1, szabad akarat, sors, fenti (hozott)karma, lenti karma és más

Ez egy nagyon átfogó témakör, amelynek legelején szeretném leszögezni, hogy nem mindenkinek feladata ebben az életében spiritualitással foglalkoznia, ezért aki nem nyitott rá, ne erőltessük, ne beszéljünk előtte ilyen témákról, ne javasoljunk se olvasnivalót, se előadást. Az ilyen embert hagyjuk békén, mert csak haragot, agressziót, nagyfokú ellenállást és vitát szítunk vele. Miért nincs ezzel mindenkinek dolga, kérdezheti a kedves olvasó, hiszen már jó ideje a megnyílás korszakában vagyunk? Ennek megértése miatt egy kicsit bele kell nyúlni a karma formáiba, amikről sokan nem írtak, viszont több kérdésre is választ fogunk kapni. Engem mindig foglalkoztatott a szabad akarat, sors és végzet kérdése. Hiszen, ha van sorsunk és végzetszerű állomás az életünkben, akkor miként lehetne szabad akaratunk?

Egyik nem zárja ki a másikat. Mindegyik a fejlődésünk, testet öltésünk célját szolgálja. Néhány éve ezt írtam, melyet az oldalamon is közzé tettem:

„Szabad Akarat
Van és Nincs. Miért? Leginkább a hagyma példájával lehet szemléltetni. Te vagy a középpontja, a belseje. Meddig látsz el? Mennyire vagy tiszta tudatú? Minél nehezebb a karma a tudatlanságból, éretlenségből kifolyólag, annál kevesebb réteg érzékelhető. Aki csak a 2. rétegig lát, annak szabad akarata csak ezen belül tud helyet kapni, ami nagyon lekorlátozott. Mindjárt több mozgástere van annak, aki a 4. rétegig lát. Ez is korlátozott, de mivel a tudatosság nagyobb, több valóságréteget lát át. Aki az utolsó héjnak is tudatában van, ott a szabad akarat kinyilvánítható, szinte szabad a mozgástér, de mivel ez is valami nála nagyobban tartózkodik, még mindig korlátozott. Így tehát teljesen szabad akarattal csak a felébredettek rendelkeznek, kik egyek azzal a térrel, ahol a hagyma is megjelenik. De minden tudatszint megjelenik valami nála nagyobban, tehát ennek kiterjedése határtalan.”

Ezen meglátásom majdnem teljesen jónak bizonyult, leszámítva, hogy nem feltétlenül a tudatlanság határozza meg a szabad akarat terét. Azóta én is fejlődtem és kaptam választ több ehhez hasonló kérdésre.

Nem újdonság, hogy mindenkinek van karmája, ezek mellett családi karma, kollektív karma és nemzet karma is színesíti mindennapjainkat kb.2000 éve. Előtte többnyire csak kollektív karma volt. Ez megint nagy kitérő lenne hogyan és miért. De elég, ha ránézünk a magyar nemzet karmájára. Amióta a „pogány”, természettel harmóniában élő népre ráerőltették a kereszténységet, elveszítve önmagát, önnön természetét, sajnos mélyzuhanásba kerültünk. Ezt a karmalevest kanalazzuk. Itt természetesen nem a színtiszta Krisztustudatról van szó, tehát nem a kereszténységet piszkálom, hanem a dogmákról, szektaszerű agymosásról, erőszakról, ráerőltetésről és háborúkról beszélek, a sokféleséget, a fekete vagy fehér két pólusra cserélve. Egy Krisztustudatú soha nem tett volna ilyet. Erről ajánlom az olvasónak figyelmébe:

A magyarok beavatása című könyvet, ami a valódi származásunkról és a karmánk tisztításáról ír sok-sok ősi gyakorlattal.

