– interjú Gottschall Eszterrel

Valljuk be, minden ember életében eljön az a pont, amikor úgy dönt itt az idő, hogy végre kicsit önmagával foglalkozzon, hogy pihenjen, hogy feltöltődjön, csináljon valami mást, kipróbáljon új dolgokat. Ez a pont az én életemben is eljött néhány évvel ezelőtt. Ex sportolóként adta magát, hogy valami új mozgásformát sajátítsak el, felfedezzek új lehetőségeket a kondim megtartására.

Mint ahogyan sokan mások, adtam egy esélyt én is a jógának. Személyes véleményem az, hogy nem mindegy, hogy kivel kezdi el az ember. Engem az unokatestvérem vitt bele ebbe a világba, általa ismertem meg Gottschall Esztert, akinek először Youtube csatornájára iratkoztam fel, majd később tudatosan épített Instagram oldalának is a követője lettem. Az első benyomásom Eszti videói kapcsán, az a biztonság. Jó helyen, jó kezekben vagyok. Mivel a pandémia alatt csúcsosodott ki a jóga iránti vonzalmam, így ez a szempont különösen fontos volt. Esztivel a jógáról, a külföldi életről, a kitartásról és a megoldandó feladatokról beszélgettem.

Szép hosszú szőke haj, égig érő combok, több, mint 180 centis magasság, kissé nagyképű lenne azt állítanom, hogy ezekkel a tulajdonságokkal én is rendelkezem, de valljuk be, mind a ketten a magas és sportos lányok csoportját erősítjük. Neked az életben volt valaha problémád a nőiességed megélésével?

Úgy gondolom, hogy igenis meg lehet találni azokat a dolgokat önmagunkban, melyektől belülről fakad egy természetes nőiesség. Az évek alatt nekem is volt már extrém rövid hajam, kipróbáltam, de az még inkább kihozta az atletikus alkatom. Akkor ott jól éreztem magam a bőrömben, de ma már a hosszú hajamra is egyfajta nőies szimbólumként tekintek. Illetve igenis fel kell venni olyan ruhákat, melyeket lehet, hogy az alacsony lányok megirigyelnének, de rajtunk pedig jól áll. Minden nézőpont kérdése, sokan magasak szeretnének lenni és ha már választhatnék inkább maradnék magas, mint pár centivel alacsonyabb.

Összeségében megvannak a maga vicces hátrányai, de nagyon sok magas nőt ismerek korombélit, középkorút is és semmi bajuk nincs a nőiességük megélésével, sőt imádják a magasságukat és sugároznak általa. Ő belőlük én is sokat merítek, másrészről teljesen elfogadtam önmagam!

Igazi ízig vérig nő vagy számomra, akiből árad a tudatosság. Ha rád gondolok nekem az első, ami eszembe jut veled kapcsolatban az a kitartás. Olvastam a blogodon a „rólam” részben a sport múltadat, amivel szintén tudtam azonosulni, mert magam esetében a kitartásomat, úgy vélem teljes mértékben a sportnak köszönhetem. Nálad is a sport volt ennyire meghatározó ebben a témában? Illetve tehetünk-e egyenlőségjelet közéd és a kitartás közé?

Igen, azt gondolom, akinek bármilyen sport múltja van a tinédzser éveitől kezdve, az elég nagy eséllyel lesz kitartó. Ha szerencsés az adott illető és ehhez párosul egy nagyon jó edző is, akkor végképp megalapozott egy életre a kitartás. A sport elég jelentősen befolyásolta nálam is ezt a személyiségjegyet. Személy szerint nagyon szeretem azt a szót, hogy kitartás: jön egy akadály, leküzdöm, felállok és megyek tovább.

