A következő hónapban két mély és az életünket radikálisan átformáló elköteleződéssel járó kapcsolatról fogok mesélni.
Az egyikkel az esküvők világát járjuk körbe a toxikus kapcsolatok fényében.
A másik cikkel pedig az AI szemléletformáló súlyát gondoljuk át a gyerekek szemszögéből

Kellék feleség mérsékelten megroncsolódott állapotban eladó

Te mire kellettél a férjednek?

Nyár – az érzelmektől felfűtött időszak, amikor az esküvői szezon csúcspontján járunk.
Sok – sok boldogító igen repül fel az éterbe és köttetnek az örök hűség szép szavain nyugvó házasságok.

De az ártatlanságot jelképező fehér ruha mit takar – el – a valóságban?

Miben reménykedtél milyen problémát fog „megoldani” az örök hűség fogadalma?
Milyen helyet biztosítottál be magadnak házasságkötésed pillanatában?
Miért döntöttetek valójában az esküvő mellett?
Milyen problémák nőttek hatalmasra az elköteleződést jelentő esküvőre való készülődés közben?
Happy ending vagy valami egészen más – mit jelent valójában az esküvő számodra?

A bárányok hallgatnak! Pedig tudnotok kéne, hogy nem a ti hibátok! cikksorozatom az esküvői szezonra visszatér, hogy az örök hűség nevében elkövetett bántalmazásról meséljen.

Jóban és rosszban – fogadalom a toxikus kapcsolatok fényében.

Hahó ki beszél hozzám odabentről?
AIjajjaj junior

Cipőfűzős cipőt vehetek-e tán magamnak?
Én tudok cipőt kötni, szóval számomra egy szabadon meghozott döntés, hogy milyen fajta cipőt veszek magamnak.
Számomra egy döntési szempont létezik: „Azt a cipőt veszem meg, amelyik megdobogtatja a szívemet, s amelyik iránt megszületik az ellenállhatatlan vágy, hogy magammal vigyem!”

De mi van azokkal az emberekkel, akik nem tudnak cipőt kötni?
Milyen kényszerpályán kell mozogniuk a cipő vásárlás közben?
Döntési szabadságukat nagyon szigorú szempontok szűkítik le egy nagyon szűk mezsgyére és marad egy hatalmas rész, amit a lemondás kényszere nyomorít meg.

Ilyen kiszolgáltatottnak lenni.
Ilyen szabadságunkat megtizedelve életterületünket egy pici térbe beszorítani.

Nem az a kérdés, hogy az AI dinamikusan fog előre törni.
Nem abban van a kétség, hogy az AI terjedése megállíthatatlan-e vagy sem.

A kérdés ott van, hogy az ember tudatos felelősségvállalással saját élete irányítása felett milyen és mekkora teret ad az AI számára!

Felnőttként – ideális esetben – stabilan kialakult gondolkodási- és személyiség struktúrával rendelkezünk és ennek köszönhetően van egy kialakult gondolkodási rendszerünk.

De mi van a gyerekekkel?
Mi van azokkal a fiatalokkal, akik képlékeny személyisége még épülőben van?
Hogy tudnak ők határt szabni a határokat nem ismerő AI számára?

De ki gondolkodik akkor helyettem?
Többségi tulajdonos vagy életed irányítása felett az AI-val szemben?
Miben vagy önellátó és miben rendelkezik helyetted az AI?
Konzerv gondolatok vagy saját tapasztalat – melyikből van a több a te életedben?
Mennyi erőfeszítést teszel, hogy felépítsd a saját világodat?