Rend bent – rend kint

E havi másik írásomban a magam tapasztalatai alapján az önelfogadás témáját jártam körbe. Aminek a kivitelezése nem lehetett volna sikeres semmiképp, ha nem előzi azt meg egy belső rendrakási folyamat, ami által a külső világom is nagyban rendeződött.

Jó pár éve ahogy közeledik az év vége, érzem, ideje számot vetni a mögöttem álló hónapokkal. Átgondolva, hogy sikerült megvalósítanom mindazt, amit elterveztem az adott időszakra, s vajon mi fér még bele az évbe, mielőtt eldurran a pezsgő szilveszter éjfélkor és átléphetek az új esztendőbe.

Nem volt ez mindig így, hosszú évekig csak sodródtam és éltem napról napra különösebb célok és az elérésükhöz kidolgozott tervek nélkül. Körülvéve csupa hozzám hasonlóan gondolkodó, számomra akkor fontos emberrel, akik által sokáig hagytam magam befolyásolni, ráadásul nem is a legjobb irányban. S bár néha még ennek ellenére is egész szerencsésen alakultak a dolgaim, de valamiről éreztem, hogy végig hiányzik.

Minderre viszont egészen addig nem jöttem rá, amíg egy meglehetősen nagy lépést megtéve egy másik országban nem találtam magamat, megismerve egy egészen másfajta gondolkodást, melynek láthatóan az eredménye is sokkal pozitívabb volt.

Azáltal, hogy el tudtam távolodni abból a helyzetből, ami addig irányította a mindennapjaimat, kaptam egy új nézőpontot s ezáltal megértést arra vonatkozóan, hogyan tudok elkezdeni rendet rakni apró lépésenként haladva.

Ausztriai főnökeim és sok más országból származó kollégám életének részévé válva megismerhettem a korábbitól egészen eltérő nézőpontokat és problémamegoldási lehetőségeket. Eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy hova kerültem és mit is keresek én ott, aztán fokozatosan megértettem, mekkora lehetőséget kaptam.

Hiszen az a bizonyos rend a fejemben és a lelkemben, ami ahhoz szükséges, hogy átlássam az életem és ezáltal jobban értsem a történéseket, akkor kezdett kialakulni, amikor rászántam magam a döntésre, hogy kiszakadva a megszokott kerékvágásból belevágjak valami újdonságba.

Maga a munkám nem sokat változott, de azon kívül gyakorlatilag minden másképp kezdett el működni bennem s ezáltal körülöttem is. Egyre türelmesebbé és megértőbbé tudtam válni, képes voltam elfogadni olyan dolgokat, amik korábban feszültté és akár döntésképtelenné is tettek bizonyos helyzetekben.

Nem állítom, hogy varázsütésre lett egyszerűbb és könnyebb minden, de összességében a korábbinál sokkal jobb és élhetőbb.

Bevallom, az ehhez kapott segítséget néha még sok(k)nak is éreztem, de vitt előre a hitem, a kitartásom és a lelkesedésem.

A hitem abban, hogy a változás jó és értem van.

A kitartásom, ami korábban is átsegített minden nehézségen.

És a lelkesedésem, hogy eljuthatok oda, hogy hamarosan én is segítsek másokat a maguk „rendrakásában”.

Aki pedig ebben az egyik legfőbb motivátorom mostanában, mikor már évek óta újra „hazai pályán” tesztelem az odakint tanultakat, az Forray Niki, az Ünnepek Áruháza alapító tulajdonosa. Egy fantasztikus nő, aki a nulláról épített fel egy hatalmas vállalkozást. Hittel, kitartással és lelkesedéssel. Ahogy én is tervezem.

Köszönöm neki, hogy elfogadta a felkérést, hogy e havi számunkban Önöknek is meséljen arról, hogyan tud az aerodinamikai törvényeket megcáfoló dongóhoz hasonlóan szárnyalni. Folyamatosan fejlődve és gyarapodva. Példát mutatva hitből, kitartásból és lelkesedésből.

Mert ezek birtokában nemcsak hogy rendet tehetünk magunkban és magunk körül, de olyat alkothatunk, amire igazán büszkék lehetünk. Felépítve mindannyian a magunk vállalkozását akár, amiben kiteljesedve BOLDOGulhatunk. Mert ha rend van bent, rend van kint is.