Szeretem a csendet. Egy csöppnyi csend balzsam a léleknek, megnyugvás az elmének. A csend sima vizű, néma tó: belenézve megláthatjuk igaz valónkat, valódi vágyainkat. A csendben ott vagyunk mi magunk – tisztán, Isten teljességében tükröződve.

Óriási a minket körülvevő zaj, és naivan azt hihetjük, könnyen ki tudjuk vonni magunkat hatása alól, de vajon tényleg így van ez? A mindennapos információdömping alattomos drogként hat ránk, és talán éppen ezért meglehetősen nehéz leszoknunk róla. Mi sem bizonyítja jobban, mint amikor megpróbálunk csöndben maradni, de képtelenek vagyunk kikapcsolni az elménket, és egymást kergetik az újabb és újabb gondolatok. Ha belső egyensúlyra törekszünk, meg kell keresnünk a módját annak, hogyan iktassunk be zajmentes időszakokat az életünkbe. Ez a fajta csend nem csak a fizikális és virtuális egyedüllétet, a környezet nesztelenségét és a beszéd hiányát jelenti, hanem teljes holisztikus lényünk -testünk, elménk és érzelmeink – csendességét. Nem megy magától, idő és rendszeres gyakorlás kell hozzá. Meg kell tanulni teljességgel befelé fordulni, felhagyni a pótcselekvésekkel, elzárni a gondolatcsapot, ezután következhet csak a szív igazi szótlansága. Ez már egy nagyon szabad állapot, és meggyőződésem, hogy mélyen önmagunkkal és Istennel találkozni csak ebben az állapotban, a lélek csendjében lehet. Szembesülni önvalónkkal a csöndben áldás, enélkül csak sodródunk a felszínen.

Hihetetlen erő lakozik ebben a mély csöndben. A lélek a csenden keresztül szól hozzánk, kristálytisztán, félreérthetetlenül tükröződik vissza benne igazi arcunk. Ilyenkor megállhatunk egy pillanatra, és megvizsgálhatjuk: milyen ez az arc, és tetszik-e nekünk? Ahogy arra a kérdésre is kendőzetlenül nézhetünk rá, hol tartunk, merre haladunk, vajon jó irányba megy az életünk, jó úton járunk? A lélek csendjében látjuk meg ezt igazán tisztán, és csak ebben a makulátlan állapotban tudjuk kellőképpen meghallani és megfogalmazni azt, hogy miért vagyunk itt a földön, mire is vágyunk valójában. Mi az, amitől létezésünk valóban egyedi, és pótolhatatlan, mit szeretnénk létrehozni, teremteni az életünkben, az életünkkel? Amíg magunk sem tudjuk mivégre vagyunk itt, mit akarunk, nem fog láthatóvá válni ebben a fizikai valóságban.

Számomra a nagy dolgok csöndben teljesednek be. Mikor az elme és a szív is megnyugszik, érezhetően elsimul az ego és lecsillapodnak az érzelmek, megérkezünk abba a belső szentélybe, ahol a csönd igazsága lakozik. Meglátni létünk célját, azt, amiért megszülettünk -, s a forrást, amiből táplálkozunk: önmagában felér egy győzelemmel. A magunkba tekintés bátorságáért és a temérdek erőfeszítésért gazdagon megjutalmaz az élet: megajándékoz mindazzal, amire ráleltünk a csönd mélyében. A csönd feltétele annak, hogy megváltozzunk. A csönd az alapja annak, hogy változtassunk. A csönd a teremtés bölcsője.

Te mit látsz csended tükrében?

Rácz Barbara Életvezetési- és Egészség Coach