Kékes Réka- Hogyan alkosd újra gyönyörteli önmagad?
A Szuperhősök a valóságban című rovat szeptemberi számában a Kékes Rékával, szomato-szexuális fejlesztővel folytatott interjú harmadik részét olvashatjátok.
Mindezidáig beszélgettünk a gyönyör valódi, szomatikus átéléséről, a szexuális mintáinkról, ill. vágyaink elfojtásának káros hatásairól.
A cikkből megtudhatjátok, hogyan függ össze a vágykészségünk azzal, hogy mennyire érezzük magunkat kívánatosnak, és többek között fény derül a nők egymás közti rivalizálásának gyökerére is.
Milyen jelentősége van szóhasználatunkban a szexualitást, gyönyörszerveinket kifejező szavak megválasztásának?
Úgy érzem, az, ahogy használjuk ezeket a szavakat, egyfajta rejtett tartalommal bír. Fontos arra figyelnünk, hogy mit teremtünk meg általuk, hiszen rengeteg frusztráció és ítélet lengi körbe ezen fogalmakat. Legfőképp a fasz, a pina és a baszás kifejezéshez társul erőteljes vulgarizáló jelentéstartalom, holott egykor ezek is teljesen természetes módon értelmezett szavak voltak.
Az is szembetűnő, amikor apuciként, anyuciként beszélünk a partnerünkről, vagy kis kukikácskaként a férfi nemi szervről. Ilyenkor érdemes tudatosítanunk, hogy milyen szégyen húzódik meg mögötte, illetve hogy hova is helyezzük magunkat egy párkapcsolatban. Szülőként definiáljuk-e magunkat, vagy valódi, egyenrangú szexuális-erotikus társként a szülői feladatok mellett. Tegyük fel a kérdést, hogy ezen szavak mögött mely ítéleteink, negatív vagy degradáló elképzeléseink húzódnak meg, melyekkel korlátozzuk ill. semmissé tesszük a bennünk szunnyadó életenergiát, teremtő energiát!
Néhány évvel ezelőtt írtam egy könyvet, ami hamarosan megjelenik magyar és angol nyelven. Nagyon izgalmas folyamat volt keresztülmenni azon, hogy hogyan lehet megteremteni új kifejezéseket. Érzékeltem, hogy a leggyakrabban használt szavainkhoz annyi minősítés és korlátozó gondolat tartozik, hogy érdemesebb új fogalmakat teremteni helyettük. Miért kell például a jóni és a lingam – szanszkrit – szavakat használnunk ahelyett, hogy azt mondanánk, pina és farok? Miért kell befátyolozni, beburkolni, széppé tenni? Azt gondoltam, itt valami nem stimmel. Nagyon szeretem a gyönyörközpont, gyönyörszerv, szexuális gyönyörszerv, medencei gyönyörrész kifejezéseket használni, mert leveszi végre ezekről a megnevezésekről a sablonszerű megítélést, túlnagyítást vagy lekicsinyítést. Azonban mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy mi az a kifejezés, ami számára ítéletmentes, nincs gondolati séma rajta, és szabadon tudja használni.
Miért kell széppé tennünk a pina, a fasz és a baszás kifejezéseket?
Volt néhány hónapja egy poszt ebben a témában a közösségi oldalamon, ahol egy erotikus masszőr az egyik hozzászólásában kifejtette, hogy számára ezek a kifejezések csúnyák, és nem ért azzal egyet, hogy én használom őket. Ezt én nem így látom. Nem csúnyák, csak vulgárissá tették őket az emberek, de attól még ugyanaz a jelentésük, ami. S hogy ki, milyennek érzékeli őket, az a saját maga által hozzáadott jelentés tartalomtól, ill. megítéléstől függ.
Van-e összefüggés a libidó és aközött, hogy mennyire ÉREZZÜK magunkat szexinek, kívánatosnak, függetlenül a testi adottságainktól?
A libidó helyett jobban szeretem a vágy, vágytér, vágytest, erotikus tér kifejezéseket, mert sokkal jobban lefedik a tényleges testi élményt, hogy belülről mennyire indul meg a bizsergés. Talán ez a legjobb megközelítése annak, hogy hogyan állunk a szexualitáshoz. Szerintem a libidó is csak egy mérce, ami azt sugallja, mintha kötelező lenne magas libidóval rendelkezni, ill. azt mérni, összehasonlítani. Számomra a szex magánemberként és szakemberként is a minőségről, a szabadságról szól, amit ennek megfelelően nincs értelme méregetni.