Viszont, ebben a szóban nekem van egy szigorú hanglejtés is, így én, amit sokkal inkább használok a mindennapokban, az a következetesség. Mert egyszerűen az van, hogy azt semmi, de semmi nem fogja felülírni. Teljesen mindegy honnan indul valaki, legyen az jóga, tanulás, sport, bármi, ez nem azt határozza meg, hogy hova érhetsz el. Azaz, ha most a jógára leszűkítem, ha négy öt éven keresztül, folyamatosan gyakorol valaki, akkor a testnek nincs más választása fejlődni fog!

Személyes példa, nekem a párom séf és kérdeztem, hogy tudja ennyire profin összevágni a zöldségeket, hogy tudja másodpercre pontosan, hogy az ételbe mikor milyen fűszer kerüljön bele. Erre az volt a válasza, hogy ez ugyan az, amikor én nézlek téged jóga gyakorlás közben, akkor én azt gondolom, hogy ezt semmiképp nem tudnám megcsinálni. De tudja, hogy én sem így születtem, hanem következetesen gyakoroltam. Innentől kezdve nincs más út, az eredmény az lesz, hogy jobb és jobb leszel. Ha emellé még jön az a fajta kitartás, hogy nem állsz meg az első akadály után, akkor tényleg csak azt tudom mondani, hogy határ a csillagos ég, és mindent, amit kitűztél el tudod érni, csak következetesen gyakorolni kell.

Tehát akkor, ha jól értem, a következetesség és a kitartás összege vagy tulajdonképpen, ez jelenik meg benned, a kommunikációdban és a jóga életmódban. Szokták mondani, hogy amúgy sem a cél elérése a legjobb, hanem megélni az odavezető utat, a következetesség pedig akár lehet ennek az útnak egy formája. Ezt szeretnéd közvetíteni a személyes márkáddal?

Van egy bolgár edző, aki kissé old school, a nyolcvanas években a Kelet-Európai tornászokat edzette, ő mondta azt, ha nem élvezed az odavezető utat, akkor az egészet megette a fene. Hiszen maga a cél maximum 1%, de egy olimpikon is edz 15-20 éveket is akár, mire felér a csúcsra.

Igen ezt szeretném közvetíteni, viszont a jógában az a nagyszerű, hogy nem kell nekem elhinni, hogy amit mondok az igaz. Mert mindenki saját maga meg fogja tapasztalni. A jógában egy nagy arcon csapás, hogy ott meg kell tanuljuk, hogyan engedjünk el. Egy-egy jóga póz fogja megmutatni, hogy minél inkább fogat összeszorítva próbálja valaki teljesíteni, annál kevésbé fog menni. Egy jóga pózban egyszerre van feszítés, lazítás, elengedés, és eközben az egyensúlyt kell megtalálni. A görcsösség a jógában nem működik, megtanít az elengedésre, a megadó energiák használatára.

Felmerült már sokszor, sok baráti beszélgetés során, hogy vajon a spiritualitás és a jóga ezer százalékban összefonódik-e és nincs meg egyik a másik nélkül. Azaz, ez alapján azt feltételezhetné az ember, hogy jógázni csak olyanok fognak, akik spirituális beállítottságúak. Pedig Te is inkább ahogy tapasztalom nem elsődlegesen erről az oldaláról közelíted meg a jógát. Erről mit gondolsz?

Vannak olyan jóga guruk, akiknek ezt a részét meghagyom, ők már több évtizede gyakorolják a jógát ebben a formában. Nincsenek követelmények és szabályok. A jóga mindenkié! Az, hogy miért kezdi el valaki, az irreleváns. Viszont, ha valaki minden nap gyakorol, és befelé figyel, előbb utóbb érik felismerések.

A jóga semmit nem kér, hogy higgy valamiben. Annyit kér, hogy ülj le és tapasztalj. Mindig mindenre belül fogod megtalálni a választ. Ülj le a fenekedre és tedd fel magadnak a kérdést, miért hiszed azt, hogy egyáltalán valamiben hinned kell? Ha valaki ezek után sem képes elvonatkoztatni és annyira racionális, hogy köti a jógát a spiritualitáshoz, akkor csak amiatt próbálja ki, mert gondoskodik saját magáról. Egy mozgásforma, amit kipróbál.

