Rédai Dorottyával, a Labrisz Egyesület tagjával, gender és oktatáskutatóval, a Meseország mindenkié című mesekönyv projekt koordinátorával beszélgettem a nemrég megjelent könyv kapcsán. Amikor időpontot egyeztettünk, még nem sejtettük, hogy ez az apró mesekönyv ekkora felbolydulást fog okozni.

Magyarországon eddig még nem született magyar nyelven olyan gyűjtemény, amelyben a főszereplők direkt valamilyen szempontból megkülönböztetett csoportokhoz tartozók lennének. Azt látjuk, hogy ellenségesség és kirekesztés van jelen a mai magyar társadalomban. Fontos lenne a gyerekekkel már korán elkezdeni beszélgetni erről a témáról, hogy ne úgy nőjenek fel, hogy lehet bárkit bántani, utálni, és hogy mindenki rossz, aki nem olyan, mint ő. Mivel mi többek között oktatással és irodalommal foglalkozunk, adta magát, hogy jó lenne egy mesekönyv, a megkülönböztetés fajtáinak tágabb keretet adva.

Nálunk európai szinten is nagyon alacsony azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy ők már találkoztak melegekkel, miközben arányaiban nézve ugyanannyi meleg van nálunk is, mint bármely más európai országban. Magyarországon a melegek között nagy a rejtőzködés. Nagyon sok meleg fél attól, hogy mi fog történni, ha előbújik: mi lesz a családjával, elfogadják-e a munkahelyén, az iskolában, stb. Ezért sok olyan ember, akinek vannak a környezetében melegek, nem tud róluk.

Azt mondják a gyakorló pedagógusok és gyermekpszichológusok, hogy kisgyermekkorban még nincsenek jelen a megkülönböztető, kirekesztő érzések, ill. ha mégis, akkor azt valahonnan tanulják: a családból, pedagógusoktól, a médiából, ill. a normatív klisékből, amelyek rögzítik, hogy pl. a királylány ilyen, a királyfi olyan. A királylány magatehetetlen, segítségre szorul, akit a királyfi megment. Így kerek a világ. Egy idő után, ha a gyerek nagyon sok ilyen klisét lát, akkor elkönyveli, hogy ez a norma, és aki ebbe nem fér bele, az fura. A kicsik nem akadnak fenn azon, hogy három füle van egy nyúlnak, vagy hogy valaki férfi, és mégis férjhez megy.

Szerencsére nagy generációs változások vannak. Nekünk, a Melegség és megismerés program miatt elsősorban középiskolásokkal vannak tapasztalataink. 10 évvel ezelőtt, ha nem is szándékosan, de sokkal tudatlanabb, homofóbabb kérdéseket tettek fel a diákok. Ma már jóval több az ismeretük, nyitottabbak, elfogadóbbak. Sajnos nem jutunk el olyan iskolákba, ahol ez igazán nagy probléma lehet, mert oda nem hívnak minket. De azért azt látjuk, hogy ha lassan is, de változik a hozzáállás az LMBTQ témához.

Nagyon fontos volt számunkra, hogy azoknak a gyerekeknek is kínáljunk meséket, akik olyanok, mint a könyv főszereplői, akik nagyon ritkán kapnak hangot. Szerettük volna, ha lennének olyan mesék, melyekkel ezek a gyerekek is tudnak azonosulni. Ebben a könyvben látnak maguk előtt egy-egy ilyen hőst, aki a végén győz, vagy boldog lesz, amivel azt szeretnénk üzenni, hogy ők is teljesen rendben vannak, ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak, mint mindenki.

Talán könnyebben meg tud szólítani egy mai gyereket, ha modern környezetbe helyezzük a történetet. Nem minden szerző élt ezzel a lehetőséggel, de volt, aki áttette a történetet mai társadalmi közegbe. Ennek azért lehet jelentősége, mert így jobban értelmezhető a gyerekek számára, miről is szól az adott történet. Persze az is jó, ha elképzelt, vagy régi környezetben játszódik, mert az a fantáziájukat fejleszti.

Ami Meseország meséire általánosan érvényes, az az elfogadás, a szeretet. A kirekesztett hős minden történetben győz, ill. megértjük a történetét. Pl. az egyik Jancsi és Juliska feldolgozás arról szól, hogy a boszorkány nem alapból egy gonosz némber: neki is van egy élettörténete. A mese által meg lehet érteni, hogy ő miért lett olyan, amilyen. Fontos, hogy komplexebben közelítsük meg az embereket, hogy megpróbáljuk megérteni, miért viselkednek úgy, ahogy, és ne bélyegezzük meg őket rögtön.

Mostanában jellemző a közgondolkodásra, hogy sokan mindent nagyon leegyszerűsítenek, próbálnak fekete-fehérként beállítani. De a világ nem fekete-fehér, hanem nagyon összetett.

