A társadalmunk legnagyobb kollektív önámítása az, hogy állami feladat egy olyan iskolarendszer létrehozása, amely majd felkészíti a gyerekeinket a jövőre.

Beszélgetés Ecsédi Istvánnal, a Kiváló Nevelési Kultúráért Alapítvány társalapítójával

Ecsédi István egy nemzetközi cégcsoport vezetője. 2011-ben társalapítóként Prof. Dr. Bagdy Emőkével életre hívták a Kiváló Nevelési Kultúráért Alapítványt (http://www.knka.eu/bemutatkozas/), hogy az segítséget nyújtson oktatási intézményeknek, nemzetközi tapasztalatok átvételére a gyerekek életvezetésének fejlesztésében.

Ecsédi úr, tulajdonképpen mire alapozza ezt a kijelentést?

Napjainkban az iskolák elvesztették a legfőbb tudásforrás státuszukat. A gyerekek bármikor megszerzik az információt más forrásból. Ettől még hatalmas szükségük lenne arra, hogy az iskola felkészítse őket az életre egy gyorsan változó világban, erre viszont a pedagógusok egyre kevésbé képesek. Mindenhol a világban a szülők legfontosabb elvárása az iskolák felé, hogy segítsék a gyerekükben rejlő belső potenciálok felszínre hozását a felnőttkori sikeresség érdekében, és ez lenne a legfontosabb igénye a társadalomnak is a jövő generációjával kapcsolatban.

Ön szerint ez nem történik meg?

Sajnos a legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy ez sok helyen nem sikerül, az iskolába kerülve folyamatosan csökken a gyerekek tanulási vágya, pedig ez a legfontosabb kompetencia a felnőttkori sikerességhez. Csak képzelje el, mi lesz a legfontosabb kompetenciája annak a korosztálynak, akik majd a jövőben olyan szakmákban fognak dolgozni, amik ma még nem is ismertek? A legfontosabb feladat a tanulási vágy megőrzése lenne. De ez még nem minden. A gyerekeknek – korosztálytól függően – 3-12%-a küzd depresszióval vagy különböző szorongásokkal. 25% retteg a teljesítménykényszertől. Ez nem lett sajnos jobb a Covid alatt sem, sőt, valójában drasztikusan rosszabbodott.

Miért gondolja úgy, hogy ez egy kollektív önámítás?

Mert a szülők többsége azt gondolja, ez az iskola feladata. Mert a sok éves propaganda azt sugallja, hogy az állam feladata biztosítani az iskolai nevelést. Az állami iskolákban is, a szülők sok esetben hajlandóak jelentős pénzeket fizetni angol, informatikai és egyéb oktatásokra, de arra már nem, hogy a gyerekük helyes életvezetési kompetenciákat sajátítson el. A legfontosabb plusz, még ha fontos is, nem az angol vagy az informatika oktatása, hanem azoknak a gondolkodás- és viselkedésformáknak az elsajátíttatása a gyerekekkel, amelyek eredményeképpen mind magán-, mind közösségi életükben boldog és eredményes felnőttekké válhatnak, egy gyorsan és kiszámíthatatlan irányba változó világban. Amennyiben ezek a kompetenciák, szokások beépülnének a gyerekek mindennapjaiba, akkor a jelenleg oly sok pénzen megvásárolt angol, informatikai stb. kompetenciákat is könnyedén sajátítanák el. Persze ezt sok intézményvezető (iskolaigazgató) érzi, tudja, de igazi változást kevesen mernek felvállalni. Energiájukat felemészti a mindennapi sürgős teendők hada, sőt, legtöbbször szemérmesen már nem is mernek plusz pénzt kérni a szülőktől a jobb nevelési módszerekre, hiszen annyi mindenre kérnek és ezt elvileg az állam biztosítja INGYEN.

Tud azért mondani kivételeket? Minden iskola ilyen, vagy van azért a szülőknek lehetősége az iskolaválasztásban?

Természetesen nem minden iskola ilyen. Vannak nagyon jó iskolai programok. Nagyon sok iskola vezetése erőn felül is dolgozik és képes kiváló kultúrákat kialakítani. Ezenkívül, egyre nagyobb számban viszik a szülők gyerekeiket alapítványi iskolákba is. Sajnos ezek költsége többnyire havi 50 ezer forint felett van. Ezért ez nem minden szülőnek megengedhető. A trend mégis az, hogy ezen iskolák száma rohamosan növekszik. Ez ellenben kevés. Jelenleg csak általános iskolából 4000-nél több van Magyarországon. Az alapítványi iskolák száma pedig alig több mint 100.

Az Önök alapítványa magyar iskolakutatásokat is folytat. És úgy tudom, sok ország nemzetközi kutatásait is tanulmányozzák az iskolákban folyó mentálpedagógiai programok esetében. Miket kellene fejlesztenie egy mai iskolának?

