Kékes Réka-Készen állsz arra, hogy felszabadítsd a szexualitásod?
Ha valakit vagy valamit kivételesen szépnek tartunk, arra azt mondjuk, gyönyörű. Mégis, a gyönyör társadalmi megítélése mintha még mindig a kevésbé magasztos dolgok között lenne számon tartva, ill. gyakran félreértelmezett. Hogyan lehetséges ez?
Kékes Réka, szomato-szexuális fejlesztő számomra azért hiteles, mert az eszkort világát túlnőve, önmaga megismerésén keresztül jutott el az egészen mély rétegeket érintő tapasztalatokig, melyek segítségével támogatja a hozzá fordulókat.
A szexuális energia az az életenergia, ami sugárzik, vagy adott esetben nem sugárzik az illetőből. Meglátásom szerint gyakran tűnik a koránál sokkal idősebbnek az, akiben ez el van temetve. Talán nem véletlenül.
Összefoglalnád néhány mondatban, mivel foglalkozik egy szomato-szexuális fejlesztő? Hogyan kell ezt elképzelni?
Ez egy születőben lévő szakma, ami abban különleges és újszerű, hogy tapasztalati útvonalakat mutat és támogatást ad azoknak, akik igénybe veszik. Magyarországon, mint sok más országban, a szexualitás tabuként kezelt terület. Akik ennek ellenére az ehhez kapcsolódó témákkal foglalkoznak, azok leginkább mentális-pszichés vagy érzelmi szinten közelítik meg az ebből fakadó problémákat, konfliktusokat, és szexuális terápiákra szakosodtak. Viszont nagyon kevés az a szakértő, aki nem a szexuális sérülésekkel és betegségekkel foglalkozik, hanem azokkal a hiányokkal, amit a szexuális edukáció és oktatás nem megfelelő, szégyenre, tabukra épülő hozzáállása okozott, és a szexuális fejlesztés hiányából fakadó téves hitrendszerek, dogmák elterjedéséhez vezetett. Jelenleg kevesen vannak azok, akik szakemberként felölelik, népszerűsítik azon nézeteket, melyek valódi és hiteles információhoz juttatják az embereket, ill. akik valóban gyakorlati és testi szinten is dolgoznak a klienseikkel. Akik szomato-szexuális fejlesztőként hisznek abban, hogy nem minden probléma megoldása a terápia, sokkal inkább az edukáció hiányának a megszüntetése, ami tanulással és a készségek fejlesztésével elsajátítható, fejleszthető, korrigálható, és általa a konfliktus megszüntethető.
Ugyanúgy, mint ahogy megtanulunk járni, beszélni, olvasni, táncolni, a szexualitás is fejleszthető, tanítható. De azáltal, hogy tabusítottuk, a szégyen és titok terébe helyeztük ezeket az alapvető készségeinket, nemcsak hogy nem használtuk, hanem egyenesen visszafejlesztettük.
Ha szexualitásról beszélünk, akkor mindannyian a szexre, pinára, farokra, a nemi szervekre gondolunk. Pedig a szexualitás egy teljes testi és energetikai folyamat. Annyira lekondicionálták a testünket a szüleink, tanáraink, valamint a társadalom, hogy az nem is jut eszünkbe, hogy a váll simogatásával, a fül érintésével is lehetne gyönyört, orgazmust megélni. Már születésünktől fogva folyamatosan kontroll alatt tartanak minket tudattalanul és jó szándékból, morális megfontolásból. Így létrejött egyfajta sérült megközelítés és hitrendszer, amelyen keresztül elkezdték levágni rólunk az erotikus megnyilvánulásainkat, vágyainkat, felszabadult önkifejezésünket.
Viszont attól a pillanattól kezdve, amikor fel mered hatalmazni magad, és engedélyt tudsz adni a saját életenergiádra, mint kreatív, teremtő életenergiára, a teljes testedben felszabadult, életteli, orgazmikus jelenlétre, veszélyessé válsz azok számára, akik ehhez nem tudnak hozzáférni. Ily módon kívülálló leszel, mert a társadalomnak az a célja, hogy olyan embereket “gyártson le”, akik irányíthatóak. Mint ahogy a bezárt és kondíciók, szokások közé szorult szülők is elég nehezen tudják “elviselni” a mozgó, járó, önmaguk tudatát megélő gyerekeket, hiszen azok kevésbé szabályozhatóak.
