Avagy külföldi munkavállalás bennfentes szemmel VI.

Előző írásomban meséltem róla, és még ez alkalommal is utalok rá többször, miért fontos a külföldi munkához a nyelvtudás – SZERINTEM.

Pedzegettem továbbá már kicsit a tudatosság témáját is, amit az alábbiakban és következő havi írásomban bővebben is részletezek.

Nem is gondolná az ember sokszor ugyanis, hogy tudatosan indulva neki egy-egy feladatnak (és nincs ez másképp a külföldi munkavállalással sem), mennyiben lehetünk képesek megkönnyíteni a saját dolgunkat és megelőzni jó pár tipikus akadály felbukkanását is.

Amiért én mindig forszírozom a megfelelő nyelvi felkészültség fontosságát, az leginkább az, hogy az itthoni biztonságból nézve sokszor elképzelni sem tudjuk, milyen kihívásokkal szembesülhetünk a kintlétünk során. S az ezek megoldásához szükséges talpraesettség alapvető alkotó eleme az is, hogy magabiztosan és jól érthetően tudjunk kommunikálni az adott ország nyelvén.

Mert az idegen nyelvű önéletrajz és hozzá tartozó kísérőlevél választékos megfogalmazása, az online interjún való sikeres részvétel és a kinti munkába állás gyakorlatilag az úgynevezett nulladik lépés volt még csak számunkra. Amolyan felvételi vizsga, mely belépő a komoly „kiképzés” világába. 😉

Pláne mostanság, amikor a külföldi munkavállalás egy kicsit még körülményesebbé vált. Biztos vagyok benne azonban, hogy a tudatos keresők erőfeszítését továbbra is siker koronázza e téren is.

Merthogy mit is jelent pontosan a tudatos munkakeresés az én olvasatomban?

Azt a részletesen átgondolt és megtervezett tevékenységet, melynek eredményeként esélyünk adódik megtalálni álmaink munkahelyét.

Ahol jó fej a főnök, kedvesek a kollégák, klassz a fizetés és az egyéb juttatások (szállás, ellátás stb) is teljes mértékben rendben vannak.

Hogy ilyen munkahely nem létezik?

Dehogynem. (Nekem is akadt egy, maradtam is 12 szezonra a 18-ból…)

Csak meg kell tudni találni.

Ha úgy tetszik: KI KELL ÉRDEMELNI!

Mégpedig olyan emberré válva, aki után két kézzel kapnak a munkáltatók, mert VALÓBAN: szorgalmas, jó csapatjátékos, felkészült szakember, barátságos kolléga, segítőkész nő vagy férfi. És nem pusztán állítja ezt magáról egy netről letöltött sablon önéletrajzot körbeküldve ezer helyre a munkakeresés során…

Aki pontosan tudja mit akar és konkrét terve van arra vonatkozóan, ő maga mit képes és hajlandó letenni az asztalra annak érdekében, hogy megteremthesse magának azt az életet, amire vágyik.

Nem olyan világban élünk már, mikor bármilyen (akár átlag alatti) teljesítménnyel is ellébecolhat az ember egy munkahelyen az iskola befejezésétől akár a nyugdíjig anélkül, hogy ne szúrna szemet valakinek, hogy csak a levegőt és a munkamorált rontja az illető az adott helyen…

A leendő főnök azt akarja tudni, mi a jó neki abban, hogy minket vesz fel egy adott pozícióra. Hogy képesek és hajlandók vagyunk-e azért dolgozni, hogy az ő bevétele növekedjen. Hogy a vendégei, ügyfelei, páciensei elégedettek legyenek és rendszeresen visszatérjenek. Másoknak is ajánlva azt a szolgáltatást, terméket vagy bármi egyebet, aminek a létrehozásában, értékesítésében, szállításában mi magunk közreműködünk. Vagyis jelentős szerepünk van abban, hogy pontosan, gyorsan, az igényeik szerint legyenek kiszolgálva azok, akiknek a pénze biztosítja többek közt a mi fizetésünket is.

Mi tehát a megoldás annak, aki valóban komolyan gondolja a dolgot és elszánta rá magát, hogy tesz is érte, hogy belátható időn belül egy osztrák túra- vagy síparadicsomban dolgozva teremthesse meg álmai életét?

Miután kitalálta, hogy az ország melyik részén, milyen pozícióban, mikortól kívánja megkeresni az itthoni fizetése többszörösét, napi szinten azon kell dolgoznia, hogy fokozatosan egy lépéssel közelebb kerüljön az áhított célhoz.

És mikor rábukkan az osztrák munkaügyi központ oldalán vagy valamelyik másik állásportálon arra a helyre, ahol el tudja  képzelni az elkövetkező pár évét, akkor felvenni a telefont és tárcsázni. Azért, hogy a rákövetkező percekben magabiztos nyelvtudás birtokában, jól kommunikálva, önbizalommal fellépve  meggyőzze a vonal másik végén gyanakvóan hallgató leendő főnököt, hogy csak és kizárólag az Ő közreműködésével lehet és érdemes megkezdeni az adott helynek a következő hónapot. 🙂

Vannak persze szép számmal (természetesen nem Önök közül kedves Olvasók J) akik a fenti sorokat olvasva csak megvetően fújva egyet legyintenének, hogy: „ugyanmár, mesebeszéd, Neked csak szerencséd volt és kész, hiszen jókor voltál jó helyen…” Ők azok, akiken semmiféle jó ötlettel, tippel, trükkel, tanáccsal sem lehetséges segíteni. Mindössze nehéz szívvel tiszteletben tartani azon döntésüket, hogy inkább továbbra is a TV előtt tespedve röhögik szét az agyukat egy-egy szürkeállomány rohasztó újabb valóságshow-t bámulva. Ahelyett, hogy keresnének maguknak egy megfelelő német tanárt, aki pár hónap alatt felkészíti őket egy olyan munkára, ahol az elkövetkező egy év alatt annyi pénzt takaríthatnak meg, amennyit talán még életükben nem láttak egy összegben eddig soha.

Akik ha aztán végül muszájból előbb-utóbb mégis úgy döntenek, hogy nekiindulnak, akkor abszolút felkészületlenül, hirtelen ötlettől vezérelve vágnak bele valamibe egy számukra teljesen ismeretlen terepen. Mondván, hogy pénzszűkében nekik most rögtön menniük kell. S kizárt, hogy bárminek is utánajárjanak elvesztegetve akár pár napot is, ami könnyíthetné a kinti BOLDOGulásukat hosszútávon. Urambocsá nyelvtanárra dobjanak ki pénzt, mikor úgyis mindenhol vannak kint magyarok, akiknek a segítsége meggyőződésük szerint alanyi jogon jár nekik mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. De mivel Önök kedves olvasók tudatosan terveznek és készülnek fel életük egyre több helyzetére, örömmel osztok meg Önökkel következő írásomban néhány konkrét tippet arra vonatkozóan, hogyan biztosítható tudatos felkészüléssel a külföldi BOLDOGulás hosszútávon. Addig is kívánom, hogy élvezzék a nyarat, a jó időt és a napsütést és olvassák örömmel újságunk többi írását is.