Ezt az évet azt gondolom, sok szempontból sem fogjuk elfelejteni. Talán egyikünk sem gondolta még 2019 szilveszterén, hogy a következő év milyen próbák elé fogja állítani elménket és testünket egyaránt. Az emberiség már a pandémia (világjárvány) előtt is egyre elszigetelődöttebben élt. Egyre kevesebb volt a személyes kontaktus, melynek helyét átvette az online tér. Mindenki rohant, sietett és nem szakítottunk időt sem magunkra, sem másokra. Elfelejtettük honnan jöttünk, nem látogattuk vidéken élő szüleinket -mondván rengeteg a dolog. Sietve kaptunk be pár falatot, egyre kevesebb volt az igény a családi vacsorákra, terített asztalnál, beszélgetve. Valahol nem is éreztük azt, hogy ez így rossz lenne. A többség természetesnek vette, hiszen a Világ állandó körforgásban van, változik. Természetes az is, hogy mi magunk is változunk, alkalmazkodunk a környezetünkhöz, a rohanó, ürességgel teli mindennapokhoz. A természetellenes, a természetes része lett.

Ez a rohanó életmód egyre több komoly betegséget okozott az emberiségnek.

2020 előtt a daganatos betegségektől féltünk a leginkább.

Hiszen a többség úgy gondolta, – valószínűleg ezt olvasta leginkább – hogy a szinte teljesen gyógyíthatatlan betegségek körét alkotja. Bár már egyre többen alkalmaztak olyan kiegészítő terápiákat, melyek nagymértékben javították a túlélési esélyeket. A Világ lakosságát talán a tumoros betegségek osztották meg a legjobban… eddig.

Az egyik csoport kizárólagosan a hagyományos orvoslást támogatta, mint kemoterápia, sugárkezelés, műtét. A lélek, érzelmek szerepét elvetették a betegségek hátterében, hiszen eléggé nehezen és bonyolultan értelmezhetőek az ide vágó tanítások. Sokak szerint pedig nem is tudományosak, ezért nincs létalapjuk. A másik csoport azonban mindezt elvetette, és a gyógynövények, a homeopátia, és egyéb alternatív megoldásokban látta a kiutat, valamint úgy vélték, minden betegség mögött lelki probléma húzódik meg. A náthától kezdve a halálos kórokon keresztül. Azonban kialakult egy kisebb tudatos réteg, valahol a két szélsőség között. A buddhizmusban ezt a középút filozófiájának nevezik. Amikor szélsőségektől mentesen igyekszünk élni, gondolkodni és cselekedni. Tehát ez a kisebb tudatos csoport egyre inkább hitte, hogy mind a két csoport nézeteiben vannak jó megoldások. Ezért ötvözni kezdték a gyógymódokat. Van, aki orvosi támogatással és van, aki anélkül. Ez – a vendégeim beszámolói szerint- leginkább az orvos együttműködési készségétől függött. Sok orvos teljesen elutasította az alternatív kiegészítéseket. Az emberek pedig egymásnak estek, ha a gyógymódokról volt szó, mindenki a maga igazában látta az egyedüli megoldást. A rugalmatlanság magasiskolájának lehettünk szem és fültanúi az utóbbi években. Úgy tűnt, az álláspontokat soha nem fogjuk közel hozni egymáshoz.

Az alternatív és a hagyományos nézőpont szétszakítja a Világot.

Itt jegyezném meg kedves olvasó, hogy az „alternatívnak” tartott orvoslás közel 2000 évre tekint vissza, szemben a „hagyományosnak” nevezett orvoslással, amely ennek csupán töredéke. Valahogy tehát mindannyian éreztük, hogy valaminek történnie kell, mert ez az egymás iránt tanúsított rezignáltság és/vagy komoly dühkitörések nem fogják tudni előrébb vinni a Világ helyzetét. Miközben sajnos egyre többen haltak meg vagy daganatos betegségekben, vagy én általam „X-aktás betegség”-nek nevezett problémákban, amikor is nincs felállított diagnózis sem, mivel a protokoll szerint a tünet együttes nem tartozik egyetlen elnevezés alá sem. (egyelőre…)

Aztán megtörtént az, amire egyikünk sem számított valószínűleg. Kihirdették a világjárványt. Először hosszú hetekig ültünk a lakásainkban és hittük, ez csak egy rossz álom. Alig bírtuk kivárni, amíg újra szabadon mozoghattunk, és a bezártság időszaka alatt sok mindent átértékelve, újra birtokba vehettük az utcákat, tereket… szabadon.

