Pszichológus vs. barátok
Gyakran felmerülő kérdés az ismerőseim körében, hogy ha valakinek vannak barátai, miért pazarolja a pénzét pszichológusra? Hiszen a pszichológus sem csinál mást, „csak” meghallgat. Amit egy barát ingyen is megtesz. Ehhez hozzácsapják még pikírt megjegyzésként, hogy „a pszichológus úgysem fogja senki helyett megoldani a problémáit”. Ez így is van. Ennek ellenére is megvan a pszichológus szakma létjogosultsága. Nézzük meg miért, és miben tud segíteni – másképp, mint egy barát.
Pszichológus vs. baráti beszélgetés
Ha kívülről nézzük a szituációt, valóban nincs sok különbség, hiszen itt is, ott is beszélgetésről van szó. Amiben más, az a pszichológus hozzáállása, és az, hogy a beszélgetés az előbbi esetben irányított.
Annak idején a személyiség lélektan tanárnőm az empátia témakörénél úgy határozta meg a különbséget, hogy ha beleesel egy gödörbe, a legjobb barátnőd utánad ugrik, és együtt fogtok sírni a gödör mélyén. Míg a pszichológusnak úgy kell empatikusnak lennie, hogy közben fent marad a gödör szélén, mert akkor le tud nyújtani neked egy botot, amelynek a segítségével kimászhatsz.
A pszichológus nemcsak meghallgat, hanem a találkozások során munka folyik, amelynek a keretében minden azért történik, hogy a problémádban előre lépj, jobb lelkiállapotba kerülj.
Természetesen a barátunk is szeretne segíteni, de nem rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amelyeket egy pszichológus hosszú évek egyetemi tanulmányai során elsajátított, és amelyekkel célzottan tud támogatni a stresszhelyzetekkel való megbirkózásban, a problémáid megoldásában.
„Marc Darcy, aki úgy szeret engem, ahogy vagyok.”
Nem véletlenül idézek a Bridget Jones-ból. Egész életünkben arra vágyunk, hogy úgy szeressenek, amilyenek vagyunk, mint Bridget-et Marc Darcy. Nemcsak a párkapcsolatainkban vágyunk erre. Ez a vágy már kicsi korunkban megjelenik bennünk.
Amikor azt kívánjuk, hogy az anyánk ne hasonlítgasson többé a szomszéd Julikához, aki kitűnő tanuló, vagy ne beszéljen elismerően a munkatársa fiáról, aki az iskola mellett még karate bajnokságokat is nyer. Nem akarjuk azt érezni, hogy mi kevesebbek vagyunk annak a szemében, akit mi a legjobban szeretünk, és akinek a figyelmére, szeretetére a legjobban áhítozunk.
Arra vágyunk, hogy az anyánk, majd később a párunk szemében a legfontosabbak legyünk, akit minden körülmények között szeret, minden hibánk ellenére.
Hogyan kapcsolódik ez a pszichológus vs. barát témaköréhez? A pszichológus olyannak fogad el, amilyen vagy, akármit mesélj is magadról. Nem kritizál, nem váltasz ki belőle negatív érzelmi reakciókat, míg egy barát vagy egy családtag nem feltétlenül tudja kontrollálni az érzelmi reakcióit bizonyos témák esetén.
Amiről nehéz beszélni
Egyes témák annyira intimek, vagy épp fájóak, hogy a barátainkkal vagy a családtagjainkkal nehezen megoszthatóak. Egyrészt lehet, hogy épp hozzájuk kapcsolódnak fájdalmas tapasztalataink, amelyekkel meg szeretnénk birkózni, másrészt lehet, hogy az adott téma belőlük elutasítást váltana ki, és nem szívesen hallgatják meg.
A pszichológus azonban mindent meghallgat, és mindig mindenben melletted áll és támogat.
Támogatás vagy irányítás?
A pszichológus a közhiedelemmel ellentétben nem tanácsokat osztogat, hanem rávezet téged, hogy megtaláld a saját megoldásodat. Ezzel ellentétben a barátok vagy családtagok gyakran hajlamosak eldönteni, hogy neked mi a jó, és igyekeznek az általuk jónak gondolt irányba terelni téged.