Szerintem okosabbak, empatikusabbak lesznek felnőtt korukban azok a gyerekek, akik már megértették azt, hogy bele kell nézni abba, mi miért van, és nem csak úgy rásütni, hogy jó, vagy rossz.

A világ sokszínűségének témája nem igazán van jelen a mai magyar oktatásban. Ismerünk azonban pedagógusokat, akik kimondottan foglalkoznak ezzel. Vannak iskolák, ahol ennek már hagyománya van, szerveznek foglalkozásokat, napokat, ahol hangsúlyt kapnak ezek a témák. Az oktatáspolitika jelenleg nem erre halad. Sem a tantervekben, sem az állami tankönyvekben nem jelenik meg a sokféleség.

Azért érdemes a gyerekekkel ezekről a témákról beszélgetni, hogy lássák, milyen sokszínű a világ, a látókörük táguljon. Előfordulhat, hogy egy gyerek, aki eddig lenézte valamelyik osztálytársát, az másnap szóba áll vele. Az egymás közötti kapcsolataiknak is jót tehet.

Az volt az alapelképzelés, hogy a kötetben szerepeljenek amatőr és profi szerzők is. Megdöbbentően sok mesetervet kaptunk a pályázatra, amit kezdő vagy kevésbé ismert szerzőknek írtunk ki. Szakmai szempontok szerint válogattunk ki ezek közül nyolcat. Úgy gondoltuk, legyen még 4-5 olyan profi szerzőtől mese, akik szívesen írnának a kötetbe. De sokkal több írónak tetszett a könyv ötlete, így került be végül 9 mese hivatásos íróktól.

Akik szerint a könyv szexuális felvilágosítás LMBTQ témában, azok biztosan nem olvasták. Abból indulnak ki, hogy ha a Labrisz Leszbikus Egyesület adta ki ezt a könyvet, akkor az csak erről szólhat. Beskatulyáztak minket, miközben ezekben a mesékben pont annyira jelenik meg a szexualitás, mint bármely más mesében. Illetve ha a magyar népmesékre gondolunk, egyes történetekben sokkal erőteljesebb a szexualitás megjelenése, még ha szimbolikus formában is. Nem való egy gyerekkönyvbe a nyílt, felnőtt értelemben vett szexualitás, így nincs is benne. A gyerekeknek is megvan a maguk szexualitása, csak a felnőttek sok esetben ezt nem tudják az ő szintjükön kezelni.

A könyvvel nem az volt a célunk, hogy politikai botránykeltés alapja legyen. Az LMBTQ identitású szereplőket tartalmazó meséket kiragadták, a többi mese pedig – szándékunkkal épp ellenkezőleg – méltatlanul kevés figyelmet kap.

Az irodalmi és pedagógiai megközelítésű kritikák megírása több időt vesz igénybe, azokhoz el kell olvasni a könyvet. Épp tegnap kaptunk Boldizsár Ildikótól, széles körben elismert meseszakértőtől, mesepedagógustól, egy rendkívül pozitív kritikát, aminek nagyon örültünk, hiszen ez egy valódi szakmai visszajelzés. Szerinte vegyes a könyv színvonala, de ez belefér, ahogy minden antológiának változatos a színvonala. Azt is mondta, hogy a kötet talán kicsivel idősebb gyerekeknek való, némelyik mese nyelvezetének komplexitása, ill. terjedelme miatt. Ezt elismerjük. Eredetileg kisgyerekeknek, 4-8 éveseknek szerettünk volna mesekönyvet szerkeszteni, azonban abszolút szabadságot adtunk a szerzőknek. Ők írtak valamilyen mesét, amit mi nem akartunk fiatalabb korosztályra “lebutítani”. Irodalmi, és nyelvi szempontból egy kicsit beleszóltunk, de nem határoztuk meg sem a témát, sem pedig azt, hogy milyen legyen. Már látjuk, hogy talán inkább 8-12 éveseknek ideális a könyv, de szinte bármelyik mese elmesélhető kisebb gyerekeknek is egyszerűbb nyelvezettel, rövidebben, hogy ők is tudjanak foglalkozni a témával. Ez egy alapanyag, amit pedagógiailag is lehet használni.

Szülőktől, pedagógusoktól már sok pozitív visszajelzést kaptunk. Az Átriumba tervezett gyerekeknek történő felolvasás kapcsán megismerhettük volna az ő reakcióikat is, de a szervezők az utolsó pillanatban lemondták, hogy gyerekek is jelen lehessenek. Jól tették, hiszen megrémítette volna a kicsiket a szélsőséges tüntetők kiabálása, ami azért is durva, mert ők azok, akik azt harsogják, hogy meg kell védeni tőlünk a gyerekeket. Ha egy gyermeket artikulálatlanul üvöltő emberek tüntetésének tesznek ki, akkor az sokkal rémisztőbb, mint pl. egy mese a Jégkirályról.

