A csodák birodalmában én vagyok a Kikelet fénylénye. Mindig is vágytam a télből a nyárba. Dermesztően hat rám a megfagyott világ, a megfagyott érzelmek, mert ettől megreked az ember, nincs menekvés, leáll az élet. Elmegy mellettem az életem.

NEM AKAROK ÉLETTELEN, BOLDOGTALAN LENNI! Kell a változás!

Elindulok, csak elindulok… vagy mégsem?

Először gondolatban… nézegetem a képeket ahol süt a nap és ahol pezseg az élet. Vajon lehetne nekem is ilyen életem?

…aztán felfigyelek a virágok illatára, az élet ízére, észre veszem, hogy az emberek mosolyognak. Csodás az, amikor mosolyognak az emberek. Megérint a változás fuvallata, elkezd a jég olvadni.

Az érzelmek fájdalmasan törnek elő, de nem aggódom, mert tudom, minden rendben van.

A fájdalom és a félelem után kinyílik egy ablak és végre megérezhetem az élet illatát. Csodás ez az érzés.

Valami más történik, mint eddig. Fagyos létem kabátja immáron lekívánkozik rólam, nem lehet örökkön-örökké bundában toporogni az élet bejárata előtt. KITÁROM a SZÍVEM a napsütötte élet boldogsága felé.

Amikor engem látsz magad előtt…

Amikor rám hangolódsz.

Tudd, hogy vége a télnek!

ITT A KIKELET!

Dobd le hát fagyos köntösöd,

és emeld fel a tekinteted a ragyogó napsütötte, virágillattal teli életbe.