Szerkesztőségünkbe egy figyelemre méltó könyv érkezett nemrégiben. Azt gondolom, olyan olvasmány, amely létezésünk olyan szegmensének kérdéseit boncolja, melyek napi szinten húsba vágóan változtatják meg életünk minőségét, lelkünk tisztaságát, gondolataink kiegyensúlyozottságát. Alapvető hitelességünk kérdőjeleződhet meg magunkban, a kapcsolódások és nem kapcsolódások komplexitását figyelve a nem ártás szemléletének tükrében.
A könyv: MELANIE JOY, PHD, Hatalomarchia – Az elnyomás pszichológiájának megértésével a társadalmi átalakulás szolgálatában- című műve. A szerző, Melanie Joy PhD, a Harvard Egyetemen végzett pszichológus, nemzetközi előadó, kapcsolati és szervezetfejlesztési coach. Öt, több díjjal kitüntetett könyv szerzője. A massachusettsi Bostoni Egyetem pszichológia- és szociológiaprofesszora volt tizenegy éven át, ahol a privilegizáltság és elnyomás, feminista pszichológia és állatvédelem témákban adott elő. Hat kontinensen, több mint ötven országban tartott előadásokat, munkásságáról a nemzetközi média legjelentősebb fórumain számoltak be. Az erőszakmentes társadalomért végzett munkáját Ahimsa-díjjal tüntették ki, amelyet korábban a dalai láma és Nelson Mandela is megkapott. Dr. Joy a Beyond Carnism jótékonysági szervezet alapító elnöke.
A könyvében így fogalmaz a benne felmerült dilemmákról: „Mélyen megérintettek a társadalmi igazságtalanságok, és megdöbbentett az emberiség diszfunkcionális állapota, amely nemhogy megengedte, de bűnös módon okozta is a világban mindenhol jelenlévő szenvedést. Mi lehet az, töprengtem, ami miatt az emberek elkerülik az atrocitásokat, ahelyett, hogy bátran szembenéznének velük? Hogy lehet, hogy ugyanazok az emberek, akik az utcára mennek tüntetni az emberi jogokért, saját családtagjaikkal rosszul bánnak? Miért van az, hogy akik azt állítják, olyan társadalmat akarnak, amely az együttérzés és az igazságosság értékeire épül, ugyanezen értékek ellen foglalnak állást és cselekszenek?”
A kutatásai során számtalan összefüggésre látott rá: „Világossá vált számomra, hogy a legtöbb esetben, ha az emberek ki is lépnek egy „izmusból”, azonnal belépnek (vagy inkább benne maradnak) egy másikba(n), abban a hitben, hogy már megszabadították magukat mindenféle „izmustól”.
Ugyanezt a jelenséget figyeltem meg az emberi kapcsolódások mindhárom dimenziójában: a csoportos/társadalmi, a személyek közötti és a személyen belüli (az énen belül és felé) szinteken. Az emberek hajlamosak feltételezni, hogy az egyik dimenzióban végbement tudatosulás és átalakulás automatikusan magával hozza a tudatosulást és átalakulást a többi dimenzióban is. Ha az emberek ki is lépnek az elnyomó vagy bántalmazó dinamika egyik dimenziójából, legtöbbször mégis benne rekednek más dinamikákban, amelyekben egyik, vagy mindkét előző jelenség fennáll. Például olyan emberek, akik együttérzőbb és igazságosabb társadalmi irányelvek megvalósításán tevékenykednek, gyakran sértő kifejezéseket használnak azokra, akikkel nem értenek egyet, és ezzel a személyek közötti dimenzióban pontosan azt gyakorolják, ami ellen a társadalmi dimenzióban küzdenek.
Rájöttem, hogy itt az ideje egy olyan elemzésnek, amely felfedi az elnyomás összes formájának és kifejeződésének közös nevezőjét. Mi az a „metarendszer”, amely mintegy befedi az összes elnyomó rendszert, és áthatja az összes kapcsolati dimenziót? Honnan tudjuk, hogy benne vagyunk? Hogyan hat arra, ahogy a világhoz, másokhoz és saját magunkhoz kapcsolódunk? Legfőképpen, mit tehetünk, hogy kilépjünk belőle – vagy talán még pontosabban: megváltoztassuk a hozzá fűződő kapcsolatunkat?”
Hogy mi is az a hatalomarchia, arról így fogalmaz: „Ebben a könyvben rámutatok arra, hogy van egy minden elnyomó rendszeren átívelő hitrendszer, amelyet hatalomarchiának nevezek. A hatalomarchia nem kapcsolati rendszer, amely az erkölcsi érték hierarchiájába vetett azon hit köré szerveződik, ami szerint egyes egyének vagy csoportok erkölcsi szempontból érdemesebbek másoknál, és amely rendszernek szerkezete az igazságtalan hatalmi egyensúlytalanságok fenntartását szolgálja. A hatalomarchia visszatükrözi és megerősíti a kapcsolati diszfunkciót – a nem kapcsolati hatalmi dinamikát, amely sérti az integritást és károsítja a méltóságot.”
Világunkban számtalan módon jelenik meg a hatalomarchia, az elnyomás, már-már művészi szintre emelve. Rombolja a családi életet a családon belüli erőszakkal, a társadalomban megjelenik többek között diktatórikus berendezkedésben, háborúk, népírtások, gyermekbántalmazás, szexizmus, rasszizmus, patriarchális berendezkedés képében. Amint látjuk, sokféle lehet az elnyomás formája és dinamikája kultúránkban.
A könyv megpróbál válaszokat, megoldásokat kínálni az elnyomás szerkezetének bemutatása mellett, és egy, a nem ártás szemléletében működő társadalom víziójának előfutára lenni.
Ajánljuk a könyvet – az írónő szavaival egyetértésben – mindazoknak, „akik életbe vágóan fontos munkát végeznek egy igazságosabb és együttérzőbb világ megteremtésében. Akiket foglalkoztat az elnyomás, és támogatóan viszonyulnak az előremutató társadalmi átalakuláshoz. A könyv azokhoz is szól, akik szeretnék megérteni saját, hatalommal kapcsolatos megtapasztalásaikat azért, hogy javítsanak a saját életükön és kapcsolataikon.”