A legracionálisabb emberben is az élete során fel fog merülni a kérdés, hogy ki vagyok én? Ez lehet, hogy egy jóga póz közben, egy séta közben, egy olvasás, bármi közben éri, de felmerül benne, hogy csak többek vagyunk ennél? Azaz persze kaptunk egy fizikai testet, melynek a legnagyobb százaléka víz, de biztos vagyok benne, hogy mindenkiben megfordul a kérdés, hogy kik vagyunk mi? És ennyi már elég, mert innen indul el mindenki a maga útján. Ez annyira személyes és mindenkinek a sajátja. Így tehát, a jóga mindenkié!

Kissé elkanyarodva a jógától, fel szeretném tenni neked a kérdést, amit biztos vagyok benne, hogy sokak megkérdeztek már tőled, hogy ragadtál kint külföldön, hogy jött a kinti élet?

Érettségi után egyetemre mentem, nagyon szerettem, amit tanultam, le is diplomáztam, majd elkerültem az első munkahelyemre, amit szintén szerettem. Egy probléma volt: ott ültem 22 évesen, két nyelven beszéltem folyékonyan és excel táblákat nyomogattam. Ekkor azt mondtam magamnak, erre ráérek. Olyan szinten bennem volt emiatt egy mehetnék, vizualizáltam mi lenne, ha maradnék, és ezáltal úgy döntöttem, hogy én választok, elindulok!

23 évesen jöttem ki karácsony után a tél közepén Chicagoba bébiszitternek, megfagytam. Azt hittem nagyon jól beszélek angolul, de rájöttem, hogy anyanyelvi környezetben azért kissé más a történet. Eredetileg egy évre terveztem, amiből másfél lett. Közben szerelmes lettem, ami ide kötött és általa itt ragadtam. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de soha nem terveztem, így alakult az életem és egy másodpercét sem bánom!

Jelenleg Floridában élek, a legélhetőbbnek tartom magam számára, hazautazás szempontjából is a legjobb. Az a rész, ahol mi élünk ma már nagy kedvencem. Eleinte szkeptikus voltam, mert nagyon sok az idős a környéken, és konkrétan keresni kellett a korombelieket. De mára már kialakult egy nagyon jó baráti társaság, megtaláltam a helyem és a környékben is látok potenciált a jövőre nézve.

Ha jól tudom egyszerre több mindennel is foglalkozol. Ugye építed a jóga életmód csatornát és brandet, angol órákat tartasz online és mellette elkezdtél egy étteremben felszolgálni. Zárásként meséld el kérlek, hogy van időd mindre, hogy telik egy napod?

Elég következetesek mégis változatosak a napjaim. Az angol órák a fixek az életemben, aköré építek mindent. Persze onnan indul, hogy otthonról dolgozom, így megspóroltam nagyon sok időt az utazgatással. Mint minden földi halandó, reggelente felkelek, általában jógázom, ha nincs időm, akkor ezt kora délután pótolom. A teendőimmel olyan délután 3-4 magasságában végzem, a szabadidőmben pedig főként a jóga életmóddal foglalkozom.

A „magadnak dolgozol” életstílus nagyon jó, de azt éreztem, hogy 2020 után antiszociális lettem. Hiányoznak az emberek, nincs egy kollégám évek óta, és most leírhatatlanul jó kapcsolódni másokkal. Emiatt tértem vissza a vendéglátásba, és nagyon jól döntöttem. Az, hogy a jövőben mi lesz, még kérdés. Haladok biztosan a céljaim felé és közben engedem, hogy megtörténjen velem az, aminek meg kell. Szeretem azt, ahol vagyok, azt, akikkel vagyok, szeretem a munkám, amit csinálok, és azt, ahogyan élünk.