A legnagyobb erőpróba kétségkívül a tanulók felkészítése kell, hogy legyen a XXI. század kihívásaira. A gazdaságban a versenyhelyzet egyre fokozódik, az új információ mennyisége évente megduplázódik, az információ terjedésének sebessége pedig exponenciálisan növekszik. Pedagógusok, szülők és üzletemberek egybehangzó véleménye szerint idejétmúlt az a szemlélet, miszerint az iskolákban elegendő lenne csupán az alaptantárgyak és ismeretek elsajátítását támogatni. Ahhoz, hogy a diákok valóban sikeresek lehessenek életük során, szükségük van jellembeli érettségre, életvezetési és interperszonális kompetenciák elsajátítására és kiegyensúlyozott gyakorlására is. Az üzleti élettel és oktatással foglalkozó nemzetközi szakértők így fogalmazták meg a XXI. századi munkavállalókkal szemben támasztott jövőbeni igényeket:

• tisztesség
• jó kommunikációs készség
• motiváció
• elemzőképesség
• jó munkamorál
• technológiai jártasság
• kapcsolatteremtési készség
• szervezettség
• csapatmunka
• kreativitás

Úgy tudom, az Ön alapítványa folyamatosan veszi fel a kapcsolatot az iskolavezetőkkel és a szülői munkaközösségi elnökökkel, hogy tájékoztatást nyújtsanak a nemzetközi módszerekről. Milyen ennek a fogadtatása?

Sajnos nagyon nehézkes. Ezért is állítom, hogy ez a társadalmunk egyik legnagyobb önbecsapása. 100 iskolavezetőből 5-nél több érdeklődő nincs. Talán „túl elfoglaltak”, talán nem tartják ezt fontosnak, talán sokan meg vannak győződve, hogy ők jól csinálják, talán sokan már kiégtek és nem hisznek abban, hogy ezt lehet máshogyan is csinálni.

És lehet ezt valóban máshogyan jól csinálni? Nem kell ehhez pénz? Hiszen pont Ön mondta, hogy az alapítványi iskolák díja havi 50 ezer forintnál kezdődik.

Igen, lehet szerintem ezt kevés pénzből is jól csinálni. Az általunk ismert tapasztalatok alapján, a Waldorf vagy Montessori iskoláktól eltérően, Magyarországon is több mint 100, a világban már több mint 5000 iskolában van olyan megkezdett mentálpedagógiai program, amely kialakítható és fenntartható akár minimális szülői támogatásból. Ez nem több, mint havonta egy doboz cigaretta vagy egy mozijegy ára. Ezért mondom azt, hogy ez ma már Magyarországon is elérhető lenne minden olyan szülő számára, akinek van bármilyen munkája.

Igen, valóban ez megengedhető lenne akár egy alacsonyabb életszínvonalon élő családban is. Nem csak a gazdag családok gyerekei számára lehetne megoldás. Ellenben valóban jók az ilyen iskolákban az eredmények?

Rengeteg kutatás bizonyítja, hogy az eredmények nagyon jók ezekben az iskolákban, hasonlóak, mint a drága magániskolák eredményei.A sok nemzetközi egyetem mellett van két magyar egyetem is, amely vizsgálta ezeket az iskolákat. Az ELTE és a Pécsi Tudományegyetem. A teljes kutatás itt érhető el, egyelőre angolul: http://eletrevalo7szokas.hu/researchguide.pdf Magyar kutatási eredményeket pedig szintén itt lehet találni: http://www.eletrevalo7szokas.hu/kutatasok.html

A szülőket feltehetően nem a sok grafikon és szám érdekli. Megtenné, hogy kicsit összefoglalja ezeket az eredményeket? Miben lesznek mások ezek a gyerekek?

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek:

• Motiváltabbak lesznek, azonnal látszik, hogy javulnak a tanulmányi- és sporteredményeik. Ez már az első három évben jelentős, akár 30%-os javulás.
• Csökken a depresszióra való hajlamuk. Ez a jelenlegi pandémiás helyzetben kifejezetten fontos cél.
• Könnyebben és eredményesebben tudnak kommunikálni. Teljesen más egy ilyen iskolában a kultúra, mint egy hagyományos iskolában.
• A legfontosabbnak tartom, hogy felelősséget vállalnak saját magukért és a döntéseikért. Ez szerintem a jövő szempontjából a legfontosabb érték, amit adhatunk a gyerekeinknek. Megtanulják, hogy az életükért ők a felelősek.
• Ezek a gyerekek célokat tűznek ki, és megtanulják sikeresen elérni őket. Ma ez sok vezetőnél sincs így, még az üzleti világban sem. Sőt, megtanulnak rugalmasabban állni a változásokhoz, ezért tudnak majd tájékozódni a változó világban is.
• Átalakulnak az interperszonális készségeik is. Kapcsolataikban törekszenek a nyer-nyer szemléletmódra. Megtanulnak igazán odafigyelni egymásra, és együttműködni közös célok érdekében.
• Sokkal eredményesebbek a felvételiknél és a munkaerő-piaci megmérettetésben.