A szexuális fejlesztés alapja, hogy újratanuljuk azokat a dolgokat, amiket lehasítottunk magunkról, megtagadtunk, elfelejtettünk. Megadja azokat az eszközöket és kereteket, melyeken keresztül újra hozzá tudunk férni szexuális potenciálunkhoz. Ez persze egy folyamat, hiszen évtizedek rossz beidegződéseit nem lehet egy pillanat alatt eltüntetni és semmissé tenni. A korlátaink felismerése, tudatosítása és annak megváltoztatására való hajlandóságunk visz minket tovább abban, hogy a jövőre nézve felszabadultakká, szégyentelenekké váljunk.
Csecsemőként még természetes módon élvezzük a testünkben lévő jelenlétet, annak minden megnyilvánulásával. Miért változik ez meg felnőttkorra?
Azt is mondhatnám, hogy ez a természetes kibontakozás nemcsak gyerekként, hanem már a magzati fejlődéskor is elakadhat, hiszen a gyermek az anyuka hasában abban az energetikai és érzelmi „felhőben” él, amit a szülő átél. Ha az édesanya félelemmel, szégyennel telített, akkor lehet, hogy ilyen jellegű energiatestet fog a gyermek is felépíteni, és ezt fogja természetesnek tartani, annak ellenére, hogy nem érzi magát jól benne. Már a születés előtt is nagyon sok információt átvehetünk, melyeket később kezdünk el működtetni. Sokszor ezért is nehéz feltárni a sérült, traumatikus részeket, mert nem tudunk hozzáférni, nem tudjuk őket beazonosítani, hiszen nem a mieink.
Lehetséges, hogy a petesejten keresztül ez akár a nagymamáig is visszanyúlhat?
A kvantumfizika arról beszél, hogy megannyi tudati vagy információs mező létezik, amibe úgymond bekötjük magunkat, és ilyenkor ez táplál minket. Milliónyi olyan hatás ér bennünket, aminek nem vagyunk tudatában. Ugyanez történik a gyermekkel is, aki egyszerűen csak részese ennek, lemásolja, amit érzékel. Igen, hatással lehet rá a nagyszülő, vagy egy kollektív információ is, például, hogy milyen a magyar szexuális viselkedés, melyet tudattalanul beépítünk, énképpé és viselkedéssé alakítunk.
Milyen a magyar szexuális viselkedés?
Nem készítettem statisztikákat. (nevet) Arról tudok beszámolni, amit magánemberként és szexuális fejlesztőként tapasztaltam. Persze ez egy szűk szelet, mivel azokkal találkozom, akik már tudatosították magukban, hogy elakadtak, ez zavarja őket, és szeretnének a végére járni, valamint fejleszteni magukat. Nem tudok azokról beszélni, akiknek rendben van a szexualitása, vagy nincs rendben, de még nem jutottak el oda, hogy ezt felismerjék. Hiszen gyakran nem is tudnak róla, mert társadalmilag olyan elképzelések vannak a szexualitásról, ami nem feltétlenül támogató a párkapcsolatokra nézve.
Sokszor már a gyökerek szintjén egyfajta zavar áll fenn, mivel a társadalom megköveteli és támogatja a monogám kapcsolati viselkedésmintát, közben meg mindaz, amit elvárnak a párok szexualitásától, miszerint az örökéletű és termékeny legyen, az nem kivitelezhető egy merev és elvárásokra épülő kapcsolati sémában. Így nem csoda, hogy a házasságok nagy része megreked egy ponton és megszokássá válik. Ha csak megnézzük, hogy ma Magyarországon minden 10. párnak nem lehet gyereke, akkor ez már azt mutatja, hogy valami félrement.
