Vagyis a trauma megértése és feldolgozási lehetőségei

A trauma jelentését talán érdemes áttekinteni az aktualitásából kifolyólag és annak érdekében, hogy jobban megértsük mások reakcióját, vagy akár saját magunk tudatlan reakcióit. Nem vagyunk túl könnyű helyzetben, mert a szakma e fogalomról alkotott meghatározása is igen eltérő.

Számos különböző definícióval találkozhatunk a pszichológiai szakkönyvekben, amikor a traumáról szeretnénk informálódni.

A sok fogalommeghatározás közül íme egy: 

A trauma egy normális reakció egy abnormális eseményre.

A trauma szót sokáig csak fizikai sérülésekre használták, a XIX. században kezdték a lelki eredetű sérülésekre is érteni. Okai Freud szerint külső hatások, melyek ellen képtelenek vagyunk védekezni, így magatehetetlen állapotba kerülünk és kinek-kinek az idegrendszere másként dolgozza fel ezeket.

A trauma egy a múltban megélt, megrázó esemény, mely túlmutat a mindennapok tapasztalatain, s fenyegeti az egyén testi-lelki egyensúlyát, integritását. (Bóna, 2015).

A traumák lehetnek kollektívak is

Vannak olyan nem várt események, tragédiák, katasztrófák, amelyek sokkal súlyosabb reakciókat váltanak ki az emberekből az egyszerű stresszválasznál, gondoljunk csak a jelenleg Ukrajnában zajló háborúra, ahol emberek halnak meg, veszítik el a szeretteiket, és/vagy kénytelenek hátra hagyni otthonukat, szüleiket, párjukat és más országokba kell menekülniük.

• Hasonlóan jelentkezik más egyéni vagy kollektív traumatikus események hatására is: ilyenek lehetnek a természeti katasztrófák, balesetek, illetve az egyén vagy egy csoport/nép ellen elkövetett erőszakos cselekedetek. Ide sorolható például a szexuális erőszak, de a történelem során megtapasztalt népirtások is (például a holokauszt vagy a ruandai népirtás).
• Ezek olyan traumák, amelyeknek leküzdéséhez nem rendelkezünk megoldókészlettel, hiszen nem találkoztunk még velük korábban, és az egyén vagy egy egész társadalom életét gyökeresen megváltoztatják.

Általában véve, nagyon sok eseményről elmondható, hogy megrázó, vagy, hogy nem hétköznapi.
Így a fogalom meghatározásánál figyelembe kell venni az egyéni különbségeket, de ezzel egyidejűleg kissé ködössé is válik a fogalom.

A traumával foglalkozó szakemberek többsége egyetértést mutat a trauma legfontosabb pszichés tényezőivel kapcsolatban:

• a hétköznapi élethelyzetektől való extrém eltérés, mely meghaladja a mindennapi megküzdőképesség szintjét, erős szenvedéssel jár, vagy mások szenvedésének közvetlen szemtanúi a túlélők
• a megbízható világba vetett hit összeomlása,
• fenyegetettség és kiszolgáltatottság érzése,
• a helyzet irányításának elvesztése, tehetetlenség,
• az én, a társas kapcsolatok és a világ egységességének szétesése.

Azonban kiemelkedően fontos hangsúlyozni, hogy nagyfokú egyéni eltéréseket mutat az, hogy az egyes személyek milyen életeseményt élnek meg traumatikusan. Kutatások több olyan faktort megállapítottak, melyek befolyásolják, hogy egy adott esemény traumatizáló hatású-e vagy sem.
Ilyen tényező az aktuális pszichés állapot, a személy egyéni érzékenysége az adott problémára, korábbi negatív tapasztalatok, társas támogatás megléte vagy, hogy az egyén a személyiségfejlődés mely szakaszában van.

Nem csak a traumatizáció lehetősége mutat nagy egyéni különbségeket, hanem a traumára adott reakciók is.

Két nagy csoportra bonthatók a pszichés trauma által kiváltott hatások: érzelmi-pszichológiai tünetek, illetve fiziológiai-szomatikus tünetek.

Ezek gyakran összefüggenek, hiszen egy a traumára emlékeztető élmény könnyen testi tüneteket válthat ki, illetve egy-egy testérzet is könnyen előidézhet érzelmi-pszichés reakciót, mivel ezek a traumatikus élmény által az elménkben összekapcsolódnak.
Fontos kiemelni, hogy a traumára adott reakció a test és az elme természetes, a túlélést elősegítő válaszai egy extrém, kifejezetten megterhelő eseményre. Ezért, bár a szubjektív megélése a tüneteknek nagyon különböző lehet, a reakciókat nem szerencsés jóra és rosszra kategorizálni.

