Van-e középút?

Van-e Középút? Gyakran hangoztatjuk, de mégis mit jelent ez és hogyan lehet ezt megtartani?

„Meg kell tanulnunk az arany középutat mindenben: a túlzásba vitt jóakarat már nem erény, hanem erőszak.”

Buddha a középutat, a mérsékletesség ösvényeként jellemzi, az élvezetek hajszolása, az önmegtagadás, önsanyargatás között. A bölcsesség útjának is nevezik, azonban erről is kettős kép élhet bennünk. Vágyunk erre az állapotra, de azt hisszük maga a kiegyensúlyozottság az egyenlő a változatlansággal, akár unalommal.

A középút vagy egyensúly – a szélsőségektől való tartózkodást jelenti és ezek felismerését -, tehát egy dinamikus állapot. Ez igaz az érzelmi folyamatokra, cselekedetekre, reakciókra, akár bennünk/velünk vagy körülöttünk, a társadalomban zajlanak. Amerre a tömeg megy, nem biztos, hogy a helyes út. A figyelemnek és megfontoltságnak minden helyzetben jelen kell lennie, ismerni vagy megérezni korlátainkat. Sokan nem figyelnek erre, így a saját korlátjukon átzuhanva belekerülnek olyan állapotokba, ahonnét szinte lehetetlen visszajönni. Gondolok itt a súlyosabb szenvedély betegekre, – akár drog, alkohol, szerencsejáték, romboló párkapcsolat függők – vagy olyan adrenalin függőkre, akik állandóan az életüket kockáztatják.

Nyílván többször nekifutunk egészségesebb mederbe terelni magunkat, hiszen vannak kisiklások; azonban ez nem egy bevésett szabály, nem a két végső pont közötti középvonal megtalálását jelenti. A lelkünket is táplálni kell a nyugalommal, meditációval, szeretettel, apróbb örömök észrevételével, akár valamibe vetett hit gyakorlásával. Hit és bizalom nélkül unalmassá válhat minden; kiégés, közöny, langyos víz. Sokan élnek így. Kilengések nélkül, stagnálva egy kettő közötti állapotban, látszólagos harmóniában, viszont fejlődés és önismeret mentesen, falak közé zárva. Ez nem az egyensúly, nem a bölcsesség felé vezető középút.

Ugyanakkor fontos, hogy ne hasonlítgassunk. Senkit senkihez. Még, ha ismerünk is valakit, akkor sem tudhatjuk, hogy Ő mit-hogyan él meg belül, így kéretlen tanácsokat ne osztogassunk. Mindenkinek Önmagának kell tudnia, miben nyilvánulnak meg a szélsőségek és hogyan. Például akad néhány nagyon érzékeny ember, kiknek hatalmas az antennája. Tehát többszörösen éreznek mindent, így a szomorúság, fájdalom, szeretet, öröm is sokkal erősebb. Olyan energiákat is érzékelnek, amiket nagyon sokan nem. Vagyis az Ő középútjuk másoknak lehet, hogy szélsőségesnek tűnik, hiszen az érzelmi amplitúdójuk sokkal intenzívebb, hullámzóbb. Tehát Önmagához mérten kell mindenkinek belőnie megérzéssel, mi is számára a mérsékletesség. Mind az érzelmi kifejeződéssel, táplálkozással, munkával, sportolással, gondolatokkal, hittel. Vannak időszakok, mikor jobban oda kell tenni magunkat, kicsit szélsőséges helyzetbe; ezt viszont tudatosan vállaljuk be, nem pedig időtlenségig. Ma már instant eredményeket ígérő szolgáltatások és termékek vannak tömkelegével, amellyel sokan azt hiszik hirtelen sikeresebbek, gazdagabbak lesznek vagy lelki gondjaik azonnal megoldódnak. Miután több ilyen kört lefutottak, mégis ebben reménykednek és keresgélnek, holott már több évük is ráment. A külső keresgélés, külvilágtól bármiféle elvárás csak bizonytalanságot és félelmet generál. Valódi nyugalmat és biztonságot magunkban kell megtalálni.

A középút nem egy választási lehetőség, hanem belső állapot és erre való szándék. Lehetnek nagyobb döntések, ahol mondjuk 3 megoldási variáció van, de egyik sem lesz a „középső aranyút”. Dönteni kell, le vagy fel, jobbra vagy balra. Itt nincs olyan, hogy középen. Maga az állapot, belső éberség vezet jó/jobb döntésekhez, kiegyensúlyozottabb élethez. Az éberség által megtanulunk kívülállók lenni, megfigyelők lehetünk bármilyen helyzetben anélkül, hogy azonosulnánk velük. A gondok így könnyebben megoldódnak.

Otthoni lecsendesülős gyakorlatnak ajánlom a gyertyaláng figyelését. A jelenlétet, figyelmet odavonzza. Gondolkodás nélkül figyelni a lángot, mozgását, színét, vibrációját. Egyszerű, mégis hatásos.

Röviden összefoglalva, hogyan tudunk középúton lenni: jelenlét megtartása, meditáció, belső figyelem/éberség, kívülállóként tekinteni helyzetekre, szeretetteljes környezet, apróbb örömök, önfegyelem.