Amit a legerőteljesebben tapasztalok, az az, hogy nagyon nagy elvárás helyeződik mind a nők, mind pedig a férfiak részéről a párkapcsolatokra, s ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy mereven, kontrollból akarnak szeretkezni, illetve megfigyelhető az orgazmusorientáltság negatív, feszítő jelensége is. Ami azt jelenti, hogy a párok nem a jelenlétre, a gyönyörre, az együttlét könnyedségére építenek, hanem sokkal inkább arra, hogy eljussanak a csúcspontra, és ezzel bizonyítsák szexualitásuk hitelességét egymás felé. Ha van előjáték vagy egy hosszabb szeretkezés, az is inkább az elme elhatározásából indul ki, hogy ki kell elégítenem a partnerem, és nem vágyból, valódi kapcsolódási igényből, intimitásból. Pedig lehet, hogy valamikor jól esne egy rövidebb, könnyen elmélyülő szex, máskor meg egy érintéssel teli, 3-4 órán keresztül tartó ölelés. Sajnos gyakran sémákra építjük a szexünket, amellyel meg tudjuk erősíteni, hogy igen, a mi kapcsolatunk működik, mert működik a szexünk, még ha emögött nincs is energia és valós vágy.
Mi a különbség aközött, hogy valaki fejből szexel vagy szomatikus szinten éli át a gyönyört?
Számomra a fejből szexelés fogalma azt jelenti, hogy vannak elképzeléseink arról, hogyan kellene ezt jól csinálni, mik azok a támpontok, melyek alapján be tudjuk bizonyítani, hogy jól szexelünk. Ilyen például az orgazmusaink száma, a farkunk mérete, az időmennyiség – hogy nagyon sok időt szentelünk rá, vagy pont hogy nagyon keveset, mert akkor vagyunk nagyon potenciálisak, ha két perc alatt meg tudjuk dugni a partnerünket. Milliónyi formája van önmagunk és a partnerünk átverésének.
Az is lehet, hogy képzeletből építjük fel a szexünket, a szexuális magabiztosságunkat és megéléseinket. Például elképzelünk olyan dolgokat, amiket soha nem tennénk meg testi szinten, de azáltal, hogy fantáziálunk róla, azt hisszük, hogy engedélyezzük a vágyainkat, melyek meg is valósulnak. Pedig dehogy! Hiszen a valóság szintjén nem is mernénk egy olyan szituációba kerülni, mert nem tudnánk hogyan kezeljük a fellépő félelmünket, hogyan szabályozzuk az ebből ránk ömlő stresszhelyzetet. Mondjuk vágyunk három pasira, a való életben azonban nem mernénk ebbe beleengedni magunkat, mert úgy éreznénk, hogy nem tudjuk kezelni a szituációt.
Fejből szexelés mindaz, amikor azon gondolkodunk, hogy valamit kellene, szabad-e, valamint az is, amikor a belső vágyunkat elkezdjük kinagyítani, különlegessé tenni. Vagy amikor ellenkezőleg viselkedünk, és elkezdjük azokat összezsugorítani, semmissé tenni. Ilyenkor kitalációink és nem az átérzés, az átélés minősége jelenik meg és határoz meg minket.
Ezzel szemben, amikor a testünkből szexelünk, akkor azt valóban az érzékelésünk által éljük meg. Érezzük a másik illatát, érezzük a bőrét, a testünkben megszülető, érzékelhető gyönyört, és azt, ahogy a másik jelen van abban a szituációban.
Ettől lesz ez egy sokkal mélyebb folyamat, egy nagyon mély összehangolódás, összekapcsolódás két ember között.
Én a figyelemmel dolgozom. Hiszen a kvantumelméletek és saját tapasztalataim is azt erősítik meg számomra, hogy ahol a figyelem, ott az energia. Az orgazmus gyönyörenergia, sok apró testi gyönyörállapot összegződése a figyelem és a tudatosan átélt jelenlét által. A gyönyör általi intenzitás megszületése.