Lehetséges érzelmi-pszichológiai reakciók rövid- és hosszútávon:

• sokk, tagadás,
• zavartság, koncentrációs nehézség,
• harag, ingerlékenység, hangulati ingadozások,
• szorongás, félelem,
• bűntudat, szégyen, önvád,
• szociális elszigetelődés,
• szomorúság, reménytelenség,
• visszatérő és betolakodó kínzó visszaemlékezések (flashback),
• visszatérő, az eseményre reflektáló, kínzó álmok,
• traumatikus esemény bizonyos aspektusaira való emlékezési képtelenség (disszociatív amnézia),
• környezet és saját maga valószerűségének megváltozott érzete (meglassult idő, kábultság érzés, más perspektívájából látni önmagunkat).

Lehetséges fiziológiai-szomatikus reakciók:

• álmatlanság, rémálmok,
• fáradtság,
• heves szívverés,
• gyengeség,
• izgatottság,
• fájdalmak,
• izomfeszültség
  
  

Amikor mindenképpen erre kell gyanakodnunk:

ha az egyént elárasztják a traumatikus eseménnyel összefüggő nyomasztó emlékek, érzések és gondolatok és ezekre jelentősen be van szűkülve. Ezzel ellentétes ugyan, de szintén előfordul, hogy a traumatizált személy erőfeszítéseket tesz azért, hogy elkerülje a traumával kapcsolatos emlékek, gondolatok, érzések megjelenését, mert elviselhetetlen fájdalmat okoznak számára.

Sokszor fordul elő bűntudat, önvád, nem ritka az irritáltság, a dühkitörések előfordulása sem. Gyakori a szexuális erőszak elszenvedői között, hogy saját magukat vádolják, és minden gondolatukat az tölti ki, mit tehettek volna másképp, mivel tudták volna megakadályozni a történteket.

Ha a jelenlegi háborús helyzetre gondolunk, a menekülteknél szintén megjelenik az önvád és a bűntudat, arra gondolnak, hogy otthagyták a szeretteiket, elmenekültek az események elől, miközben a párjuk, fiuk, apjuk lehet, hogy meghal a harcokban. A menekülés egy ilyen helyzetben teljesen adekvát reakció, viszont érthetőek ezek a fájdalmas érzések.

Jellemző még egyfajta fokozott éberség és készenléti állapot is a traumával kapcsolatban. Mindezeken túl a szorongásos tünetek rendkívül széles palettájával találkozhatunk: elkerülő magatartás, szociális visszahúzódás, remegés, pánikrohamok, állandó aggódás. Szembeötlő a kognitív funkciók romlása, azaz koncentrációs problémák, döntésképtelenség, memóriazavarok jelentkezhetnek. Megfelelő szakmai segítség nélkül a PTSD-ben szenvedők kínzó tüneteik enyhítésére alkoholhoz, illetve drogokhoz nyúlhatnak, de sajnos fennáll az öngyilkosság veszélye is.

Napjainkban egyre több módszer válik közismertté, amikor a traumák terápiájáról van szó. A legfontosabb és leggyakrabban alkalmazott módszerek a következők:

Trauma fókuszú kognitív viselkedésterápia.

EMDR, azaz szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás, mely az agyféltekék működésének stimulációjával segíti a traumatikus emlékek feldolgozását.

Pszichodinamikus terápia

Narratív tanúságtétel terápia.

A Somatic Experiencing egy testi megtapasztaláson alapuló terápia.

Csoportterápia

Pszichoedukáció több terápiás megközelítés része.

A legideálisabb terápiás mód mindig a páciens szükségleteihez igazított.
Számos tényezőtől függ, hogy melyik módszert érdemes használni, úgy, mint a páciens személyisége és élettörténete, a tapasztalt trauma jellege, a tünetek típusa és súlyossága, a traumáról alkotott gondolatok, hiedelmek.

Források:

HVG, Pszichológiamagazin, Traumaközpont, Bóna, A. (2015). A krízis lélektana. In: Gyöngyösiné K. E. & Sz. Makó H. (szerk.): Gyász,
krízis, trauma és a megküzdés lélektana (old.: 123-138.). Pécs: Pro Pannonia Kiadó.