Több országból érdeklődtek már kiadók és fordítók a könyv iránt, és jelenleg tárgyalunk egy szakértővel, aki magyar szerzők könyveit viszi ki a nemzetközi piacra és keres külföldi könyvkiadókat. Angol fordítással kapcsolatos megkeresést is kaptunk, annak ellenére, hogy sok hasonló angol nyelvű könyv létezik már.

Egyre több külföldi újság és híroldal kíváncsi a mesekönyvre és a körülötte lévő politikai konfliktusokra. Még egy malajziai napilapban is hírt adtak rólunk, miután a miniszterelnök is beállt “az LMBTQ emberek ártanak a gyerekeknek” témájú diskurzusba, támogatva ezzel a szélsőségesek megnyilvánulásait. Az, hogy egy államfő ilyen homofób módon nyilatkozik, akkora horderejű, hogy a következő napokban ez számos helyen megjelent. Adtunk interjút a világszerte népszerű angol Time magazinnak, a Guardian-nak, a Reuters-nek, a LeMonde-nak, az AFP-nek, és a megkeresések egyre folytatódnak. Nem gondoltuk, hogy ilyen nagyra fog nőni ez az ügy.

A mesekönyv folytatását illetően nem voltak terveink, de ha ez tényleg egyfajta mozgalommá, pedagógiai és kulturális üggyé válik, akkor érdemes vele foglalkozni. Sok ember rengeteg munkáját igényli egy ilyen mesekönyv összeállítása. Meg kell várni, hogy hosszú távon milyen hatással bír, milyenek a visszajelzések, van-e igény második kötetre, sorozatra, lesz-e ebből esetleg egy meseátíró mozgalom. Bármi előfordulhat, hiszen most váratlanabbnál váratlanabb dolgok történnek a könyv kapcsán.

Hangoskönyv biztosan lesz: színészek fognak felolvasni egy-egy mesét, amit a YouTube-on lehet majd meghallgatni, ill. az e-könyv kiadásáról is tárgyalunk.

Többek között egy pécsi civil szervezet, Az Emberség Erejével Alapítvány keresett meg bennünket, hogy van egy ötletük, miszerint egy könyvbemutatójuk alkalmával, a Meseország kapcsán egy szerepjátékhoz hasonló játékot játszanának gyerekekkel. Lehet, hogy ezen a könyvbemutatón ismerhetjük meg először a gyerekek reakcióit a meséket illetően.

A mesékhez az Emberi Jogi Nevelők Hálózatának (EJHA) három pedagógusa foglalkozásterveket készített. Szeretnénk felvenni a kapcsolatot pl. roma és más hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó, valamint örökbefogadó szervezetekkel, akiknek könyveket akarunk adományozni, és szeretnénk velük további foglalkozásterveken közösen dolgozni, az adott témákban.

Nekünk a pedagógiai munka lenne igazán fontos. Ha a nagy “média cirkusz” véget ér, akkor az érdemi munkára is jut idő. Jó lenne, ha a kötettel pedagógusok is tudnának dolgozni.

A könyv villámgyorsan szimbólummá vált, a címe pedig szlogenné: Meseország mindenkié. Mindenki a magáénak érezheti. Van egy nagyon erős üzenete, ami úgy tűnik, hogy rendkívül jól átment. A címválasztás ebből a szempontból nagyon jó sikerült. Sokat vitatkoztunk rajta, mivel eredetileg ez egy munkacím volt.

Ha valóban pedagógiai, és szülői munka fog a könyvhöz kapcsolódni, akkor azt mondom, valami elindult. De legalább megbolygattuk a “gyűlölködő, ellenséges, mindenkit utálunk, aki nem olyan, mint mi” közgondolkodást, ami nagyon elterjedt mostanában. Meglátjuk, mekkora változást hoz a projekt. Reméljük, hogy lesznek hosszabb távú hatásai is, mint pl. amikor beledobsz egy követ a vízbe, és annak következtében hullámok keletkeznek.

Azok is támogatnak minket, akik eleve hasonlóan gondolkodnak, mint mi, de korábban esetleg nem foglalkoztak mesekönyvekkel vagy az LMBTQ közösséggel. Lehet, hogy nem vették volna meg a Meseországot, ha nem kap ilyen támadásokat. Talán sokan megvásárolják egyfajta szolidaritásból, lázadásból is. Ezeket az embereket arra inspirálhatja az ügy, hogy ők is bátran hozzanak létre változást, dobjanak be ők is egy követ a vízbe. El tudom képzelni, hogy sok mindenkit megihlet majd, amit létrehoztunk: hogy meg lehet csinálni, lehet másképp. Ha sokan követ dobnak a vízbe, akkor nagyon hullámzani fog majd az a víz. Nem terveztük, hogy megváltjuk a világot, de már most nagyobb hatása van, mint amire számítottunk. 

A politikai botránykeltéssel kapcsolatban pedig remélem, végre kiderül, hogy az nem működik, hogy állandóan ellenségeket gyártanak, mert akkor lassan az ellenség lesz többségben.

*Horváth Noémi Rebeka: Picur Panna nagy kalandja