Visszakanyarodva az első gondolatmenethez. A hozott, vagyis fenti karma egy fix karma. Lehet nem is tudunk róla vagy rendelkezünk erről néhány információval és igyekszünk tenni ellene, megváltoztatni. Ez a puttony, amit zsigeri szinten érezhetünk, hogy nyomja lelkünket. Sok évembe telt, míg felismertem ez nagyon nehéz, majdnem mozdíthatatlan. Ezt más nagy spirituális tanítók is megerősítették. Elfogadni lehet, együtt kell élni vele, a teljes elfogadással kezd oldódni és mesteri segítséggel. Amit idelent teszünk jelen életünkben, az a lenti karma. Ez is nagyon sok rétegből áll, amint ráláttunk egy rétegre azonnal jön az újabb. Matrjoska baba példázza ezt a legjobban. Itt termelhetünk pozitívet, negatívat, de a teljes elfogadáson kívül semmivel nem tudunk hatni a hozott, Legtisztább Felsőénünk által kapott karmára. Tehát a fenti karma által hozott program végzetszerű, elkerülhetetlen. Az, hogy azért tegyünk jó dolgokat és legyünk kedvesek, mert ezzel pozitív karmát, nyereséget szeretnénk kovácsolni magunknak, inkább visszájára sülhet el, mivel nem valódi tiszta szándék vezérli, hanem önös érdekek. A folyamatos önmunka, tiszta tudat elérésének belső szándéka képes formálni ezt az anyagot. Az olvasás, tanfolyamok, regressziók sorozata nem hoz eredményt kitartó, életen át tartó belső munka nélkül. Mivel az elménk folyamatosan címkéz, eltorzítja a valóságot, így a megszerzett információt, tapasztalatot is könnyen félreértelmezheti, ebbe beleragadva pedig újabb karmát termel. Ezért történhet meg, hogy azt gondoljuk, mennyi mindent tudunk, milyen tudatosan élünk, „király csávók” vagyunk, több év után pedig rájövünk, hogy nem így van, valami félrement. Viszont aki elindul ezen az önismereti úton, elkerülhetetlenül félre fog csúszni néhányszor, amik a letisztulás felé vezető állapotok, avagy spirituális úton lévő buktatók. Itt is vagy rálátunk és kijavítva hibánkat tovább lépünk, vagy beleragadva megakadunk, akár zuhanórepülést is végezhetünk, amiből nem mindenkinek sikerül felállni, mert nincs tudatában saját állapotának, hiszen ahhoz nagyon őszintén szembe kell nézni magunkkal.

Általában a legelső megtévesztés, ami menetközben többször visszatérhet, a spirituális egónak azon folyamata, mikor mindenkinél mindent jobban tud. Ő mindent tud, és ezt hirdeti, kirakatba teszi, fényezi magát, avagy tudását mások előtt, sokszor ráerőltetve véleményét és akaratát másokra. Kommentelget, kijavít másokat, okoskodik bármilyen ezo-spiri-tudatos témában. Ugyanakkor csak a pozitív érzéseket és élményeket hajkurássza. Ha valami negatív, kellemetlen vagy ellenállásba ütközik, azonnali tagadásba és támadásba lendül. Kerüli az ilyen helyzeteket, embereket és ráfogja, hogy lehúzza, alacsony a rezgésszint. Ezt a 2 utóbbit szerencsére nem tapasztaltam meg, mert hamarabb felismertem a folyamatot. A kedvencem az azonnali vetítés és hárítás. Pl. egy ismerősöm folyton csak a hibát kereste bennem, állandóan zaklatott, tanfolyamokra akart elrángatni. Hiába mondtam neki, hogy ezeken már rég túl vagyok, beértek a dolgok és már másképp gondolom, mint ő. Olyan agresszív kirohanással kezelte ezeket, hogy indulatkezelést javasoltam neki. Mire visszatámadott azzal, hogy spiri egóm van, ha azt hiszem, ezen túl vagyok. De a megfázásban is azonnal kereste a spiri okokat, hogy mi a baj velem. Mivel folyton csak a problémát kereste bennem, meg is találta, csak nem vette észre, hogy saját magáról beszél, rám tükrözött mindent. Nem tartott sokáig az ismeretség. Ez a spiri egó nagyon radikális oldala, amiből majdnem lehetetlen kijönni, hiszen neki lehet csak igaza. Ez semmiben nem különb egy átlagembertől, aki még sötétségben tapogatózik, csupán a spirituális vagyok arc magabiztosságot, energiát ad, kitölti az önbizalomhiány által létrejött űrt. Ennél fogva nem ismerek olyan embert, aki ideig-óráig ne tapasztalta volna meg. Sajnos a szomorú tény, hogy sokan évekig, évtizedekig beleragadnak, újabb nemkívánatos karmát termelve. Hiszen a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ebben az állomásban a mottó „Segíteni akarok. Az igazságot mindenkivel meg fogom osztani. Rád ontom fényemet, ha megvakulsz is.” Régen a reiki mesterem azt mondta rám még tizenéves koromban, hogy bunkósbottal akarok alvajárót ébreszteni. Jót mulattunk rajta, de az üzenet átjött.

Adyashanti spirituális függőségnek nevezi ezt. Egy spiri függő pedig pont megegyezik az általam felvázoltakkal is. Szavaival:

„ Épp úgy működik, mint a morfium. És hamarosan olyan állapotba kerülsz, amely nem sokban különbözik egy egyszerű alkoholistáétól- azzal a különbséggel, hogy ő legalább tisztában van a problémájával, hiszen az alkoholizmus kulturálisan nem elfogadott. A spirituális függőségben szenvedő azonban meg van győződve arról, hogy neki nincs problémája, mivel az ő részegsége különbözik minden egyéb részegségtől. Sőt úgy gondolja, az élet értelme épp az, hogy az ember folyamatosan ebben a spirituális részegségben leleddzen.”

Folytatjuk a következő lapszámban.