Rendben, ezek az előnyök direktben a szülőket és a gyerekeket érintik, de mik lennének az előnyök az iskolák számára?

Természetesen a kutatások vizsgálják az iskolakultúrát, a pedagógusokat is. A mi alapítványunk 2015 és 2018 között, Fülöp Márta (Magyar Tudományos Akadémia) bevonásával 20 iskolát és 350 pedagógust is vizsgált Magyarországon.

• Általánosságban elmondható, hogy azokban az iskolákban, ahol ezek a programok beépülnek az iskola kultúrájába, ott kialakul egy közös nyelvezet, amely kultúrát teremt az iskolai jövőkép és küldetés kialakításához és megvalósításához.
• Egy jellemfejlesztést elősegítő keretprogramot integrál a már meglévő tananyagba úgy, hogy nem kell eltérni a hagyományos tantervtől.
• Növeli a tanárok sikerélményét, visszaadja a tanárok hivatásukba vetett hitét, ami azért is nagyon fontos, mert egyre nagyobb az iskolák kihívása a jó tanárok megtartásában.
• Mivel javítja a tanulmányi eredményt, ezért csökkenti a stresszt a tanároknál. Nő a gyereklétszám az iskolákban. Ez fontos az iskola finanszírozása miatt.
• A legkönnyebben és számokban is kimutatható eredmény az, hogy a felelősségvállalás miatt csökkennek a magatartási problémák. Ez már az első években is drasztikus. Akár 80%-ban is csökkenhet a fegyelmezések száma.
• Van még egy előny: elkötelezetté teszi a szülőket és a helyi közösséget.

Hogyan működik egy ilyen program? Hogyan lesz ez egy iskolakultúra része?

Igen, a pedagógusképzések nem elégségesek, az igazi eredményekért az iskolai kultúrát, folyamatokat is fejleszteni kell. Akkor lesz sikeres, ha a program átitatja az iskolai kultúrát, Akár 12 éven át az aktuális életkornak megfelelő fejlesztési megoldásokkal és megközelítésekkel tudatosan ivódik be gyerekeink életébe, így első lépésben attitűddé, majd szokássá válik.

Az általunk vizsgált program első része az iskolai kultúra aktív alakítói, a pedagógusok és iskolai dolgozók szemléletének, életvezetésének formálását, ismereteinek és készségeinek bővítését illetve fejlesztését célozza.

Ezt követően a kollektíva az iskolai élet mindennapjaiban adja tovább diákjainak azokat az alapelveket, melyeknek gyakorlása tartósan eredményessé tudja őket tenni magán- és szakmai életükben egyaránt.

Szakmai műhelynapok keretében az iskola munkatársai elsajátítják azt a szemléletmódot, mely a program iskolai bevezetéséhez szükséges, valamint újra fogalmazzák az iskola jövőképét céljait. Az iskola vezetése vezetésmódszertani menedzsment eszközöket kap a fejlesztéshez.

Akkreditált pedagógus képzések keretében történnek a szakmai módszertani képzések. A pedagógusok megismerkednek a rendelkezésükre álló eszközökkel, ötleteket gyűjtenek a programot eredményesen használó intézmények példáiból, valamint akciótervet dolgoznak ki a saját intézményi megvalósításhoz. Az iskolafejlesztési szakértők coaching formájában kísérik, ill. tanácsadást nyújtanak a folyamatban.

Ezen kívül az iskolák számára komplex online rendszerek támogatják a teljes programot, amelyben már a szülők is tanulhatnak. Sőt, az iskola vezetőknek lehetősége van rendszeresen mérni az iskolai kultúra változását is.

Mit ajánl azoknak az iskolaigazgatóknak vagy szülőknek, akik szeretnék jobbá tenni az iskolai kultúrát?

Nagyon szeretnénk, ha minél több iskola lenne nyitott valódi változást előidéző programokra. Minden információt és kutatási anyagot szívesen adunk át. Általában segítünk az iskoláknak a finanszírozási és fenntartási megoldások megkeresésében is. Ez ma már nagyon sokféle lehet. Véleményem szerint ebbe a szülőket is be kell vonni, hiszen Ők az egyik legfontosabb „haszonélvezők”. Én nagyon örülök annak, hogy a „drága” magán iskolák mellett a „szegényebb” szülők széles táborának is lehet jó alternatívát ajánlani.