Itt egy picit elválik egymástól a családtag és barát hozzáállása, ugyanis míg a barát nemegyszer inkább egyetért veled mindenben, nehogy megbántson az ellenkező véleményével és megharagudj rá, a családtagok épp ellenkezőleg: sokszor nyíltan a tudtodra adják a rosszallásukat egy-egy téma esetén. Pl. ez a fiú nem hozzád való, miért alszik veled a gyereked még mindig egy szobában, nehogy ott hagyd a munkahelyedet, a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság.
Ezek az ő gondolataik, az ő megoldásaik, amelyek az ő életútjukon és élettapasztalataikon, illetve szokásaikon alapulnak. A régi időkben az emberek egy életet lehúztak egy munkahelyen. A szülőknek, nagyszülőknek furcsa és ijesztő a mai hozzáállás, mely szerint 3-5 évente érdemes munkahelyet váltani. A felmenőink általában azt tartanák fontosnak, hogy legyen egy biztos munkahelyed, szakmai és anyagi fejlődés nélkül, ahol eljutsz a nyugdíjig. Miközben a mai felgyorsult világban a karrierépítés és az anyagi előrejutás egyik fontos lépése, hogy tudjunk váltani.
Titoktartás
Vannak nehéz témák, mint a szexuális abúzus, családon belüli bántalmazás, alkoholista, vagy pszichésen beteg szülő a családban, amelyeket az ember általában szégyell, és emiatt nehéz erről bárkinek is beszélni.
Ha mégis képesek vagyunk – sokszor hosszú évek, vagy évtizedek elmúltával – megnyílni ezekről a minket azóta is nyomasztó, az önértékelésünket romboló titkokról, akkor szeretnénk, ha ezek nem lennének később pletyka tárgyai a baráti körben.
A pszichológusnál ilyen nem fordulhat elő, hiszen köti a titoktartási kötelezettség. Nála minden titkod biztonságban van.
Nincs kölcsönösség
A barátaid szeretnek, és fontosak nekik a problémáid. De a sajátjaik is. Ezért hajlamosak arra, hogy a beszélgetés fonalát áttereljék a saját problémáikra, amelyeket ugyanolyan fontosnak éreznek, és amelyek szintén megoldásra várnak. „Nahát, képzeld, nálunk is pont ugyanez van! A Pisti és mindig ezt csinálja, hogy… teljesen kikészít vele. Mit kellene szerinted csinálnom?”
Egy szakemberrel való beszélgetés során mindig a te problémáid, gondjaid lesznek a fókuszban. Nem kalandozik el a figyelme, nem hívják közben telefonon, nem pillant rá a telefonjára, hogy elolvasson egy fontosnak érzett chat-üzenetet.
Nem fog sürgetni, meghallgat mindent, amit ezekkel kapcsolatban el szeretnél mesélni, és folyamatosan odafigyel ezalatt rád.
„Ismerd meg önmagad!”
Javasolta Szókratész, és ebben a pszichológus kiváló segítség. Áss le a lelked mélyére, találd meg a mozgatórugóidat és a gátjaidat az életed alakulásában. Ezáltal javulni fognak a családi, baráti kapcsolataid, akár megtalálhatod a társadat, és – ahogy ezt hosszú évek óta tapasztalom a szakmámban – még a régóta áhított baba is megérkezhet.
Néha a sérüléseink pont a családi és baráti kapcsolatainkból fakadnak, és éveken át tartó gátlásokat és feszültségeket okozhatnak bennünk. Érdemes ezeket letenni.
„Ha megértesz egy kérdést, abban már félig benne van a válasz.”
Szintén Szókratész örökérvényű gondolatával zárnám ezt a cikket. A pszichológus eszköze nem a tanácsadás, a befolyásolás, hanem inkább a megfelelő kérdések feltevése, amelyek segítségével fejlődni tudsz, és megtalálod a saját válaszaidat.
A barátok, a családunk szeretetteljes jelenléte az életünkben nagyon fontos, váltsághelyzetben ők jelentik számunkra a kapaszkodót. Ez semmivel sem pótolható.
De ha mégis épp a gödör alján éreznénk magunkat, ne szégyelljünk kapaszkodót kérni egy szakembertől. Mert minél több segítő kéz nyúl utánunk, annál nagyobb az esélyünk kijutni a gödörből.
Egy ideális társadalomban a betegségek megelőzése, és a lelki jól-létünk érdekében mindenkinek érdemes lenne életében egyszer megtapasztalnia, milyen egy segítő foglalkozású szakember segítségével végigmenni egy ilyen önismereti folyamaton.