– Interjú Hargitai Andrea kineziológussal

második rész

Tíz éve foglalkozom a meddőség lelki hátterével. Felnőttkori pályamódosításom meghatározó oka volt, hogy nehezen érkezett meg annak idején a kisfiam az életünkbe. A meddőség diagnózisát megkapva végigjártam egy körülbelül két éves utat, melynek során az orvosoktól kezdve a kineziológuson át a fonálbeültetéses akupunktúráig sok mindent kipróbáltam. Végül a kisfiam megérkezése után, a megszerzett tapasztalataim alapján a figyelmem teljes mértékben a meddőség lelki háttere felé fordult.

A saját példámból kiindulva rá kellett döbbenem, hogy sokszor a fogantatást gátló testi okok mögött is lelki tényezők húzódhatnak. Ezeknek a – mindig egyedi – okoknak a feltárására alakítottam ki a Babahívogató Programot. Néhányan, miután ezt befejezik, még további, más jellegű segítséget is szeretnének igénybe venni, például szívesen elmennének egy kineziológushoz. Ilyenkor Hargitai Andrea kineziológust szoktam javasolni.

Fogadjátok szeretettel a múltkori interjú második részét, amelyben tovább feszegetjük, van-e hasonlóság a kineziológia és a pszichológia tudománya között, és hogyan segítheti, támogathatja egy jól képzett kineziológus a termékenységi problémák hátterében feltárt lelki gátak oldását, akár önállóan, akár kiegészítve a pszichológus munkáját.

SZK: Andi múltkor konkrét probléma típusokról beszélgettünk, amelyekkel találkoztál a meddőség kapcsán. Külön választottuk az első gyerek, és a második gyerek késése kapcsán felmerülő esetleges problémákat. Mi a helyzet a második gyerek érkezésekor? Milyen félelmek merülnek fel a tapasztalataid alapján?

HA: A második gyereknél mindig ugyanaz a téma: az első gyereknél keletkeztek olyan stresszek, vagy a szülés körülményei, vagy a terhesség alatt, amelyeket érdemes oldani. Főleg a szülés, illetve utána az első pár hónap jön elő. Hogy mennyire volt segítség, hogyan élte meg. ha beteg volt a gyerek. Az ott felgyülemlett stresszeket kell oldani, mert ez az, ami akadálya lehet a második gyereknek. Ezeket nem nagyon szoktuk a tudatunkban tartani, nem biztos, hogy emlékezünk, hogy akkor a doki nem jött be, pedig nagyon fájt, és nem jött, és egyedül voltam – pedig ez egy nagy stressz. Sok ember meg akar felelni, és nem mer szólni, ha valami baja van. Ezek mind kijönnek, és hogy emiatt a tudatalatti már nem engedi, hogy még egyszer ez megtörténjen.

SZ: Hogyan reagálnak a nők arra, amikor például kijön az izomtesztelésnél, hogy nem a megfelelő párkapcsolatban vannak? (Lásd az interjú előző része.) Ez azért elég „ütős” dolog.

HA: Ezt természetesen nem én mondom ki, hanem vannak célzott kérdések, illetve belemegyünk, hogy milyen érzelmei vannak. Megkérdezem, hogy mivel vagy kivel kapcsolatos. És ő kezdi el mondani. Én mindig hagyom, hogy a másik gondolkodjon. Tulajdonképpen magától jön rá, hogy ez is fáj, meg az is, azt sem tudtam megbocsátani, meg ezt se, és akkor át szoktuk beszélni, hogy van-e arra esély, hogy egyáltalán javítsuk ezt a kapcsolatot. Van-e közös értékrend.

Mert tényleg van, amikor annyira eltérő az értékrend, csak volt egy nagy szerelem, vagy egy olyan élethelyzet, amikor éppen tudtunk egymásnak adni. Igazából ő maga jön rá. Én azt mondom, hogy minden párkapcsolatot érdemes megőrizni, amit lehet, azt javítsuk, aztán van egy pont, amikor ő maga érzi, hogy ezek olyan nagy fájdalmak, hogy nem tud ebben tovább lépni. Ez egy folyamat, ami nem elvágólag történik.

