Mindenkinek a fejében él egy kép arról, milyen a jó anya, s ez a kép egészen biztos, hogy mindenki esetében más és más. Azonban a társadalmi-kulturális hatások, illetve a kollektív tudattalanban lévő információk miatt mégis lehetnek bennük hasonló vonások.
Ilyen hasonló vonás lehet például, hogy az anyasághoz sokan társítják a boldogság, elégedettség és a kiteljesedett élet képét. Egy olyan életet látnak maguk előtt, ahol mély érzelmi kapcsolódást, feltétel nélküli szeretetet élhetnek meg. Ahol ösztönösen rá tudnak hangolódni a gyermekük igényeire, türelmesek és érzelmileg stabilak.
Ebben a vágyott képben annak a reményét érezhetjük, hogy ha esetleg eddig nem is sikerült, anyaként végre önazonos életet élhetnek majd!
Mindannyian vágyunk ugyanis egy olyan életre, ahol magabiztosnak, kompetensnek érezhetjük magunkat, ahol bízunk a megérzéseinkben és abban, hogy a helyes döntéseket tudjuk meghozni.
Ahol tudunk kapcsolódni az érzéseinkhez, és merünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, szükségünk van rá.
Ahol vagyunk annyira fontosak a saját magunk számára, hogy a saját vágyainkat és szükségleteinket bűntudat nélkül tudjuk felismerni és megélni.
Sokaknál az anyaság a katalizátora annak, hogy elinduljanak az ezen élet megteremtéséhez szükséges önismereti úton.
Ez egyrészt azért van így, mert az anyaság kellően intenzív ahhoz, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni a felmerülő kihívásokat, nehézségeket.
Másrészt az anyaság olyan, a tudatalattinkban lévő generációs mintákat, megküzdési stratégiákat, hiedelmeket is a felszínre hoz, amivel korábban nem volt lehetőségünk találkozni.
Miért is olyan fontos ez?
Mivel a generációs mintáink minden életterületünkre hatással vannak, fontos üzeneteket hordozhatnak arról, eddig miért nem tudtunk önazonos életet élni, vagy épp arról, hogy mi akadályoz minket abban, hogy anyaként megélhessük azt.
Az anyai önfeláldozás mintája például elhiteti velünk, hogy mindenki más fontosabb, mint mi, vagy azt, hogy a családban mindenki boldogsága a mi felelősségünk.
A tökéletes anya mintája miatt például érezhetünk bűntudatot azért, mert nem főzünk minden nap, vagy amiatt, hogy nincs mindig tökéletes rend és tisztaság a lakásunkban.
A kihívást ezekben a helyzetekben az jelenti, hogy sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy egy generációs minta miatt érezzük azt, hogy nem vagyunk elég jó anyák.
Lehet például, hogy a saját értékrendünk alapján tudatosan döntünk úgy, hogy főzés helyett inkább több minőségi időt töltünk a gyermekünkkel. Ilyen esetben megdöbbentő lehet számunkra az, hogy ha valaki megkérdezi tőlünk, szerintünk milyen a jó anya, és a lelki szemeink előtt rögtön a konyhában jelenik meg a képe.
Ha a tudatalattinkban élő anya-kép értékrendje nem egyezik a sajátunkkal, az belső feszültséget eredményezhet bennünk.
Minél tisztábban és pontosabban látjuk a generációs mintáinkat, annál nagyobb esélyünk van anyaként is önazonos életet élnünk.