És igen, nagyon sok köze van a két fogalomnak egymáshoz, amennyiben az érzet valóban testi állapotként, átélésként jelenik meg. Napi szinten adok gyakorlatokat a klienseimnek ahhoz, hogy hogyan nyissák meg a vágyteret a testükben, függetlenül attól, hogy hogyan értékelik magukat a tükörben. Nagyon erőteljes hatás érhető el általa. Szoktam látni, hogy akiknek olyan gyönyörgyakorlatokat adok, melyeken keresztül elkezdik felszabadítani testükben a bizsergető, vibráló, orgazmikus állapotokat, azok egy ponton túl el is felejtik a kinézetükhöz kapcsolódó ítéleteiket, és élvezik testük felszabadulását. A kisugárzásuk megváltozása miatt pedig a környezetük is nagyon gyorsan észleli az átalakulást.
Pont nemrég beszélgettem a lányommal ezzel a témával összefüggésben. Arról mesélt, hogy igazából azért nincsenek valóban mély barátnői kapcsolatai, mert nem szereti látni, ahogy a nők versengenek egymással. Elmondta, hogy van ugyan egy barátnője, akit nagyon szeret, de rendkívül nehéz a kapcsolatuk, mert érzi a rivalizálást a lány részéről. Pedig épp azért választotta őt barátnőjéül, mert nagyon-nagyon szép – modellkedik, ügynökségek fotózzák – és emiatt azt gondolta, hogy nem lesznek vetélytársak. Mégis, amikor bemennek egy szórakozóhelyre, a pasik állandóan a lányommal akarnak kikezdeni, mert olyan erős az erotikus kisugárzása, hogy általa a szépség háttérbe szorul. Azt hiszem, ez a példa tökéletesen megmutatja, hogy a szépség csak addig jó, amíg rá nem ébredünk arra, hogy valójában energiára és felszabadult jelenlétre vágyunk.
Szerinted honnan ered a nők igen gyakori versengése?
Azáltal, hogy nem felszabadultan, gyönyörben élünk a testünkben, a vágykészségünk is alacsony. Ha nem érezzük gyönyörben a testünket, akkor nem érezzük magunkat szexinek. Ha nem érezzük magunkat szexinek, akkor úgy érezzük, hogy nincs hatalmunk a szexualitásunk felett. Rivalizálni fogunk, mert mások alá rendeljük magunkat.
A nők azért versengenek egymással, mert alárendeltnek érzik magukat a többiekkel szemben. Azok a nők, akik gyönyörben, gyönyörteltségben élnek és tudatosak a vágyterük fenntartásában, élvezik egymás társaságát, hiszen folyamatosan gerjesztik ezt az energiát egymás közt. Az, hogy vannak olyan nők az életükben, akik a bennük jelen lévő gyönyörre emlékeztetik őket, számukra egy adomány.
Egy szép női mozdulat az én gyönyörteremet is mozgatja, nem vesz el belőle. De ha bennem nincs, és valakiben kicsit több van, vagy azt feltételezem, hogy több van, akkor abban a pillanatban féltékeny leszek rá, hiszen gyengébbnek érzem magam, így veszélyeztetetté válik a “túlélésem”.
Milyen hatással lehet a párkapcsolatokban a partner kizárólagos birtoklása iránti vágy a szexuális vágyra?
Nem hiszek a monogámiában. Azt látom, hogy alapvetően azért kínlódnak a párok, mert csak a protokollra, a rutinra, a szokásokra építik a szexualitásukat, és így végül megszűnik köztük a vonzalom. Létrejön egyfajta birtoklás, a kizárólagosság élménye – te az enyém, én a tied – és ezáltal kialakul egy különlegesnek mondott érzés, ami azonban a valóság megtapasztalása során szép lassan szertefoszlik. Mert végül energetikailag rájövünk, hogy amit korábban kivételesnek hittünk, az nem is annyira kivételes. Hiszen itt is fejben történik minden: ha ő a feleségem, akkor ő különleges számomra, ezért sokkal jobban fogom értékelni. Ebből nyerek valamiféle energiát, és én is különlegessé válok a különlegessé tett kapcsolat által. Ez azonban nem a két test közötti energiaáramlás, kommunikáció, hanem egy fejben lezajló, önigazolást elősegítő hazugság.
