Az átlagosnál is átlagosabbnak éreztem magam hosszú évekig. Egy szürke kisegérnek, aki nem csak hogy elvész a tömegben, de nagyjából ez is minden vágya… Nem kilógni, nem másnak lenn. Elvegyülni, beolvadni, véletlenül sem különbözni. Mondjuk már az elsős tornasor legnagyobbjaként is, ez nem volt annyira egyszerű feladat, de Kissként azért a név mégiscsak kötelez, így megoldottam végül…

A szürkeség állandósulásához pedig minden támogatást meg is kaptam a környezetemtől. Akárhogy töröm a fejem, nem igen sikerül felidéznem olyan alkalmakat, mikor biztattak, dicsértek volna bármilyen teljesítményemért – akár otthon, akár az iskolában. Bár relatív jó tanuló voltam mindig, ezt nem annyira a szorgalmamnak köszönhettem, mint inkább annak, hogy órán figyelve és jegyzetelve megragadtak bennem a fontos dolgok. Ezt viszont nemhogy tehetségként nem kezelte senki, biztatva, hogy még egy kicsit tegyek hozzá, ami által még jobb eredményeim lehettek volna, hanem inkább szelíd, de annál határozottabb szemrehányást kaptam egy-egy négyest hazaszállítva az ellenőrzőmben: nem ment volna ötösre?

Tehát kábé semmi olyan kiemelkedő sikerélményem nem volt a nagybetűs életbe való kilépésemig, ami ösztönzött volna komolyabb erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy kiaknázzak bármilyen bennem rejlő lehetőséget.

Sodródtam az árral, hagytam történni a dolgokat, éltem a kínálkozó alkalmakkal, de én magam nulla motivációt éreztem arra, hogy proaktívan alakítsam az életemet. Hisz fogalmam sem volt róla, mennyi olyan tehetség rejlik bennem, amelyeket megfelelően használva és fejlesztve BOLDOGulhattam volna…

Számomra akkoriban a tehetség azt jelentette, hogy valaki tanulmányi versenyeket nyer, versenyszerűen sportol, fellépésekre jár, mert szépen játszik valamilyen hangszeren vagy úgy szaval, hogy mindenki tátott szájjal és könnyektől párás tekintettel hallgatja…

Több évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy olyan emberekkel hozzon össze a Gondviselés, akiktől megtudhattam, mennyi mindenben vagyok én magam is tehetséges.

Egy idén év elején indult mentor program kapcsán hozott össze a Gondviselés Szanyi Tímeával és Weitz Tercsivel, akik végtelen szeretettel, megértéssel és elfogadással egyengették az Utamat saját MAGam irányába hosszú hónapokon keresztül, amiért mindkettőjüknek kimondhatatlanul hálás vagyok.

Tercsi az enneagram módszerével mutatta meg számomra, hetesként miért is úgy működöm ahogy. Mi tud ebben jó lenni nekem, illetve ami kevésbé jó, azt hogy vagyok képes saját magam folyamatos megfigyelésével és egyre tudatosabb reagálással finomítani. Miután pedig elfogadtam, felfogtam és megértettem az alapokat, rendszeresen segített korrigálni az aktuális kihívásaim kapcsán adott válaszaimat, hogy mind jobban tudjak BOLDOGulni munkában és magánéletben egyaránt.

Timinek köszönhetem, hogy a program felénél kapott visszajelzései alapján képessé váltam kiengedni az eleinte meglehetősen rozsdásan, de végre már mozduló kézifékemet… Melynek beragasztásával mindaddig igyekeztem tudattalanul sokadik alkalommal is meghiúsítani tudatos énem azon erőfeszítéseit, hogy igazán látványosan legyek képes változ(tat)ni. MAGamon, s ezáltal az életemen és a környezetemen hasonlóan. Olyan volt Ő nekem január és május között, mint egy tűpontos GPS, ami mindig támogatott az újratervezésben és a számomra leghasznosabb Útra való visszatalálásban.

Mindaz, amit a Változz velünk program Mentorai által kaptam tette lehetővé számomra, hogy igazi külső-belső átalakulásban lehessen részem. Olyasmiben, amiért már évtizedek óta dolgoztam, de mindeddig csak szerény részeredményeket voltam képes felmutatni saját MAGam számára. Megismerhettem mi mindenben vagyok tehetséges, s hogy maga a szó jóval többet jelent annál és tágabb fogalomként értelmezhető, mint ahogy az korábban az én szótáramban szerepelt jó ideig.

És hogy miért tartottam fontosnak, hogy Önök is megismerhessék az engem segítőket? Azokat, akik áldozatos munkájának köszönhetően végre tudom és érzem minden porcikámban, hogy már a nekem rendelt Úton járok. Mert olyan, a saját területükön kivételes tehetségekről van szó, akik hivatásukként mások segítését és támogatását tűzték ki célul – élethossziglan. Legyen szó akár a legkülönbözőbb területeken tevékenykedő, de egy-egy változ(tat)ni vágyó és arra készen álló személlyel való együttműködésben összekapcsolható tevékenységekről, úgy mint:

• párkapcsolati coaching
• tanulás módszertan
• személyre szabott étrend
• holisztikus szemléletű wellness tanácsadás
• kreativitás fejlesztő jobb agyféltekés rajztanulás vagy pontozási technika elsajátítása
• szín- és stílustanácsadás és az ehhez kapcsolódó női minőség boldog megélése
• személyi edzés
• vagy motivációs előadások

Az általam a következő hónapok során bemutatott és saját írással is a magazinban megjelenő csodás Hölgyekben és egy parádés Fiatalemberben a különböző hivatások ellenére számos közös vonás fedezhető fel, melyek által helyük van köztünk és az Önök olvasmányai közt. Mindannyian rendületlen kitartással és szívbéli hittel haladnak előre a maguk Útján, szeretetben kapcsolódva mindazokkal, akik megtisztelik Őket a bizalmukkal és nyitott szívvel-elmével fogadják azon újdonságokat, melyek a közös munka során felszínre bukkannak.

Szanyi Timi írását nagy szeretettel ajánlom figyelmükbe az e havi magazin hasábjain, Weitz Tercsi cikkét pedig a következő lapszámban találják meg mindazok, akik úgy érzik eljött az ideje egy új életminőség megtapasztalásának a mindennapjaik során.