Érdekes jelenség, hogy az előbb említett csoportok hogyan élték meg ezt az időszakot. Azok, akik a hagyományos orvoslást tartották az egyetlen megoldásnak egészségügyi problémáikra, azok élték meg talán a legnehezebben. Miért?

A hitrendszer lesz a megoldás most is.

Ha a hited szerint csak egy rajtad kívül álló ember segíthet neked, (legyen ez orvos, vagy egy személy, aki boldoggá tesz majd) akkor érthető, hogy kicsúszik a talaj a lábad alól, mikor nem kapod meg ezt a támogatást. Amikor az orvos nem fogad, amikor igazából abban sem vagy biztos, hogy szeretnél-e elmenni a rendelőbe hozzá, mert esetleg ott még nagyobb veszélynek vagy kitéve, mint a négy fal között. Az elméd azt dúdolja odabent, hogy egyedül maradtál, elvesztél, elárultak, nincs menekvés. Érdekes, hogy ezek az érzelmek eleve a tüdő energetikai körét terhelik. Aki ugyanis ilyen érzelmeket táplál magában hosszasan, az előbb utóbb megtapasztalja a nehézlégzés érzetét. Pánikroham. Mintha ülnének a melleden… Hiszen nincs menekvés, nem mehetsz sehova. A hátba szúrás is – ami lehet fizikai is, de lehet érzelmi, amikor elárul valaki – hátul a tüdő magasságában fáj. Gyakran jönnek az ügyfelek ismeretlen eredetű – azaz orvosilag nem igazolható – hátközépi fájdalmakkal, amikor is kiderül a feltáró beszélgetés alatt, hogy valamilyen hátbatámadást élt meg nem sokkal a fájdalom fellépése előtt. Ugyanakkor a bezártság, az elszigeteltség a pajzsmirigyünk energia rendszerét is vészjóslóan stimulálja. Tulajdonképpen a tünetei nagyon hasonlóak, mert fulladás érzés, nehezített légzés is előfordulhat. Ugyanis ez a szerv is a védelmi zónánk egy része, így abban az esetben, ha veszélyben érezzük magunkat, fenyegetve vagyunk, elkezdi diszharmonikus működését.

Ez tipikusan annak az esete, amikor keressük a választ arra a kvantumfizikai kérdésre, hogy vajon mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás. Tehát sok esetben nem lehetünk benne biztosak, hogy azért érezzük a fojtogató érzést, mert a pajzsmirigyünk megbetegedett, vagy azért mert épp pánikrohamunk van, vagy mert éppen védekezünk valamilyen elnyomás ellen, illetve mert elkaptuk a rettegett vírust.

Az elme azonban egyszerűen csak teszi a dolgát. Bizonyos érzelmekre, bizonyos válaszreakciókat ad. Természetesen ezeket a testünkön fogjuk érzékelni, hiszen ez a fizikai világ síkja, és bár kapunk válaszokat tudati szinten is, még csak kevesen állnak rá készen hogy „meghallják” ezeket a belső válaszokat.

Ezért a testen kivetülés tűnik a leginkább kézzelfogható válasznak, ha a lélek beszélni akar.

Tehát mit is hozott ez a pandémia az emberiségnek?