SZK: Babavállalásról beszélgetünk, ami két ember közös ügye. Mennyire jellemző az, hogy csak a nő megy el hozzád oldásra, vagy az, hogy esetleg a férfi is vele tart?

HA: Hála istennek, most már van ilyen tendencia, hogy a férfi is eljön. Bár azért a férfiak nyilván ebben nem annyira hisznek. De hála istennek több olyan párral találkoztam, amikor a férfi is eljött, hiszen az is fontos, hogy ő hogy éli meg az apaságot. Például lehet egy olyan félelme, hogy hogyan fogja eltartani a családját. Emiatt ez egy közös félelemgóc mind a két emberben. És ha ezt a férfiben oldjuk, akkor ez nagyon szépen oldódik mind a kettőjükben. De azért mégis többnyire a nők azok, akik előbb fordulnak segítségért.

SZK: Vannak olyan élethelyzetek, amik adottak. Például felhoztad múltkor az anyós-meny viszonyt. Van olyan, hogy a pár együtt él valamelyik szülővel. Itt az együttélésből adódóan lehetnek apróbb-nagyobb feszültségek. Tud-e abban segíteni a kineziológia, hogy bár az adott élethelyzet nem megváltoztatható, de mégis jobban érezzék magukat, ráhangolódjanak jobban a babavállalásra, kevésbé stresszesen éljék meg a napjaikat?

HA: Jó is, hogy ezt felhoztad. Ez nagyon fontos, hiszen vannak helyzetek, amelyekben két választásunk van: hogy harcolunk-e, vagy elfogadjuk. A kineziológia segíthet ebben az elfogadásban. Eleve a viszonyt oldhatja. Nyilván azért az együttélésből származnak konfliktusok. Főleg ha nagyon kötődnek – ugye a fiús anyukák egy picit mindig jobban kötődnek a gyerekhez – és emiatt lehet probléma az anyós-meny viszonyban. Élhetőbbek lesznek a viszonyok, konkrétabbá tudjuk tenni a határokat, tehát könnyebben ki tudják mondani akár a nem-et is adott esetben. Nem mondom, hogy száz százalékban lehet változtatni rajta, de nagyon sokat oldható a kineziológiával. Eleve ugye máshogy fog önmagához is viszonyulni, magabiztosabb lesz, az önbizalma is nagyobb lesz, jobban együttérzővé válik a másik fél iránt, emiatt másmilyen lesz a kommunikáció meg az elfogadás.

SZK: Elhangzott a nőiesség témaköre. Ennek kapcsán milyen tartalmak jönnek elő? Mi az, ami problémát okoz a nőiesség felvállalásában, megélésében?

HA: Igen, ez is egy fontos téma. Hát az egyik a kamaszkor. Maga az, ahogy felnősz, az iskolás kor. Hogy hogyan viszonyulsz a saját lányságodhoz. Hiszen az még ugye akkor a lányságod. Milyen viszonyod van az osztálytársaiddal, a fiúkkal főleg. Itt van az első havi vérzés, amin nagyon sokszor negatív élmény van, vagy az első szexuális élmény, ami meghatározhatja a bizalmi témákat egy férfival. Nem is gondoljuk, de nagyon nagy hatása lehet. Ezek ilyen nagyon kardinális pontok. Illetve hogy az első kapcsolatainkban hogyan viselkedtek velünk. Mennyire értékeltek minket. Ezek később lenyomatként itt vannak, és emiatt az énképünk változik. Nem gondoljuk, hogy szerethetőek vagyunk, vagy esetleg azt gondoljuk, hogy túl sokat kell adni, hogy a másik szeressen. És sajnos ezek az első 18 év alatt így befutnak az életünkbe.

SZK: Szokták-e azt kérdezni, amikor jönnek hozzád, illetve tudsz-e előre erre választ adni, hogy mégis hányszor kell jönnöm, hány oldásra van szükség, mennyi idő múlva fog jönni a baba?

