódás, ami a közös munkához szükséges. Fontosnak tartom, hogy mindenki számára biztonságos, támogató teret teremtsek. A hozzám fordulókat komplexen támogatom, többek között: a coaching és szupervízió módszereit, a neuropszichológiai -és testbeszéddel kapcsolatos ismereteimet, és a rendszerszemléletet is beépítem a folyamatba. Minden esetben egyénre szabottan, a megfelelő módszerek bevonásával dolgozunk azon, hogy valódi, tartós változás szülessen.