• Nem szerettük már egymást, arra vágytunk mindenki tűnjön el a pokolba… megkaptuk.
• Egymagunk akartunk lenni egy lakatlan szigeten. Most egyedül lehettünk egy szobában. Egyedül élhetjük meg életünk legnehezebb helyzetét. Megkaptuk.
• Ha kórházba megyünk, nem jöhet velünk senki, nem foghatja a kezünket. Eddig nem is akartuk, hogy hozzánk érjenek. Megkaptuk. 
• Féltünk a gyógyíthatatlan betegségektől, mert szinte örökké akartunk élni, nem hittünk a test öngyógyító képességében csak a külső erőkben. Most pedig megtanulhatjuk, hogy a megoldás nem kívül van. Mert jobb, ha nem kerülünk a kórházba. Ki akar lélegeztető gépen lenni?! Meg kell tanulnunk önmagunkat egészségesen megtartani. Megkaptuk.
• Félelmeink, szorongásaink nehézlégzést, fojtogató érzést okoznak.
• Ki nem mondott gondolataink köhögésben nyilvánulnak meg.
• Lázadásunk az ellen, amit nem akarunk, lázban jelentkezik.
• A reménytelenség érzése, extrém fáradtságot, levertséget okoz bennünk.

Nyilván feltűnik neked is, hogy rengeteg olyan tünet jelenik meg, melyek a járványra is jellemzőek. Nem csak erre a járványra. Minden ún. Influenzaszerű megbetegedésre. Hiszen régóta mondja az alternatív medicina, hogy nincsenek véletlenek.

Influenzát sem kap el mindenki. S aki elkapja, nem mindenki lesz nagyon beteg. De van, aki eddig is és ezután is bele fog halni egy komoly vírusos betegségbe. Ugyanez igaz a jelen helyzetre is.

• Van, aki belázasodik (lázad) és van, aki nem (elfogad).
• Van, aki köhög (mert rengeteg ki nem mondott problémája van) és van, aki nem, vagy csak kevésbé (mert képes kommunikálni az érzéseit)
• Van, aki extrém fáradt lesz (mert ezt a helyzetet borzalomként, teherként éli meg) és van, akiben ott él a boldogság kék madara még akkor is, amikor nehéz a helyzete, így könnyebben átvészeli a helyzetet.
• Van, aki fullad (mert úgy érzi nincs menekülés) és van, aki nem (mert hisz a pozitív jövőben)

Én például 50 év alatt még sosem voltam influenzás. Minek köszönhető? Mi az, ami segíti a testet abban, hogy amikor körülötted sok a betegség, mégis egészséges maradj?

A középút lesz a megoldás.

Test, Lélek & Szellem egysége az egyetlen, ami valódi, tartós megoldást adhat.

• Higgyél a tested öngyógyító képességében, de adj meg hozzá minden szükséges vitamint, ásványi anyagot, minőségi táplálékot is.
• Napi 30 percet sétálj, mert a mozgás tudati szinten azt jelenti, élsz!
• Használd az ősi gyógymódokat, ne csak a tudatod erejével akard a gyógyulást (pl. gyömbér, kamilla, kakukkfű, sós fürdő, szauna)
• Tanulj meg elfogadó lenni. A sorsunk elől nem menekülhetünk el, de megbékélhetünk vele. Hasonlítsd össze a sorsod másokéval. Nem neked a legrosszabb.
• Tanulj meg kommunikálni. Mondj igazat. Ha valamit nem tudsz, maradj csendben. A csendnek gyógyító ereje van.
• Meditálj naponta 30 percet a szeretet erején. Legyen ÉNIDŐ-d.
• Mosolyogj sokat, mert az izmok mosolyra húzása, a tudatban a boldogság frekvenciáját gerjeszti, még akkor is, ha egyébként nincs kedved mosolyogni.
• Naponta legalább 5 percet nevess. A nevetés erősíti az immunrendszert.
• Segítsd másoknak, éreztesd, hogy fontosak számodra. Az érzés, hogy szükség van ránk, évekkel meghosszabbítja az életünket.
• Higgyél abban az orvosban, terapeutában és abban a terápiában, amit alkalmazni fogsz. Mindegy mások mit mondanak. A Te döntésed.
• Ne aggódj. Amit nem tudsz megváltoztatni, azon felesleges aggódnod, amit pedig meg tudsz változtatni, azon ne aggódj, hanem cselekedj.
• Higgyél önmagadban. Tökéletes lény vagy az Univerzum számára.
• SZERESD ÖNMAGAD

Kívánok magunknak nyugalmasabb hónapokat, több megértést és maximális elfogadást.