HA: Ez egy nehéz téma. Bár azt hiszem, hogy a pszichológus sem tudja előre megmondani. Ugye ez mégiscsak Isten dolga, hogy mikor jön a gyermek, bár mi mindent megtehetünk, hogy ezt elősegítsük. Általában azt szoktam mondani, hogy a kineziológiában egy-egy témában 3-5 alkalom mindenképpen kell.

Az első három alkalom az, amiben kiderül, hogy milyen témákkal függ össze a gyerekvárás. Néha egészen más, mint amit gondolnánk előre. Körülbelül akkor lehet látni, hogy hány oldásra lesz szükség. Mondjuk egy szülővel való viszony az nyilván picit nehezebb. Azért egy pár hónapot rá kell áldozni.

Ha minden klappol, a párkapcsolat is, akkor lehet, hogy időben nem kész. Volt már olyan eset, amikor oldottam valakinek, aki nagyon akart babát, nagyon görcsösen, és a negyedik-ötödik oldás körül mondta, hogy igazából még nem is akar gyereket, hanem szeretne világot látni, és külföldre menni tanulni. De hát ezt ő nem látta előre, de ott dolgozott benne, és kiderült, menet közben. Meg költöztek is, munkahelyet is váltott, volt egy csomó minden, ezek kiderülnek az első három alkalommal, hogy lehet, hogy valamit előbb meg kell oldania, hogy ő kész legyen, és minden kész legyen az életében. Tehát azért érdemes az első három alkalmat végigcsinálni, és utána úgyis átbeszéljük. Az is ki szokott derülni, hogy ha most az életszakasza nem megfelelő. Többnyire azok azért vannak, mert a munkában szeretnénk egy nagyobb váltást, és nyilván ez nem megy egyik napról a másikra.

SZK: Én nagyon gyakran találkozom azzal, és lehet, hogy ez nálad is előfordul, hogy pont azért nem jön össze a baba, mert babát tervezve „odaragasztja” magát a nő egy munkahelyre, ahol nagyon nem szeret dolgozni, nagyon nem szeret bemenni. Szívesen váltana, de nem mer, mert nem tudja, hogy mikor lesz várandós, és nem mer elmozdulni. És pont ez a görcsös ottmaradás az, ami akadályként működik, és sokszor egy munkahelyváltással jön a baba. Találkoztál te is ilyennel?

HA: Igen, igen én is, már csak azért is, mert a görcs nagyon erős. Kicsit nehezebben tud megfoganni a baba, amikor minden izmunk görcsös. És igen maga az számít, hogy valami változik. Olyan mintha a tudatában, a gondolkodásában is változna, mert valami sikerül. Maga ez a sikerélmény is sokat segít, és elengedi azt a nagy görcsösséget. Én azt tapasztaltam egyébként – gondolom te is – hogy utána valahogy az anyagiak is megoldódnak, hiába fél előre az ember.

SZK: Akkor összességében azt elmondhatjuk ugye Andi, hogy mind a kineziológia, mind a pszichológia – ami ugye az én asztalom – a múlt tartalmaival dolgozik. Ugyan más módszerrel – a kineziológia a testi kontaktusok, az izomtesztelésen alapul – de sokszor ugyanazokkal a problémákkal találkozunk?

HA: Igen. Mind a kettőnek megvan a maga helye. Mind a kettő nagyon fontos, csak más-más oldalról közelít.

Pszichológus, kineziológus, coach. Nehéz eligazodni a különböző kifejezések között, kihez is forduljunk.

A pszichológus egyetemet végzett szakember, aki a test és a lélek összhangjának helyreállítását gyógyszerek nélkül, pszichoterápiás módszerek használatával éri el.

A kineziológus alternatív gyógyító, aki izomtesztek, valamint speciális egyensúlyi és koordinációs technika segítségével oldja az ember távol-keleti megközelítés szerinti energiarendszerében levő blokádokat, kiegyensúlyozatlanságokat.

A sikeres feltétele, hogy komoly problémával mindig tapasztalattal rendelkező szakembert válassz, aki tisztában van a segítés szabályaival.