Ha vissza tudunk menni oda, hogy valódi vonzalomból, és az abból megszülető gyönyörből legyünk jelen a kapcsolatban – legyen az egy monoamor (egyszerelmű-szerk.), poliamor (többszerelmű-szerk.), vagy bármilyen kapcsolati forma – akkor megfelelően fog működni. Ha mindenki rendelkezik elegendő energiával, akkor senki nem akarja elvenni a másiktól, ill. erre használni a kapcsolatot. Ilyenkor már nem hiányból élünk a kapcsolatban, hanem bőségből, ami egyfajta megosztási attitűddel társul.
Épp a minap voltam egy intim térben, ahol időről-időre barátokkal találkozunk – mélyülünk, énekelünk, érintünk, együtt főzünk, amihez kedvünk van. Ott mondta az egyikőjük, hogy most nagyon vágyik az elköteleződésre. Annyira szépen mesélte, hogy hogyan keres egy olyan lelki kapcsolódást, amiben fel lehet szabadulni! Szoktam mondani, hogy ha a kapcsolatodban önazonosnak érzed magad, és semmit nem teszel másként, mint amit a partnered nélkül tennél, akkor te egy szabad kapcsolatban élsz. A barátnőm viszont rátromfolt erre. Elmondása szerint ő most egy olyan kapcsolódást keres, ahol szabadabbnak érzi magát a kapcsolatban, mint egyedül. Ez nagyon tetszett, imádtam ezt a gondolatát!
Létezik ilyen?
Igen. A gyerekeim apjával éltem ezt meg, aki már akkor is nagyon felszabadult férfiként élt – én viszont még nem voltam tudatában annak, hogy nem vagyok önazonos. Ő világított rá arra, hogy milyen szintű boldogságot élhetek meg. Öntudatlanul ajtót nyitott számomra egy olyan térbe, ahol rádöbbentem önmagamnak egy még felszabadultabb valóságára. Az más kérdés, hogy teljesen függővé váltam tőle, és éveket dolgoztam azon, hogy ezt a gyönyörképességet magamon keresztül fejlesszem ki, és ne a másik által tegyem lehetővé magam számára. Fejlődésünket számtalan módon támogathatja egy kapcsolat, amennyiben jól használjuk a kapcsolati teret. Ha egyedül vagyunk, sokszor nem látunk rá arra, miben korlátozzuk magunkat. Aztán lehet, hogy egyszer csak találkozunk valakivel, aki rámutat, hogy mellette ezerrel tudunk fejlődni, és ezáltal még felszabadultabbá válhatunk.
Hogyan tanulható meg a saját, legbensőbb gyönyörünkhöz való kapcsolódás? Miért van ennek jelentősége?
A klienseimnek azt szoktam mondani, hogy a legelső dolog az, hogy megértsük és tudatosítsuk, mit jelent gyönyörtelinek lenni. A második – mivel ebben valamennyire gyermeki szinten vagyunk, hiszen ami fejleszthető, az egy gyermeki, nyitott állapotban van – hogy megengedjük magunknak, hogy befogadóvá, nyitottá váljunk ahhoz képest, amit eddig csináltunk. Kezdjük el megkérdőjelezni azt, ami eddig volt, és ebből a gyermeki nyitottságból nézelődjünk a világban!
Vegyük észre azokat a minket körülvevő nőket és férfiakat, akiket nagyon szexinek, példaértékűnek, vagy erotikusan magabiztosnak tartunk – ez történhet filmeken vagy baráti körön keresztül – és kezdjük el utánozni őket! Keressünk a világban a szexualitásukban felnőtt férfiakat és nőket, akik már élik ezt! Valaki a testében, a farkában, más a hangjában, a mozdulataiban, a lépésében tudja ezt nagyon jól képviselni. Ha például megfigyeljük, hogy a zöldséges hangja nagyon szexi, akkor próbáljuk meg eljátszani! Színészkedjünk, játsszunk! Ilyenkor a gyermekkori, helytelen mintázatokat írjuk át, és a helyes mintázatokat pótoljuk be. Ugyanazt a kontextust hozzuk létre, de már nem azt várjuk, hogy legyen egy tökéletes “isten apánk”, meg egy “isten anyánk”, aki ezt megmutatja, hanem önállóan szedjük össze magunk számára a hiányzó információt. Aztán lesz egy olyan pont, ahol már nem csak utánzunk, hanem elkezd zsigeri szinten is a létünkké válni, testet ölt a forma, ami a mi saját, eredendő szexisségünk – s így az energia is megérkezik hozzá – ami fantasztikus és elemien rendhagyó élmény.