Tehát ahhoz, hogy gyönyör jöjjön létre a testünkben, ellazult és kiterjedt figyelemre van szükség. Itt nem arra a figyelemre gondolok, amikor az elme racionálisan összegyűjti az adatokat, hanem amikor az információ valódi átérzéssé alakul bennünk. Nem csak felfogjuk, hogy valaki megérint minket, hanem át tudjuk élni annak hatását, és valóban fel tudjuk használni a gyönyörünk kibontakozásának eszközéül.
Mindig is könnyű volt számodra megélni a benned lévő szexuális energiát és szomatikus szinten kapcsolódni?
Nem. (nevet) Azért lettem szexuális fejlesztő, mert a szüleim nagyon messziről jönnek, mint ahogy általában a felettünk lévő generáció. Háborút éltek meg, egy teljesen más rendszerben éltek, ahol az egyéniség, egyediség, vágyminőségek nem jelenhettek meg, hanem mindenkit beleraktak egy egyendobozba, melynek célja a láthatatlanság és túlélés volt. A párkapcsolatukat sokszor nem a vonzalomra építették, hanem a biztonságra, stabilitásra. Ebből fakadóan a mi generációnknak nem igazán van mintázata, ami rámutatna arra, hogy mit jelent vágyból, vonzalomból kapcsolódni, valójában jelen lenni valakivel, felszabadultságból.
Én is nagyon messziről jövök. A sötétben szexből, a szégyennel teli szexből, mint sokan. Szégyelljük a testünket, a felszabadultságunkat, a vágyainkat, és egyre kisebb őrlángon próbáljuk működtetni az életünket. Ebből fakadóan élettelenné vagy feszültséggel telivé válnak a kapcsolataink, szokásból, elvárásból működünk bennük, gyakran frusztráltak vagyunk, mivel nincsen energia, csak elfojtás, hiány és éhség. A szándékaink mögött sokszor ez a meghúzódó motiváció. Ez sajnos ugyanúgy kihat a munkánkra és egyéb más területekre is, hiszen ha nem tudjuk táplálni magunkat az intimitásunkban, akkor nem tudunk energiát beletenni más életterületbe sem. Csak amikor teljesen leáll a rendszer, akkor válunk éberré arra, hogy elkezdjünk keresni, és a problémáinkra megoldást találni.
Én anno a spirituális úton indultam el, de 13 év után rájöttem, hogy bár rengeteget tudok az életről fejben, milliónyi könyvet elolvastam, képes vagyok összefüggéseket, kontextusokat értelmezni, rendszereket átlátni, de nem tudom, hogy hogyan lehetne mindezt megvalósítani a mindennapok és a valóság szintjén. Akkor szembesültem azzal, hogy amíg ezt fejben tudom, de az életben nem, addig egy hatalmas szakadék tátong a testem és a fejem közt. Tudom, hogy hogyan lenne jó, hogyan működne, de nem tudom azt megvalósítani. Így indultam el a szomatikus úton a szabadtánccal, és onnan mentem tovább a különböző szomatikus technikák felé. Minél jobban felszabadítottam a testemet, minél jobban megengedtem a természetes, önazonos működését, annál erotikusabbá és tudatosabbá vált. Felismertem, hogyha szomatikusan, a testérzeteim szintjén tudok kapcsolódni ellazult önmagammal, akkor nagyon szépen bele tudok nyílni azokba az állapotokba is, amelyek természetes módon a feltöltődésen keresztül erotikus és izgalmi állapotokba váltanak át.
Szerinted volt olyan korszak az emberiség életében, amikor jól működött a szex, és nem volt ennyire leszabályozva?
Igen, és szerintem még most is vannak kultúrák, amelyek érintetlenebbek ilyen szempontból. Azt tudjuk, hogy a viktoriánus korszak, ill. a keresztény egyház hatása eléggé meghatározza és démonizálja a nyugat-európai szexualitást. Bár nem vagyok történész, etológus, de biztos vagyok abban, hogy a világnak vannak olyan érintetlenebb részei, ahol ez sokkal természetesebb módon működik ma is. Egyes helyeken korlátozóbban, máshol kevésbé.
